Távoktatás, e-learning - kapcsolatok, különbségek - reflexióm

Túl vagyunk az első hivatalos Second Life virtuális órán. Mit mondjak, nem volt könnyű, miután 4 gépen is ugyanazt a hibaüzenetet írta be letöltés után a program. És a segédprogramokkal sem sikerült elindítani, így kezdtem kétségbeesni múlt hét hétfőn már. Aztán végül sikerült gépet találnom, de mivel az a szomszédban volt, kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Láttam, hogy sokan vagyunk, talán túl sokan is, a feladatokig is alig jutottunk el. Mindenkinek meg kellett zaboláznia avatarjait, amik ide-oda repkedtek, túlmentek, vagy kívül rekedtek az ELTE virtuális falain kívül. Mindenesetre, érdekes élmény volt. Ahogy hallottam a többieket, ahogy engem ők kevésbé hallottak, és ahogy belegondoltam, hogy "jelen vagyunk" negyvenakárhányan, még sincs köztünk két olyan ember sem, akik egy helyen lennének fizikailag. Az ország különböző részein elszórva, mégis együtt, egy fiktív helyen, és egyszerre beszélünk egymással, halljuk egymást, és mondhatjuk azt is, hogy látjuk egymást :) Számomra ez nagyon nagy élmény volt, tény, hogy van még hova fejlődnöm az avatar mozgásában, öltözködésében és utazásaiban is. Majd idővel, több tapasztalattal. Már így is előfordul, hogy én is felmegyek a hétfői konzultáción kívül máskor is, és megnézem, ki van fenn, mit lehet csinálni.

Szerdán, a webinárium alkalmával ismételten "onlány" voltam, és szinte tökéletesen hallottam mindent az egész előadás idején. Végig jegyzeteltem, és volt időm utána is nézni az elhangzottaknak. Egy Komenczi Bertalan-féle ábrával nyitottunk, mely három kört ábrázolt, ahogy mindegyik metszi mindegyiket. Az egyik a számítógéppel segített tanulást jelölte: ha egy számítógépes program helyettesítheti az előadás részét vagy egészét, más módszertani elemek támogatása nélkül, támogatásra termett minden olyan kezdeményezés, ami a számítógép alapú tanulásra irányul. Vagy, ha a számítógépet közvetítő eszközként, az ismeretek átadásának elsődleges eszközeként használjuk, más oktatási módszerek, és egyéb támogatás nélkül. így a számítógép lesz a tanulás egyetlen bázisa. Itt, én úgy értelmeztem, hogy akár internet segítségével is lehet tanulni, megírom a házi dolgozatomat egy word dokumentumban és kinyomtatom, majd beadom az iskolába például. A számítógép, mint oktatási eszköz, elengedhetetlen a mai oktatás szempontjából. Az oktatási cél eléréséhez szinte bármilyen, rendelkezésre álló számítógépes program segítségünkre lehet. Ma a számítógéppel segített tanítás és tanulás legfontosabb célja egy olyan új képességrendszer kialakítása, amely a tudásalapú társadalomban való működést megkönnyíti, s a munka és szabad-idő kultúráját teljesebbé teszi. A következőt találtam a számítógéppel segített tanulásról keresgélve: "A számítógéppel segített tanulás inkább egy oktatási környezetet jelent, ahol a tanuló egy bizonyos tantárgy elsajátításának segítségére egy számítógépes programot, vagy alkalmazást használ. A kulcskifejezés a segítség szó, ami azt jelenti, hogy a számítógépes alkalmazást más módszerek mellett használja, nem egyedül áll a cél elérésének szolgálatában."
 

A második körben az online, web alapú tanulás szerepelt. Ez már egy kicsit összetettebb, a nevében is benne van, hogy kapcsolat kell hozzá a világhálóval, online-nak kell lennünk. Ebben az esetben már interaktív eszköz áll a rendelkezésünkre, aminek a rengeteg előnye mellett, megvan az a hátránya is, hogy elkalandozhatunk tanulás közben esetleg más weboldalakra, amelyek jobban kötődnek szabadidős tevékenységeinkhez, mint a tanulás témájához. Ennél a témánál felmerült a kérdés, hogy mi van, ha nincs minden iskolában, vagy minden osztályteremben mondjuk számítógép, ehhez a tanulási formához. Erről lettem pont a múlt héten informálva, hiszen, laikusként én is azt gondoltam, hogy a szegényebb megyékben, elmaradottabbak az iskolák körülményei, nem vagyok benne biztos, hogy van mindenhol gépterem. És múlt héten megtudtam, hogy szinte már minden magyar háztartásban van legalább egy számítógép (akkor is nehezemre esik ezt elhinni - abban inkább lenne igazság, hogy minden főre jut minimum két számítógép az országban, de hogy ez nem oszlik el túlságosan optimálisan, abban valahogy biztos vagyok), egy korábbi hozzászólásomban pedig példaként említett borsodi kis falvakról pedig megtudtam, hogy már évek óta jól felszerelt számítógép bázisaik vannak, géptermekkel, internettel, és informatikai oktatással.

A harmadik gombócban a távoktatás szerepelt. Melynek lényege, hogy helyettesíti a tanárt egy speciálisan megírt könyv, vagy éppen programszoftver. A tanuló a nap bármelyik szakában, a hét bármelyik felében tanulhat, ő osztja be idejét. Ha problémája adódik, konzultálhat a tanárával, akit erre kijelöltek. Ő azonban hagyományos értelemben nem tanít, csak rávezet a megoldásra, ösztönöz, biztat, esetleg helyesbíti a tévedéseket. Ez az oktatási forma tehát feltételezi a tanuló nagyfokú önállóságát és a tanulás iránti erős motivációt. Ez a módszer elsősorban a felnőttoktatásban és a szakmai továbbképzéseknél alkalmazható leginkább hazánkban. Amivel probléma lehet, az az ellenőrizhetőség, az önszabályozás hiánya, minden az utolsó pillanatra marad(hat) - magamnál sűrűn tapasztalom, de leginkább a prioritási sorrend kialakítása miatt történik ez meg.
 

A három buborék közbenső, mindhárom kört érintő részében az "e-learning" kifejezés állt. Tehát, az e-learning, a fenti lehetőségeket ötvöző oktatási-tanulási forma, amelyet didaktikai tervezés, modularitás és rendszerintegráció jellemez. Az e-learning jelen van a legtöbb tudományágban, ezt jól mutatja az 1. ábra is. 

 

 Az e-learning mellett egy másik fogalom, a rendszerintegráció látott napvilágot. "Wiki" barátunkat hívtam segítségül: "Tervszerűen felépített rendszer, melyek minden felhasználó számára testre szabottan biztosítják a munkavégzéshez szükséges szolgáltatásokat és információkat, valamint kapcsolattartási lehetõséget kínálnak a munkatársakkal és a külvilággal is. Az integrált informatikai rendszerek optimális munkafeltételeket biztosítanak a dolgozóknak, áttekintési és irányítási lehetõséget adnak a vezetõknek. Rendszerkomponensek olyan összekapcsolása, mely az eredeti funkcionális és technikai jellemzőiket egyesíti minden részletre kiterjedően, egy új, együttműködő rendszerré.". A lényege durván, hogy lehetővé teszi, hogy az egyes intézményeken belül egységes informatikai környezet alakuljon ki. Ez egy 2004-es definíció még, de mára már ez is jóval tágabb értelemben fogalmazható meg, kibővült az igény, hiszen a mi esetünkben, nem egy intézményen belül vagyunk, legalábbis fizikailag nem. Hanem mindenki otthon/munkahelyén/szomszédban ül a gép előtt és összecsatlakozunk virtuálisan.

Didaktikai tervezés alatt a következőt értjük: "az oktatási célok, tartalmak és módszerek, a tanítási és értékelési eszközök, valamint az azok között – a didaktikai tevékenység adott modalitásának (tanítási óra, kirándulás stb.) kontextusában – kialakulandó kapcsolatok elővételezése, a konkrét kivitelezést megelőző időperiódusban való kigondolása. Ilyen értelemben a tervezés a tényleges didaktikai tevékenység előtt megvalósított lényeges minőségbiztosító funkciókat betöltő pedagógiai munkaszakasz."
A tananyag ismertetése előtti szakasz tehát, amikor kiválasztom az oktatási tartalmat, a magam szája ízére formálom, kidolgozom a szövegét didaktikai szempontok alapján, multimédiás elemekkel és hypertext-ekkel tarkítom (elágazások, képek, videók, hivatkozások, stb.) - az információs társadalom tanulóira már jóval több inger hat, mintha egyszerűen csak a tanárra figyelnének egy tanóra keretei között. És nemcsak a személyesen is résztvevőkre, hanem az e-lerning-et használókra is ugyanez jellemző. Megtervezem ebben a szakaszban a koordinációs paramétereket, segítő programokat, fogadó időt, végül ezt egy tananyagot közvetítő programba, alkalmazásba helyezem át, amit már tudnak használni a tanulók. És szükségem van egy értékelő eszközre is, mellyel a tanulók eredményességét tudom mérni. Fontos megjegyezni, hogy vannak azonban olyan területek, ahol nem lehet a távoktatást használni, a távoktatási nem univerzális. Tehát, doktori végzettséget így nem tudok szerezni, ha idegsebész akarok lenni...

A modularitásra a következő definíciót találtam: "A modularitás a megismerés nagyszámú feladatra specializált alrendszer működésének eredménye. Az alrendszerek modulárisak: sajátos bemenetet várnak el, számításaikat igen gyorsan s automatikusan végzik, egymás számára csak eredményeikben hozzáférhetőek s az ált. tudás nem befolyásolja őket." Ettől még nem lettünk okosabbak. Az alrendszerek egy kulcsfogalom volt, ugyanis a modularitás azt jelenti, hogy a tanulás elemeit tanegységekre bontjuk. Erre a tanár úr egy legós példát hozott fel, hiszen, ha kapok egy 10-15 darabból álló legókészletet, amiből fel tudok építeni egy kastélyt, nagyon jó, de ha kapok egy 100-120 legóból álló készletet, abból viszont már a képzeletünkre van bízva, milyen kastélyt építünk, de tény, hogy élvezetesebb lesz így tanulni, kevésbé ununk rá. Fontos, hogy tanulási utakat és útmutatást jelöljünk ki a tanulók részére a modulokhoz, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesek legyenek ők is, és mi is. Azonban, túlságosan sem szabad beszabályozni őket, és teljesen szabadon sem lehet engedni őket, az aranyközéputat kell megtalálni.

Végül, röviden az infokommunikációs eszközökről és használatukról, elsősorban tanulási környezetben. Azt mindannyian tudjuk, hogy jelentősen növekszik azon munkahelyek száma, ahol tömegével dolgozzák fel és használják az információkat. Átalakul a felnőttképzés és a felsőoktatás struktúrális rendje. A konkrét információ befogadásával szemben, az egyik oldalon az információszerzés módjainak, lehetőségeinek, az információ kezelésének megismerése, a másik oldalon az információ tartalma, hasznossága és hatásossága kerül előtérbe. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása ma az oktatásban nem csak lehetőség, hanem elvárás. Az iskolai munka során a szemléltetés, motiválás, az interakció eszköze lehet, segítséget nyújt az óravezetéshez, a tanításra való felkészüléshez, megfelelő körülmények között alkalmazható képességfejlesztésre, önálló ismeretszerzésre és alkotó tevékenységre is, és nem utolsó sorban, már felismerték pedagógiai lehetőségeit is (pl. távoktatás).

Digitális nemzedék elméletek - reflexióm

Kicsit bajban vagyok, mert minden jegyzetemet bent felejtettem a munkahelyemen, és most, péntek éjjel lévén, már nem szándékozom visszamenni értük. Így aztán emlékezetből, a feltöltött ustream videóból (aminek nem volt képe nálam), a prezi-előadásból és az órai jegyzet feltöltött változatából igyekeztem tájékozódni.

A szerdai előadás témája a digitális nemzedék elméletek és a felhasználói szokások voltak. Az előadónk ezúttal Tóth-Mózer Szilvia volt, és a digitális nemzedékre való tekintettel egy viszonylag új, ám kevésbé ismert, ráadásul magyar technikai módszerrel kísérte előadását vizuálisan. Ez volt a "prezi", egy Flash-alapú, internetes prezentációkészítő szoftver, melyet 2009 óta lehet használni (a Prezi a Kitchen Budapest, illetve a Magyar Telekom támogatásával jött létre 2008-ban azzal a céllal, hogy kiváltsa a lineáris, slide-alapú prezentációkészítést.). Már több helyen olvastam, hogy mások is ugyanazt kezdték el a hallottak után, amit én is, behatárolni saját magát valamelyik csoportba, a felhasználói szokások figyelembevételével.

Én beleugrom a közepébe: Csepeli György honlapján olvastam a következőket: "Az információs korszakba belépő évjáratokat joggal nevezhetjük digitális generációnak, hiszen számukra az első nagy, kollektív tapasztalás forrása a hálózatiság és az általa megjelenített, közvetített mindentudás. E tapasztalás radikális újdonságához a digitális generáció szüleinek, nagyszüleinek első nagy tapasztalása semmilyen tekintetben nem hasonlítható." ... "Korántsem állítható, hogy az új század első évtizedének végén felnövekvő magyar fiatalok mindegyike a digitális generáció tagja lesz. A szociológiai vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a többség nem marad ki az információs korszakból."

A digitális nemzedékek ismertetésekor szóba került a két véglet: a digitális bennszülöttek és a digitális bevándorlók. Mivel nem minden fekete és fehér, nem lehet mindenkit besorolni egyik vagy másik kategóriába. Éppen ezért, készítettek alkategóriákat, hogy el tudjuk magunkat helyezni, a felhasználói típusok között. A digitális bevándorlókhoz három alfaj is tartozott, a hódítók, felfedezők, a derékhad, és végül a kívülrekedtek. Ahhoz, hogy eljussunk a digitális bevándorlóktól a digitális a digitális bennszülöttekig, veteránokkal, a baby-bummal, és az X, Y, Z generáció fogalmával találkozunk. Furcsa volt belegondolni, hogy a Z generáció tagjai azok, akik 1995 után születtek, és nekik nem volt olyan időszak az életükben, hogy ne lett volna internet. Mivel ezek a generáció-elnevezések bizonyos időnként, és a technika rohamos fejlődésével változnak, már létrejött a legifjabb információs tudomány generáció is, az Alpha-generáció, akik a most kétéveseket jelölik. Döbbenet! Vajon a most kétéves unokahúgom, aki még nem is sejti, hogy az Alpfa-generáció egyik tagja (lesz), mit fog majd gondolni rólam, aki az Y-generáció tagja? Már látom előre, ahogy kinevet, hogy "Te jó ég, ne mondd már, hogy ezt meg ezt nem ismered?!" :) És majd tart nekem egy gyorstalpaló tanfolyamot, ahogy én tartottam Anyukámnak a Facebook használatáról :) Én csak remélem, hogy türelmes lesz, és szépen nyugodtan magyarázza a legújabb trendeket. De ki tudja, lehet, hogy én is ismerni fogom őket, bár bevallom, nagyon nehéz mindent követni, hiszen napról-napra, hétről-hétről egyre újabb technológiai újdonságok látnak napvilágot, és a tervezők, kutatók, mérnökök, óriás multicégek igyekeznek mindent piacra dobni (pl. béta-verziók), hogy megtérüljenek a költségeik (ez az én teóriám).

Szóval, Y-generáció. Ide soroltam magamat is. Az még nem digitális bennszülött, hiszen én még igencsak általános iskolás voltam, amikor az internet használat csak kezdett elterjedni Magyarországon. A most tinédzser unokahúgom, na, ő meg már a Z-generáció tagja. Én nem érzem magam elmaradva azért annyira a XXI. század technológiájában, sok mindent ismerek, rengeteg kütyüt használok is, de nem is olyan régen, mikor nálunk volt az előbb említett tinédzser unokahúgom, nem bírt a családdal beszélgetni, unta magát, kérte, hogy hadd chat-elhessen a barátnőivel msn messenger-en keresztül, a gépemen. Én mondtam, hogy csak nyugodtan. Mikor megnyitotta az msn-emet, megkérdezte, hogy "Te még mindig ezt a béta verziót használod?". Öhm, hát én még mindig ezt. Nem figyeltem, hogy van újabb is, amikor letöltöttem, még megfelelt nekem :) Pedig azt hittem milyen "up-to-date" vagyok. Hát, az a helyzet, hogy a Z-generáció le fog iskolázni. Épp ezért nem győzöm hangsúlyozni, haladjunk a korral, figyeljünk, tanuljunk egymástól, ne maradjunk le, nem jó kiesni a körből :)

Menjünk tovább, a digitális bennszülöttek között is vannak olyanok, akiket nem érintett meg oly módon a XXI. század digitális világa, mint társaikat. Őket nevezzük lemaradóknak. Na, őket aztán nem irigylem, de nem ők tehetnek róla, ha őket nem érdekli az internet, vagy nem használnak okostelefont. A bajuk ezzel az lesz, hogy annyira elterjedtek a modern kor vívmányai a világban, hogy hamarosan, nem is lehet majd másképpen tévézni, csak digitális vételre alkalmas készülékekkel, de a telefonok is már mind érintőképernyősök lesznek. Tavaly láttam egy videót, amit próbáltam megkeresni, számomra izgalmas és egyben félelmetes volt. A jövőt mutatta, ahogy átszövi az életünk minden pillanatát a technológia, a digitalizáció, a fejlődés legújabb küszöbén.

... Itt hadd tartsak egy rövid gyászszünetet, idáig volt ugyanis word-ben lementve, amit írtam. A www.wordcountertool.com segítségével, egy karakterszámoló programon írom a blogomat, azt másolom ki word-be, hogy meglegyen a gépemen (bizonyítékként), és ezt másolom be a blogspot-ba, mint legújabb blogomat. Sajnos, az imént történt valami, amit magam sem értettem, a lényeg, hogy ebben a programban elfehéredett minden, ahol előtte szöveg volt, és ennyi. Vissza már nem tudtam hozni, amit egész délután gépeltem. Rövid, hangos és mérges megnyilvánulások követték egymást, eljutottam a feladásig, de végül itt vagyok. Megpróbálom újra leírni azt a sok mindent, amit kitörölt végleg a program. És most menteni is fogom. Most speciel az jutott az eszembe, hogyha én is a digitális bennszülöttek oszlopos tagja lennék, aki ráadásul még kreatív példánya is a hálózati világnak, talán vissza tudnám hozni azt, amit (örökre) elnyelt az éter. Valahol csak megvan, nem? Nos, nem vagyok. Ezért hát, megpróbálkozom az újraírásával. Lehet, hogy ez egy jel volt, hogy hülyeségeket irkálok, így összeszedem magam. Folytatása következik...

Sajnos, az említett videót nem találtam meg, pedig tudom, hogy facebook-on küldte a kütyü-őrült párom, mellesleg lakásfelújítás előtt. Egy család életét mutatta a digitális korban, ami szerintük, nincs is olyan messze (A nem is olyan távoli jövő - ilyesmi volt kiírva mellé). Reggel, zenére ébredt a nő, egy óriási hálószobában, és maguktól elhúzódtak a függönyök, az ággyal szemben pedig beindult a síkképernyős tévé, és köszöntötte robothangon a nőt. Az felkelt, kiment a fürdőszobába, ahol a tükörben megjelent a reggeli hírcsatorna. A tükör érintőképernyős volt, így a nő, fogmosás után kikapcsolta az ujjával. Aztán átment a konyhába, ahol szintén köszöntötte őt a hűtő és a kislánya, aki éppen reggelizett. A hűtő jelezte felé, hogy hiány van tejből és majonézből, és hamarosan lejár a vaj fogyaszthatósága (na jó, ezt már én tettem hozzá, de valahogy így tudom elképzelni :) ). Reggeli után kiment a garázsba, beült a kocsijába, ami szintén köszöntötte, és miután a nő bemondta az úti célt: "munkahely", felbőgtek a hengerek, és megjelent a navigációs készülékben a térkép az előre betáplált útvonallal a munkahelyig. A műszer, segítségül hívva a műholdfigyelőjét, megnézte, hogy van-e dugó a szokásos útvonalon, vagy kerülőre lesz-e szükségük. Majd előre tolta a biztonsági övet, és szinte segítség nélkül a computerrel vezérelt jármű vezetett be a nő munkahelyére. Ahol, már egyáltalán nem szokatlan módon, olyan berendezésekkel találkozhatott a szemlélődő, ami nagyon is jól mintázza ezt a szuperszonikus világot. Óriási üvegfalú kivetítők, melyeken érintés segítségével lehetett a fájlokat, mappákat, dokumentumokat ide-oda rakosgatni, hangfelismerő programmal volt ellátva, és a számítógép válaszolt a nő kérdéseire. Ez lenne a jövő? Valahol csodálatos, valahol félelmetes. Nem is akarok erről most további pszichológiai eszmefuttatásokat leírni, vagy következményeket levonni, ezt úgyis megteszik mindenki saját maga. De arra emlékszem, hogy bár tátott szájjal néztem a videót, azt mondtam rá, félelmetes. Pedig, kis utána kutatás, olvasgatás után és rájöttem, hogy nem vagyunk már olyan távol ettől, sőt!

Ott tartottam, hogy leszakadók. Nincsenek könnyű helyzetben. De vannak még a "csipegetők", akik szörfölgetnek a neten, játszanak, esetleg blogolnak, keresnek valamit, ismert oldalakat nézegetnek meg. Ők "csak lelkes felhasználói" az internetnek, de túl sok újat nem tesznek hozzá, inkább csak a statisztikai adatokat növelik. Viszont, nem jelentenek kárt az internetes közösségre nézve, ellentétben a "szemetelőkkel". Ők azok, akik obszcén tartalmakkal, nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásokkal töltik meg az internetes site-okat, a youtube-ot, a facebook-ot, az iwiw-et, a közösségi fórumokat, de még a virtuális leveles ládánkat is. Ez utóbbi témában a következőt találtam: A több száz aktív „szemetelő” miatt az átlagfelhasználó napi tíz, vagy akár száz ilyen levelet is kaphat az elektronikus postaládájába. Mivel az e-mail-küldés költségei igen alacsonyak, a „szemetelők” napi több száz millió e-mailt küldenek szét naponta, amely jelentősen csökkenti e kommunikációs forma hatékonyságát. A leszakadók és csipegetők mellett egy igen hasznos "faj" is kialakult, ők pedig az "új hódítók", akik megteszik mindazt, amit a csipegetők nem, új, kreatív tartalmakkal, ötletekkel, tudásuk megosztásával járulnak hozzá az internetes világ frissítéséhez, fejlesztéséhez, folyamatos megújulásához. Ők azok, akik például belejavítanak wikepedia-ba, ha az valótlant vagy nem relevánsat írt. Ők mindenképpen kellenek ebbe a világba.

Ugranék is tovább, az előadás során, kiveséztük a digitális bennszülötteket és sajátosságaikat. Gyors információszerzés. Erre nem is akarok szót pazarolni, hiszen az előző héten, szerintem, kivétel nélkül mindenki kiírta magából ezzel kapcsolatban a gondolatait. Az internet információforrás. És akik információra éhesek, nagyon hamar tudják csillapítani ezen éhségüket, tehát, a türelmetlenek mekkája :)
Ingergalók. Igen, vissza is vonatkoztatnék az előzőre, gyorsan sok információt. Az ingerszegénységet nem bírják. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan és meddig tudják raktározni a kapott újabbnál újabb információkat. Nem ismerek erről számadatokat, de abban biztos vagyok, hogy az egymás utáni kattintgatás az oldalak között, mindenbe beleolvasás végül azt szüli, hogy csupán egy töredéke fog az olvasottaknak rögzülni a fejükben. De hát, minek is kéne rögzülnie, amikor bármikor kinyitják a google.com-ot és választ kapnak kérdéseikre. Az már megint egy más kérdés, hogy vajon releváns-e az a válasz?
Sokcsatornás figyelem. Magamon is tapasztalom, pedig nem igazán mondanám magamat bennszülöttnek. De sokaknak ez elengedhetetlen a munkájához. A mostani gyerekek meg már ebbe születtek bele, ezt szokják meg, gondolom a munkahabitusuk is hasonló lesz majd felnőttkorukban.
Érzelemkezelés. Már, ha egyáltalán van. Vannak olyanok, akik facebook-on még azt is megosztják az ismerőseikkel, amit nem kellene, aminek a négy fal között kellene lejátszódnia, mondjuk két ember között, vagy csak az illetőre tartozik. Kicsit olyan "kedves naplóm"-os az egész, azonban ezt mindenki látja. Olyan, mint valami pletykalap, kéretlen információk első kézből. Ez valahol nekem elmagányosodást is jelent, és nem is egy ilyen embert ismerek, sajnos.
Időkezelés. Nem hibáztatok senkit sem, de a net tényleg időrabló. Néha úgy elszállnak az órák, ha interneten böngészek, hogy fel sem tűnik. Pedig kint már süt a nap, tavaszodik, a kutyákat ki kell vinnem sétálni, és mégis a gép előtt ülök és repülnek az órák. Ami tetszett itt: "always online" üzemmód. És magamra is ismertem. Bár, azzal takargatom ezt az egészet, hogy ki van kapcsolva a chat egész nap a facebook-on (de már ezt is meg lehet oldani...), és láthatatlan vagyok msn-en, mégis "onlány" vagyok... :) És mikor a hosszú piros lámpánál a telefonom segítségével belépek gmail-re megnézni a leveleimet? Beteges lenne? Nem tudom, de akkor tömeges népbetegségről beszélünk.
Nyelvhasználat és kommunikáció. Na itt aztán én sem értek ám mindent a netes szlengből, néha csak pislogok. De már ott tartok, hogy nem szégyellem megkérdezni, mert ezzel is csak tanulok.
Hálózatosodás. Előbb vagy utóbb, de a legtöbb embert utoléri, rám már kivetette a horgát :)
Önálló tanulás. Ez például nem egy rossz módszere az önálló tanulásnak, bár, az a véleményem erről, hogy a tanár vagy irányító segítsége nélkülözhetetlen. Ezt nem lehet pótolni az internettel. A kezdőrúgást a tanár végezze. Aki érdeklődő, jól fogja magát érezni a "neten való tanulás" alatt.

Koránt sem sikerült végigmennem az előadásban említett rengeteg információn, de egyelőre jó kiindulási pontnak tekintem.