Túl vagyunk az első hivatalos Second Life virtuális órán. Mit mondjak, nem volt könnyű, miután 4 gépen is ugyanazt a hibaüzenetet írta be letöltés után a program. És a segédprogramokkal sem sikerült elindítani, így kezdtem kétségbeesni múlt hét hétfőn már. Aztán végül sikerült gépet találnom, de mivel az a szomszédban volt, kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Láttam, hogy sokan vagyunk, talán túl sokan is, a feladatokig is alig jutottunk el. Mindenkinek meg kellett zaboláznia avatarjait, amik ide-oda repkedtek, túlmentek, vagy kívül rekedtek az ELTE virtuális falain kívül. Mindenesetre, érdekes élmény volt. Ahogy hallottam a többieket, ahogy engem ők kevésbé hallottak, és ahogy belegondoltam, hogy "jelen vagyunk" negyvenakárhányan, még sincs köztünk két olyan ember sem, akik egy helyen lennének fizikailag. Az ország különböző részein elszórva, mégis együtt, egy fiktív helyen, és egyszerre beszélünk egymással, halljuk egymást, és mondhatjuk azt is, hogy látjuk egymást :) Számomra ez nagyon nagy élmény volt, tény, hogy van még hova fejlődnöm az avatar mozgásában, öltözködésében és utazásaiban is. Majd idővel, több tapasztalattal. Már így is előfordul, hogy én is felmegyek a hétfői konzultáción kívül máskor is, és megnézem, ki van fenn, mit lehet csinálni.
Szerdán, a webinárium alkalmával ismételten "onlány" voltam, és szinte tökéletesen hallottam mindent az egész előadás idején. Végig jegyzeteltem, és volt időm utána is nézni az elhangzottaknak. Egy Komenczi Bertalan-féle ábrával nyitottunk, mely három kört ábrázolt, ahogy mindegyik metszi mindegyiket. Az egyik a számítógéppel segített tanulást jelölte: ha egy számítógépes program helyettesítheti az előadás részét vagy egészét, más módszertani elemek támogatása nélkül, támogatásra termett minden olyan kezdeményezés, ami a számítógép alapú tanulásra irányul. Vagy, ha a számítógépet közvetítő eszközként, az ismeretek átadásának elsődleges eszközeként használjuk, más oktatási módszerek, és egyéb támogatás nélkül. így a számítógép lesz a tanulás egyetlen bázisa. Itt, én úgy értelmeztem, hogy akár internet segítségével is lehet tanulni, megírom a házi dolgozatomat egy word dokumentumban és kinyomtatom, majd beadom az iskolába például. A számítógép, mint oktatási eszköz, elengedhetetlen a mai oktatás szempontjából. Az oktatási cél eléréséhez szinte bármilyen, rendelkezésre álló számítógépes program segítségünkre lehet. Ma a számítógéppel segített tanítás és tanulás legfontosabb célja egy olyan új képességrendszer kialakítása, amely a tudásalapú társadalomban való működést megkönnyíti, s a munka és szabad-idő kultúráját teljesebbé teszi. A következőt találtam a számítógéppel segített tanulásról keresgélve: "A számítógéppel segített tanulás inkább egy oktatási környezetet jelent, ahol a tanuló egy bizonyos tantárgy elsajátításának segítségére egy számítógépes programot, vagy alkalmazást használ. A kulcskifejezés a segítség szó, ami azt jelenti, hogy a számítógépes alkalmazást más módszerek mellett használja, nem egyedül áll a cél elérésének szolgálatában."
Szerdán, a webinárium alkalmával ismételten "onlány" voltam, és szinte tökéletesen hallottam mindent az egész előadás idején. Végig jegyzeteltem, és volt időm utána is nézni az elhangzottaknak. Egy Komenczi Bertalan-féle ábrával nyitottunk, mely három kört ábrázolt, ahogy mindegyik metszi mindegyiket. Az egyik a számítógéppel segített tanulást jelölte: ha egy számítógépes program helyettesítheti az előadás részét vagy egészét, más módszertani elemek támogatása nélkül, támogatásra termett minden olyan kezdeményezés, ami a számítógép alapú tanulásra irányul. Vagy, ha a számítógépet közvetítő eszközként, az ismeretek átadásának elsődleges eszközeként használjuk, más oktatási módszerek, és egyéb támogatás nélkül. így a számítógép lesz a tanulás egyetlen bázisa. Itt, én úgy értelmeztem, hogy akár internet segítségével is lehet tanulni, megírom a házi dolgozatomat egy word dokumentumban és kinyomtatom, majd beadom az iskolába például. A számítógép, mint oktatási eszköz, elengedhetetlen a mai oktatás szempontjából. Az oktatási cél eléréséhez szinte bármilyen, rendelkezésre álló számítógépes program segítségünkre lehet. Ma a számítógéppel segített tanítás és tanulás legfontosabb célja egy olyan új képességrendszer kialakítása, amely a tudásalapú társadalomban való működést megkönnyíti, s a munka és szabad-idő kultúráját teljesebbé teszi. A következőt találtam a számítógéppel segített tanulásról keresgélve: "A számítógéppel segített tanulás inkább egy oktatási környezetet jelent, ahol a tanuló egy bizonyos tantárgy elsajátításának segítségére egy számítógépes programot, vagy alkalmazást használ. A kulcskifejezés a segítség szó, ami azt jelenti, hogy a számítógépes alkalmazást más módszerek mellett használja, nem egyedül áll a cél elérésének szolgálatában."
A második körben az online, web alapú tanulás szerepelt. Ez már egy kicsit összetettebb, a nevében is benne van, hogy kapcsolat kell hozzá a világhálóval, online-nak kell lennünk. Ebben az esetben már interaktív eszköz áll a rendelkezésünkre, aminek a rengeteg előnye mellett, megvan az a hátránya is, hogy elkalandozhatunk tanulás közben esetleg más weboldalakra, amelyek jobban kötődnek szabadidős tevékenységeinkhez, mint a tanulás témájához. Ennél a témánál felmerült a kérdés, hogy mi van, ha nincs minden iskolában, vagy minden osztályteremben mondjuk számítógép, ehhez a tanulási formához. Erről lettem pont a múlt héten informálva, hiszen, laikusként én is azt gondoltam, hogy a szegényebb megyékben, elmaradottabbak az iskolák körülményei, nem vagyok benne biztos, hogy van mindenhol gépterem. És múlt héten megtudtam, hogy szinte már minden magyar háztartásban van legalább egy számítógép (akkor is nehezemre esik ezt elhinni - abban inkább lenne igazság, hogy minden főre jut minimum két számítógép az országban, de hogy ez nem oszlik el túlságosan optimálisan, abban valahogy biztos vagyok), egy korábbi hozzászólásomban pedig példaként említett borsodi kis falvakról pedig megtudtam, hogy már évek óta jól felszerelt számítógép bázisaik vannak, géptermekkel, internettel, és informatikai oktatással.
A harmadik gombócban a távoktatás szerepelt. Melynek lényege, hogy helyettesíti a tanárt egy speciálisan megírt könyv, vagy éppen programszoftver. A tanuló a nap bármelyik szakában, a hét bármelyik felében tanulhat, ő osztja be idejét. Ha problémája adódik, konzultálhat a tanárával, akit erre kijelöltek. Ő azonban hagyományos értelemben nem tanít, csak rávezet a megoldásra, ösztönöz, biztat, esetleg helyesbíti a tévedéseket. Ez az oktatási forma tehát feltételezi a tanuló nagyfokú önállóságát és a tanulás iránti erős motivációt. Ez a módszer elsősorban a felnőttoktatásban és a szakmai továbbképzéseknél alkalmazható leginkább hazánkban. Amivel probléma lehet, az az ellenőrizhetőség, az önszabályozás hiánya, minden az utolsó pillanatra marad(hat) - magamnál sűrűn tapasztalom, de leginkább a prioritási sorrend kialakítása miatt történik ez meg.
A három buborék közbenső, mindhárom kört érintő részében az "e-learning" kifejezés állt. Tehát, az e-learning, a fenti lehetőségeket ötvöző oktatási-tanulási forma, amelyet didaktikai tervezés, modularitás és rendszerintegráció jellemez. Az e-learning jelen van a legtöbb tudományágban, ezt jól mutatja az 1. ábra is.
Az e-learning mellett egy másik fogalom, a rendszerintegráció látott napvilágot. "Wiki" barátunkat hívtam segítségül: "Tervszerűen felépített rendszer, melyek minden felhasználó számára testre szabottan biztosítják a munkavégzéshez szükséges szolgáltatásokat és információkat, valamint kapcsolattartási lehetõséget kínálnak a munkatársakkal és a külvilággal is. Az integrált informatikai rendszerek optimális munkafeltételeket biztosítanak a dolgozóknak, áttekintési és irányítási lehetõséget adnak a vezetõknek. Rendszerkomponensek olyan összekapcsolása, mely az eredeti funkcionális és technikai jellemzőiket egyesíti minden részletre kiterjedően, egy új, együttműködő rendszerré.". A lényege durván, hogy lehetővé teszi, hogy az egyes intézményeken belül egységes informatikai környezet alakuljon ki. Ez egy 2004-es definíció még, de mára már ez is jóval tágabb értelemben fogalmazható meg, kibővült az igény, hiszen a mi esetünkben, nem egy intézményen belül vagyunk, legalábbis fizikailag nem. Hanem mindenki otthon/munkahelyén/szomszédban ül a gép előtt és összecsatlakozunk virtuálisan.
Didaktikai tervezés alatt a következőt értjük: "az oktatási célok, tartalmak és módszerek, a tanítási és értékelési eszközök, valamint az azok között – a didaktikai tevékenység adott modalitásának (tanítási óra, kirándulás stb.) kontextusában – kialakulandó kapcsolatok elővételezése, a konkrét kivitelezést megelőző időperiódusban való kigondolása. Ilyen értelemben a tervezés a tényleges didaktikai tevékenység előtt megvalósított lényeges minőségbiztosító funkciókat betöltő pedagógiai munkaszakasz."
A tananyag ismertetése előtti szakasz tehát, amikor kiválasztom az oktatási tartalmat, a magam szája ízére formálom, kidolgozom a szövegét didaktikai szempontok alapján, multimédiás elemekkel és hypertext-ekkel tarkítom (elágazások, képek, videók, hivatkozások, stb.) - az információs társadalom tanulóira már jóval több inger hat, mintha egyszerűen csak a tanárra figyelnének egy tanóra keretei között. És nemcsak a személyesen is résztvevőkre, hanem az e-lerning-et használókra is ugyanez jellemző. Megtervezem ebben a szakaszban a koordinációs paramétereket, segítő programokat, fogadó időt, végül ezt egy tananyagot közvetítő programba, alkalmazásba helyezem át, amit már tudnak használni a tanulók. És szükségem van egy értékelő eszközre is, mellyel a tanulók eredményességét tudom mérni. Fontos megjegyezni, hogy vannak azonban olyan területek, ahol nem lehet a távoktatást használni, a távoktatási nem univerzális. Tehát, doktori végzettséget így nem tudok szerezni, ha idegsebész akarok lenni...
A modularitásra a következő definíciót találtam: "A modularitás a megismerés nagyszámú feladatra specializált alrendszer működésének eredménye. Az alrendszerek modulárisak: sajátos bemenetet várnak el, számításaikat igen gyorsan s automatikusan végzik, egymás számára csak eredményeikben hozzáférhetőek s az ált. tudás nem befolyásolja őket." Ettől még nem lettünk okosabbak. Az alrendszerek egy kulcsfogalom volt, ugyanis a modularitás azt jelenti, hogy a tanulás elemeit tanegységekre bontjuk. Erre a tanár úr egy legós példát hozott fel, hiszen, ha kapok egy 10-15 darabból álló legókészletet, amiből fel tudok építeni egy kastélyt, nagyon jó, de ha kapok egy 100-120 legóból álló készletet, abból viszont már a képzeletünkre van bízva, milyen kastélyt építünk, de tény, hogy élvezetesebb lesz így tanulni, kevésbé ununk rá. Fontos, hogy tanulási utakat és útmutatást jelöljünk ki a tanulók részére a modulokhoz, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesek legyenek ők is, és mi is. Azonban, túlságosan sem szabad beszabályozni őket, és teljesen szabadon sem lehet engedni őket, az aranyközéputat kell megtalálni.
Végül, röviden az infokommunikációs eszközökről és használatukról, elsősorban tanulási környezetben. Azt mindannyian tudjuk, hogy jelentősen növekszik azon munkahelyek száma, ahol tömegével dolgozzák fel és használják az információkat. Átalakul a felnőttképzés és a felsőoktatás struktúrális rendje. A konkrét információ befogadásával szemben, az egyik oldalon az információszerzés módjainak, lehetőségeinek, az információ kezelésének megismerése, a másik oldalon az információ tartalma, hasznossága és hatásossága kerül előtérbe. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása ma az oktatásban nem csak lehetőség, hanem elvárás. Az iskolai munka során a szemléltetés, motiválás, az interakció eszköze lehet, segítséget nyújt az óravezetéshez, a tanításra való felkészüléshez, megfelelő körülmények között alkalmazható képességfejlesztésre, önálló ismeretszerzésre és alkotó tevékenységre is, és nem utolsó sorban, már felismerték pedagógiai lehetőségeit is (pl. távoktatás).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése