Internet és értékrend - reflexióm

Furcsa, hogy mennyire tudunk örülni az apró dolgoknak. Egy kis szabadidőnek, a szép tavaszi napsütésnek, a szabad levegőn eltöltött sétának a kutyákkal, vagy egy jó könyvnek. Vagy mindjárt háromnak. Feltöltött ez a kis szünet, amit blogmentesen és aggodalmakat mellőzve tölthettem el. Remélhetőleg újult erővel vágok akkor bele, újra. Isten hozott Mindenkit újra a virtuális távoktatás és az információs tudomány világában, folyt. köv.

Én általában sok mindent hagyok az utolsó vagy az utolsó előtti pillanatokra, imádom az adrenalint :D Így, a három héttel ezelőtti webináriumot vissza kellett újra hallgatnom, hiába voltam virtuálisan jelen élőben, és hiába jegyzeteltem, nem bizonyult elegendőnek... Az akkori témánk az internet és az internetes kultúra, az internetes értékrend és megítélése volt.

Az internet lehet az ellenségünk, vagy a legjobb barátunk, de már 1983 óta jelen van a civil világban, és még ha nem is minden, de a legtöbb dolog működése tőle függ. A világunk kétharmada internetfelhasználó, használják személyes és üzleti célokra, tájékozódásra, információkeresésre, szolgáltatások megrendelésére, internetes vásárlásra, szórakozásra, kapcsolattartásra és új kapcsolatok kiépítésére, levelezésre, üzenetváltásra, röviden tehát, rengeteg mindenre! És ha most egy óriási kapcsolóval lekapcsolnánk a világon mindenhol a szélessávú elérhetőséget, és hirtelen megszűnnének az internetkapcsolatok? Beláthatatlan következményei lennének, és valószínűleg nem befolyásolná pozitívan világunk alakulását és működését. Az internet végérvényesen mindennapjaink része lett, szinte minden szinten, a számítógépes szolgáltatások már nem a jövő, hanem a jelen valóságát jelentik. 

Kezdjük az elején, az információ jelentőségével. Az információ, a Wikepedia meghatározása szerint, "...önmagában értéket képvisel, ez lehet társadalmi, tudományos, termelési - gazdasági vagy akár hatalmi érték. Az információval képesek vagyunk egy meglévő értéket növelni, így értéknövelő. Mivel értéket képvisel, így profitot, illetve extraprofitot is termelhet. Jellemző tulajdonsága még a mennyisége, minősége, felhasználhatósága, hozzáférhetősége, érthetősége, védelme." Az információs forradalom kiindulópontjának a beszédet tekintjük, rögtön utána az írás kialakulását, ami azt eredményezte, hogy az utókor számára is fenn maradhatott a beszéd, képként való rögzítése. Ezek után a nyomtatás következett, amely megkönnyítette az írás dolgát, és bár hosszú, de egyenes út vezetett a tömegsajtóig a segítségével. Az ember számára az információ lételem, így előbb a rádió, majd utóbb a televízió megjelenésével óriási előrelépést hozott az információs társadalom és a globális kommunikáció életében a berobbanásuk. Az internet megjelenésével az információáramlás is tovább gyorsult, és kiegészült a hálózati kapcsolatok megjelenésével is. Az internet megjelenése szinte minden vonalon forradalmat jelentett. Jelenleg az internet az információs forradalom alapja. Kifejlődéséhez a digitális technológiák, a számítástechnika, a műholdas és kábeles hálózatok fejlődése volt szükséges. Tehát, megállapítható, hogy az információk folyamatosan érkeznek hozzánk, sok apró részletből összeállítva a teljes képet, közösségi hálózatok és egyéb források közvetítésével. Az emberek különböző eszközökre támaszkodhatnak az új információk megszerzésében, vagy a döntéshozatalban, beleértve a keresőket, híroldalakat, online fórumokat, blogokat, vagy éppen ismeretségi hálójukat. És ami bennem még felmerült, mint kérdés, hogy vajon mi lesz a média és az információs társadalom következő lépése, ha úgy tetszik, a következő forradalma? Erre azért kíváncsi voltam, így utána jártam egy kicsit, mit tartanak most a legfrissebb "bummnak". Tartalmilag ma az infotainment, az informálás és szórakoztatás egybeolvadását láthatjuk, elvégre az interakció minden technológiában megjelenik (betelefonálás, SMS, internet).

Az órán felmerült, hogy ma már nem kell megtanulniuk az embereknek kívülről dolgokat, ha kérdésük van, csak felmennek az egyik keresőre, beütik, amit keresnek, és hipp-hopp már ott is van a keresett cikk vagy idézet, vers, információ a képernyőnkön. Bármit szeretnénk, csak rákeresünk és pillanatok alatt már olvassuk is, a memóriánknak nem szükséges befogadnia az információt, mert a keresőben bármikor visszamehetünk és újra elolvashatjuk, amit kerestünk. Az internet az emberiség „kollektív intelligenciája", tudástára, ahol archiválja és felhalmozza az eddigi tudást. Sőt, ez a felhalmozás zajlik sok ezer gép billentyűzete segítségével ebben a pillanatban is. Itt került Komenczi Bertalan neve is megemlítésre, és olvastam egy tanulmányát, "Az információs és kommunikációs technika oktatási implementákciójának programjai és a megvalósulás példái nemzetközi kitekintésben" címmel. A tanulmány a világ vezetői és fejlett országainak, valamint azokéinak, akik szeretnének hozzájuk felzárkózni a 2000-es év egyfajta korszakváltást is jelentett, azon igyekeztek, hogy gazdaságukat tudás alapúvá, társadalmukat pedig információs társadalommá fejlesszék. Az írás szerint, az első számú nagyhatalom, aki élen jár az infokommunikációban, egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok. Amerika, a számítógép és az Internet szülőhazája, az iskolák számítógépesítésének előfutára. Sehol a világon nem hisznek olyan mélyen a technikára alapozott világjavítás korlátlan lehetőségeiben, mint ebben a kontinensnyi országban. És ami a legérdekesebb, hogy sehol máshol a világon nem lehet fellelni annyi színvonalasan megfogalmazott ellenvéleményt sem, mint az USA-ban, a technika mindenhatóságát hirdető nézetekkel és az iskolák számítógépesítésével szemben.

Azt, hogy a technika mit csinál az emberekkel, az emberi kapcsolatokkal, a kommunikációval, ahány ember, annyiféleképpen értelmezik. Ha úgy nézzük, kibővíti, ha egy egyszerű példát veszünk, olyan emberekkel tudjuk tartani a kapcsolatot az internet segítségével, akikkel nincsen lehetőségünk nap mint nap találkozni (msn, skype, közösségi oldalak, e-mail, stb.). Ha úgy nézzük, megváltoztatja a kommunikációt, szintén egyszerű példa, okos telefonok segítségével nem feltárcsázzuk az illetőt, hanem egy gyors e-mail-t küldünk részére, akár csatolmányokkal, ábrákkal, linkekkel tarkítva, a vizualitás lehetőségével megkönnyítve mondandónk célba érését. De, ha úgy vesszük, tönkre is teheti kapcsolatainkat, ha teljesen elgépiesedünk. Mára már azért felismerik az internetes kapcsolattartásban rejlő segítő, összetartó erőt is, a kutatások szerint ugyanis, pont, hogy a személyességet igyekszik visszacsempészni az emberi kapcsolatokba, azáltal, hogy az ember, társas lény lévén, vágyik arra, hogy személyes emberi kapcsolatai legyenek. És ha ez nincs, akkor a technikához fordulnak segítségért, mert még mindig jobbak a virtuális kapcsolatok, mintha nem lennének semmilyen emberi kapcsolataik. Számomra ez szomorú :( Sajnos, az én családomban is van olyan illető, akinek a számítógép a legjobb barátja, a legtöbb (ha nem minden) szabadidejét a társaságában tölti, de legalább online barátai vannak, akikkel együtt játssza az online játékokat, mikrofon és hangszóró segítségével pedig még beszélni is tudnak egymással. Hogy ez mennyire jó, nem tudom, de nem is az én tisztem megítélni. Én nem vagyok ellene az ilyen tevékenységeknek, de azt nem tudom jó szemmel nézni, ha valakinek csak ilyen kapcsolatai vannak. Persze, még mindig jobb, mint a semmi, de ez akkor sem lesz soha sem az igazi...

Átkötésnek szántam, hogy aki ennyit internetezik, az egészen biztosan hozzájárul az internetstatisztikák növekedési arányához hazánkban. Szűcs Jenő Bibó István nyomán fejtette ki elméletét Európa fejlődési régióiról. Egy 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás során rákérdeztek az internethasználatra is:  a kérdőívben a következő kérdést tették föl a megkérdezetteknek: „Milyen gyakran használja az internetet, a világhálót vagy az e-mailt – otthon, a munkahelyén, vagy más helyen – magáncélra?” Hétfokú skála segítségével lehetett választ adni a kérdésre. Az egyik véglet a „soha”, a másik véglet a „minden nap” volt. A becsatolt ábra azt mutatja meg, hogy az egyes országokban mekkora arányban fordultak elő azok, akik a magáncélú internethasználatot firtató kérdésre azt a választ adták, hogy „minden nap”. Ezek a válaszadók azok, akikről joggal elmondhatjuk, hogy az információs társadalom polgárai (új kifejezést tanultam: ők az úgy nevezett: "netizenek"). 

Az internetet napi rendszerességgel használók aránya Európa országaiban (%) (2008)

Az ábra egyértelműen mutatja, hogy az internetet napi rendszerességgel használók aránya korántsem egyenletesen oszlik meg Európa országaiban: Szűcs Jenő nevét nem véletlenül említettem meg, mert a fenti ábrán látható eloszlás meglehetősen jól leképezi Európa Szűcs által leírt három fejlődési régióját, vagyis Nyugat-Európa centrum-országaitól Kelet felé haladva a rendszeres internethasználók aránya csökken. 

Az internethasználat szociológiai meghatározói mindegyik országban a magyarországi mintázatot mutatják. A fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók inkább interneteznek, mint az idősek, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők és az inaktívak. A lakóhely egyes országokban befolyásolja, más országokban nem befolyásolja az internethasználatot. A nemek között néhány országban vannak ugyan minimális különbségek, mégis azt mondhatjuk, hogy az internethasználat terén gyakorlatilag teljes egyenlőség uralkodik a nemek között. 

Csepeli György és Prazsák Gergő említik egyik művükben a "kapcsolati teljesítőképesség" kifejezést, ami az információs társadalom polgárai számára adott lehetőségek felhasználói között vizsgálatot jelentette, vagyis, a mobiltelefon, sms, e-mail, tweet, és egyéb megnyilvánulási formák megoszlását a felhasználók között. Azt mérték, hogy a felhasználók hány embert hívnak telefonon, vagy őket hányan hívják; hány üzenetet kapnak, és ők hányat költenek; hány e-mail cím van a postafiókjukban; hány telefonszám a telefonjukban. Ez alapján próbálták megállapítani a kapcsolati teljesítőképességüket. És a személyes kapcsolatokat hogyan vizsgálják?? Kinek hány barátja van facebook-on?? 

Mivel heti két bejegyzést kell írnunk, úgy gondoltam, kettéveszem az órán hallott tananyagot, és a következő blogban fogok az internetes kultúrával, etikával foglalkozni. Nem éppen az a fajta téma, ami engem lázba hoz, így elég nehezen szültem meg az eddig leírtakat is. Talán, ezért nem ítél el senki, de őszintén szólva, nagyobb fantáziát láttam abban, amikor mondjuk az internet- és videójátékfüggőkről olvastam vagy néztem statisztikákat. Az internet hasznos dolog, és ugyanúgy megvannak a maga előnyei és természetesen, a hátrányai is, több héten keresztül boncolgatjuk a témát, körbejárjuk, végül mindig ott lyukadunk ki, hogy fontos kommunikációs eszköz, ami beépült a mindennapjainkba, nehezen tudnánk helyettesíteni.

Mára ennyit, mert komolyan elálmosodtam, holnap folytatása következik, jó éjszakát!