Internet és kultúra - reflexióm 2.

Már két hete nem tudom használni a saját laptopomat, mert elszakadt a töltője, és ma derült ki, hogy hiába vittük el Pilisvörösvárra, egy szakemberhez, ma közölte, hogy nem tudja megcsinálni, vehetek egy újat. Így, kicsit nyögvenyelősen, de kölcsöngépekről igyekszem működtetni a blogomat. Köszönöm a tesómnak, a páromnak és a munkahelyemnek, hogy ebben is segítenek :)

Az előző bejegyzésemben az internetről és a hozzá generált értékrendekről igyekeztem írni. Említettem, hogy a téma nem áll túl közel a szívemhez és az érdeklődésemhez, de néha kell ilyen is. Az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyával, az internettel kapcsolatos attitűdökkel, változásokkal szeretnék (vagyis muszáj) foglalkoznom ebben a bejegyzésben. Illetve, tervezem megemlíteni, amit órán sem hagytunk ki a szórásból, a munkahelyi internethasználat autonómiáját, illetve a toleráns és intoleráns internethasználat fogalmát boncolgatnám. Vágjunk bele! :)

Internet és kultúra. Megjegyezhetjük, hogy az ezredforduló idején látványosan megnőtt az internethasználók tábora hazánkban. Internet és kultúra kapcsolatát kétféleképpen is vizsgálhatjuk, egyrészről, a kultúra szűken vett definícióját értve, amely a civilizáció, a szellemi javak összessége, de kiemelten a művelődés, illetőleg a klasszikus műveltséggel kapcsolatos létszerűsége értendők. Manapság már nemcsak cikkeket lehet találni az interneten, hanem kész könyveket, érdekes blogokat, véleményeket, fórumokat, magazinok és szakmai folyóiratok online változatait, fotókat, videókat, lexikonok tartalmát, csak más formában, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Papír helyett képernyőről olvasni ugyanazt. Azonban ennél többről van azért szó. A kereshetőség variációs lehetőségei, az egymásra mutató és utalt szövegrészek mennyiségi tartalmai egy egészen új minőséget hoznak létre csupán azáltal, hogy egymással kölcsönös viszonyba kerültek. Másrészt, "a kultúra a társadalomtudományok kultúra-felfogása, szűkebben szubkultúra felfogása szerint fedezhető fel a világhálóban, ami szerint az internet nem elsősorban technikai, hanem kulturális minőségében kezelendő. Az internet a technológia kiteljesedésén túl, annak primátusát vitatva egy olyan új globális kultúra táptalaja, melynél az idő, a tér, a határok, sőt még az ember egyediségének a fogalmát is alapjaiban át kell értelmezni."

Az, hogy valaki hogyan és miképpen nyilvánul meg az internet világában, az a személyes kultúrájának tükröződése, szerintem. Az, hogy milyen honlapokat látogat, milyen programokat használ, mind-mind azt mutatja, milyen közegből érkezett az illető. Ha most megint magamból indulok ki, az jut eszembe, hogy nagyon szeretem az állatokat, szívem szerint minden kóbor kutyát befogadnék és gondoznék. Nos, ez meglátszik néha a facebook megnyilvánulásaimon is :) Nem tudok elmenni a menhelyek kirakott fotói mellett, a bánatos, könyörgő kutyatekintetek arra sarkallnak, hogy muszáj megosztanom a fotójukat, hátha valaki menthetetlenül beleszeret egyik-másik kutyába, és az szerető gazdára talál. És mindeközben tisztában vagyok azzal, hogy, mivel nem vagyunk egyformák, valakit nagyon is idegesít, ha belép a site-jára, az én megosztásaimmal van tele a fala (ezúton is elnézést kérek tőle). Van aki letilt ezért, van akit nem érdekel, és van olyan is, aki tovább osztja őket. Ez olyan dolog, hogy engem pedig a radikális politikai lázítások idegesítenek. Az, hogy kinek mi az érték, és kinek mi "spam", a saját kultúrájára van bízva.


Az internetes "együttélést" illetően készült egy olyan felmérés, melyben az emberek (tehát, nemcsak a felhasználók) nyilatkoztak az internet és kultúra kapcsolatáról. Vannak olyanok, akik elfogadják az internetet, de nem érzik azt, hogy az általános kultúra fenntartásához, jobbításához hozzájárulna. Vannak olyanok, akik egyáltalán nem ilyen célra használják, és ezért nem is foglalkoznak az internet kulturális hatásaival, lehetőségeivel. Vannak olyanok is, akik ezt ellenben igyekeznek kiaknázni (és itt nem rögtön a google-ra és a rengeteg információjára kell csak gondolni). Az optimistákkal, akik szerint az internet nem felesleges a kultúra alakulásához, mert át fogja alakítani, de pozitív hatással lesz rá, nos, én velük értek egyet. A jövő generációjához, ha máshogy nem, legalább ilyen módon, interneten keresztül jusson el a kultúra. Egy olyan kommunikációs csatornán keresztül, amely online módon képes az offline kultúrát közelebb hozni a felhasználóhoz, és ráadásul még fontos közösségfejlesztő erő is lehet. 

És ha már a közösségi oldalakat említettem, álljon itt egy kutatási példa és néhány érdekes adat, melyet a TNS Global cég készített, a világ eddigi talán legnagyobb online kultúrát felmérő projektjével. A TNS Global a világ internetező lakosságának 90%-át reprezentálja, kutatásukból kiderül, hogy bármilyen furcsa is, de a fejlődő országok lakói sokkal nagyobb online aktivitást mutatnak, mint az érett gazdaságoké. Ázsia, Latin-Amerika lakossága nem csak aktívabb, de rendre több időt tölt az internet előtt. A TNS kutatási adatai szerint az internetezők ma már átlagosan több időt töltenek a közösségi oldalakon, mint e-mailezéssel, annak ellenére, hogy az előbbi csak az elmúlt néhány évben került be a főáramú internetes szolgáltatások közé. Az adatok szerint az olyan gyorsan fejlődő piacokon, mint Latin-Amerika, a Közel-Kelet vagy Kína, az internetezők átlagosan 5,2 órát töltenek hetente a közösségi tartalmak böngészésével, míg elektronikus levelezésüknek heti 4 órát szentelnek (csak egy kérdés: nem Kínában tiltották be a facebook-ot? Nem néztem utána, de utána fogok! :) ). A fejlett országok lakói ezzel szemben még jobban ragaszkodnak az e-mailekhez. Mintegy 5,1 órát töltenek levelek olvasásával és megválaszolásával, míg a közösségi lapokra heti átlagosan 3,8 órát szánnak. A felmérés foglalkozik még az egyes országok közösségi oldalainak  olyan, felhasználóiról mért adatokról is, hogy kinek hány barátja van átlagosan. Én ezt nem akartam feszegetni, mert az én személyes véleményem, hogy az igaz barátok és kedves ismerősök száma nem áll párhuzamban az ember facebook ismerőseinek számával (engem is bejelölt a Milka tehén, de nem jelöltem vissza, mert bár szeretem a csokiját, ővele magával személyesen sosem találkoztam :) ). Mindenesetre annyit még, érdekességként, hogy a a közösségi szolgáltatások leglelkesebb felhasználói a maláj, orosz és török internetezők. Utóbbiak heti 7,7 órát, az oroszok 8,1 órát, míg maláj társak heti teljes 9 órát töltenek el a közösségi oldalakon. Arról nem találtam adatot, hogy Magyarország hol lehet a sorban.


Internet és attitűdök. Az attitűd egyfajta magatartást, viselkedést, modort jelent. Az ember személyisége és előzetes ismeretei az internetről, hozzájárulnak ahhoz, hogy az internet megítélését hogyan alakítja ki magában. Nem győzöm már hangsúlyozni, hogy nem vagyunk egyformák, és bár nagyon fontos tényezőnek tartom az internetet és örömmel használom, és jóleső érzés, hogy el tudok igazodni a világában, nem értek egyet a tanár úrral abban, hogy pl. a digitális tolltartómban szerepelnie kellene minden általa felsorolt eszköznek. Én valahogy, elvagyok és jól érzem magam a Tet háló és a LinkedIn nélkül is. Ez utóbbit azért kipróbáltam, de, hogy mennyi szerepe lesz az én életemben, és mennyi minden múlik majd azon, hogy fenn vagyok, és van néhány kapcsolatom rajta, eldönti az idő. Az internetes kultúrámat, ha ez befolyásolja is, csak igen kis mértékben teszi. 

Már feljebb említettem, hogy az emberek sem mind egyformán gondolkodnak az internet kulturális hatásairól. Egyesek úgy gondolják, hogy az internet használata kiteljesíti kulturális irányultságukat, étvágyukat, másokat fel is szabadít a használata, és az az érzés, hogy úgy gondolhatják, elsajátítottak, magukévá tettek valami újat az egyéni kultúrájukat illetően. Ellenben, vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy az internet szétszakítja az embereket egymástól, és tönkreteszi a kultúrát. Szerintem, ez így egy kicsit erős, nem hinném, hogy szétszakítja, én inkább az ellenkezőjét érzem, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem az internet dicső "tetteit" kell zengnem, továbbá azt is, hogy kultúrához nemcsak interneten lehet hozzájutni, sőt!! Azért ne ragadjunk le a kultúra interneten keresztüli ismereténél, én pl. szívesen megyek el megnézni élőben is egy várost, és nemcsak a 360cities.net-en keresztül szeretném látni!! Én pozitívan gondolkodom az internetes kultúráról, és az a tapasztalat jobbára, hogy ezzel a legtöbben szintén így vannak.


Az internethasználatról már szintén írtam feljebb, de magyarországi adatokat nem említettem. A webinárium során elhangzottak a hazánkra jellemző adatok is, így az internet megítélése a következőképpen alakult Magyarországon egy felmérés adatai alapján:
Akik azt mondták:

• "Mindenhez könnyebben hozzáférek" - a megkérdezettek több, mint 75%-át tette ki. Szerintem, ez szép eredmény egy ilyen kis országban.
• "A világ eseményeiről tájékoztatva vagyok" - 74%. Gondoltam, hogy hasonló arányban lesz az előzővel.
• "Kevesebb időt töltök olvasással" - 51,9% - azokat ragadtam ki, amik számomra érdekesek voltak, ez az olvasási rész, gondolom, könyvekre, újságokra vonatkozik, de akkor mi a helyzet az internetes magazinokkal, folyóiratokkal, blogokkal, cikkekkel? Elvégre azokat is olvasásra használjuk.
• "Rabja vagyok" - 9,9% - pontosan, nem tudom, mit takar. Nem tudnak létezni internet nélkül?
• "Műveltebb vagyok" - több, mint 50%. Itt azért megmutatkozik, hogy legalább a megkérdezettek fele tartja az internet által közvetített kultúrát hasznosnak és fontosnak.
• "Kevesebb lett a családdal, barátokkal való beszélgetés, találkozás" - 12-19% (itt több meghatározást vontam össze), szerintem, nem annyira elenyésző az arányszám, de az ellenpélda erre, amikor valaki meg csak internet segítségével tudja tartani a családdal, barátokkal a kapcsolatot, mondjuk egy távoli országból. Ők hálát adnak a skype feltalálásért :)

Internethasználat a munkahelyen. Elég kényes kérdéskör, szerintem. Hallottam már olyanról, akit a facebook miatt rúgtak ki, mert munkaidőben használta. Nálunk sok helyen az internetet és a népszerű alkalmazásokat még mindig időrablással azonosítják, ami elveszi a munkaidőt a tényleges munkától. Pedig, sok helyütt inkább megkönnyíti az életünket. Nekem számtalanszor van, hogy minisztériumi elérhetőségeket, telefonszámokat kell kikeresnem, és már nem abban a korban élünk, hogy én felüssem az Aranyoldalakat... Google segítségével kikeresem a minisztériumot, és már ki is adta a címeket, ügyfélszolgálat nyitvatartását, telefonszámokat, stb. De ez csak egy példa a sok közül. E-maileket kell küldenünk egész nap, internet nélkül ezt meg sem tudnám tenni. Az megint más kérdés, ha a munkáltató lekorlátozza a dolgozói lehetőségeit, és akármilyen oldalt nem tud megnyitni az alkalmazott... Vagy ha visszaellenőrzik, mikor és milyen oldalakat látogatott munkaideje alatt az ember. Ez nem sérti, egészen véletlenül a személyiségi jogokat? Én nem azt mondom, hogy korlátlanul nyomja az Angry Birds-öt, vagy a facebook-ot, netán felnőtt tartalmú oldalakat a munkája helyett a dolgozó, de ez a Nagy Testvér mindent lát, olyan megalázó és bizalmatlan az emberre nézve! A hrportal.hu oldalán olvastam még egy olyan cikket, talán az egyik csoporttársunk rakta ki facebook-ra (munkaidőmben olvastam, miközben reggeliztem), hogy azok, akik megszakítják néha a munkájukat rövid időre azért, hogy böngésszenek a neten, vagy ne adj isten valami egészen más, őt érdeklő témáról olvasson, elkalandozzon pár percre a munkától, jó hatással van az illető munkájára. Méghozzá azért, mert a későbbiek során, sokkal könnyedébben fogja visszaidézni a munka folyamán véghez vitt teendőket, hiszen, fogja tudni mihez kötni, az agya kicsit pihen játék vagy olvasgatás közben, és újult erővel fog bele újra a munkába. Na, de ezt sem szabad túlzásba vinni, félreértés ne essék!


És akik egészen biztosan nem facebook-oznak munkaidő alatt: klikk ide.


Tolerancia és internethasználat. "A napi rendszerességgel internetezők és internetet nem használók között minden országban jelentős különbségek vannak a tolerancia tekintetében. Minél inkább elfogadja valaki a másikat olyannak amilyen, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy napi rendszerességgel használja az internetet." Ezzel nem tudok nem egyetérteni. Az internethasználók jobban elfogadják az embereket olyannak, amilyenek mint az internetet nem használók. Érdekességként írom, hogy azt olvastam, hogy Magyarország lakosságának toleranciaszintje valamennyi mintába került ország közül a legalacsonyabb: közel egyharmada a Svédország lakosságának toleranciaszintjéhez képest.

Az e-etikettről tudnék még beszélni, de egy korábbi bejegyzésemben már megemlítettem. Még ez az a téma, ami idepasszolna. De utána lehet nézni: http://eetikett.hu/ - hasznos tanácsokat ad a felhasználóknak!
Pl.: "A felhasználónév látszik, ennek tudatában válaszd ki!".