Oktatás az információs társadalomban

Kicsit megkésve a bloggal, bár jelentem, sikerült minden lemaradásomat bepótolni, legalábbis eddig. Egy konferenciára mentem hétvégén, ahonnan ma jöttem csak haza, így most vetettem bele magamat újra az információs társadalom mindennapjaiba. Bár, a konferencia témája a kábelkommunikácós technológiák nyomon követése volt, így, hellyel-közzel, de még az információs társadalom egyes vívmányaival is  találkozhattam. 

Pont most hallgatom a következő témahétre vonatkozó podcast-et, ahol arról is szó esett a konnektivizmus témakörén belül, hogy a pótlás jelen esetben nem lehetséges. Eleinte nem értettem, hogy miért, most már értelmet nyert. Aki lemarad a konnektivista csoport gyors változásairól, nem tud reagálni idejében, az végleg lemarad. A pótlásaimat a három hetes szünetnek köszönhetően meg tudtam tenni, de a blogokkal (eddig még) nem maradtam el. Az első blogbejegyzés az adott témahéten azért születik, hogy reflektáljunk az elhangzottakra, míg a második már reflektálása és összegzése a társak blogbejegyzéseinek. Ezért, ugyan pótlólagosan, de így fogok tenni. Most az információs társadalom oktatási szokásaival fogok foglalkozni, értelmezem ami órán elhangzott, és a magam gondolataiból hozzátennék, és ezeket követően elolvasom a társaim bejegyzéseit, és a második bejegyzésemben már azokra fogok reagálni. Blogokkal nem szoktam lemaradni, de ez így sikerült, a munkám most nagyon lefoglalt. De úgy hiszem, ha már idáig eljutottam, és ha még a webinárium témáját is megszülöm, én már fel nem adom! Egyébként, témaötlet még nincs, de ha valakinek lenne javaslata rá, szívesen fogadom :)

Tehát, információs társadalom. Nem is egyszer került már elő a témák és blogbejegyzések között a fogalom. Nem újdonság, hogy mai modern társadalmunkban felértékelődött az információ. Napjainkban minden információ termelése és terjesztése, a gazdaság egyik fő szektorává vált. A társadalmi változások az ’információ’ fogalmához kapcsolódó műszaki fejlesztésekhez, technológiai innovációhoz kötődnek legfőképpen. A társadalmi és kulturális változások, valamint a technológiai változások kéz a kézben járnak egymással. Találtam egy idézetet, ami nagyon is jól leírja az információ keze nyoma által végbemenő kulturális és technikai változást korunkban: "Az információs társadalomról szóló utópikus elképzelések szerint az információ más, mint az anyagi javak, hiszen nem fogy el a használat során. Az információnak nincsenek nemzeti határai, ezért felhasználóiban a globális világképet és felelősségtudatot alakítja ki. Korunk emberének nem csak egyik jellemzője az információ-feldolgozás, hanem olyan vonása, ami az összes többit maga alá rendelheti: inteligenciáját, erkölcsiségét, játékosságát, gazdasági készségeit, politikusságát, tanulását, érdeklődését." (Szántó, 2003) Igencsak megoszlanak arról a vélemények, hogy a technológiai fejlődéssel a világunk jó vagy rossz irányba változik-e. Az elsődleges különbség a megkérdezettek között, hogy muszáj megkülönböztetnünk az internetet használókat és nem használókat egymástól, mert egy olyan ember, aki nem használ internetet vagy számítógépet, joggal mondhatja, hogy az az ördög műve, és csak elrontja a világot, mert nem ismeri annak lényegét, használatát. Született erről egy statisztika is, melyet becsatolok ide:

Egyértelműen látható, hogy az internetet használók körében jóval többen mondják azt, hogy az internet jobbá teszi a világot (inkább könnyebbé, kényelmesebbé, megismerhetőbbé - az én meglátásom szerint), mint azok között, akik nem használnak internetet. Ellenben fordítva is működik a dolog: kevesebben vannak az internethasználók között azok, akik azt állítják, hogy rosszabbá teszi a világunkat az internet megjelenése (akkor meg minek használják? Ez önmagában is ellentmondásos, és számomra még képmutató is), mint az internetet nem használók között (majdnem a duplája). E magyarországi tanulmány szerint tehát, az emberek többsége úgy véli, hogy az innovatív technikák inkább jobbá teszik a világot, mintsem rossz hatással lennének rá. Én is ebben hiszek, remélem, a hátrányai mellett, inkább előnyére válik az emberiségnek a létezése. Peter Cope azt állítja, hogy "napjainkban a digitális forradalom korát éljük, és a szilárd alapokra építkező új technológia révén olyan képességekkel rendelkezünk, mint korábban még sohasem." Ez a képesség, a már oly sokszor emlegetett digitális kompetenciákat takarja, azt a képességet, készséget, hogy képesek vagyunk használni a digitális eszközöket. És ha ezeket oktatási célra is tudjuk fordítani, akkor már jó úton járunk az információs társadalom korának legújabb oktatási trendje felé. 

A napjainkban formálódó digitális pedagógia célja, hogy a lehető legteljesebb körben számot vessen mindazokkal a kihívásokkal és lehetőségekkel, amelyek érintik a tanulókat és pedagógusokat az információs társadalomban. A megváltozott digitális környezet miatt újra értelmeződnek a tanítási célok és szerepek. A digitális forradalomnak köszönhetően a zárt oktatási rendszerekbe is szépen lassan begyűrűznek a technológiai vívmányok, eszközök, melyekkel a tanulás-oktatás folyamata egy idő bárki számára bárhonnan elérhető (lesz). 

Amikor a korszerű tanulási-tanítási környezetek tervezését vizsgáltuk a webinárium során, négy szempontot emelt ki a tanár úr, amik egy korszerű, tanulásra alkalmas környezetnek feltételei lehetnek:

1. Tanulóközpontú tanulási környezet
2. Tudásközpontú tanulási környezet
3. Értékelés-központú tanulási környezet
4. Értékközpontú tanulási környezet

A tanulóközpontú tanulási környezetnek már a nevében is benne van, a tanuló van a középpontban, ő köré szerveződik minden, hozzá igazodik a tanár, és az ő igényeiből indulnak ki. A tudásközpontú tanulási környezet középpontjában maga az oktatási tartalom áll, és az, hogy ez hogyan, mi módon jelenjen meg az oktatási környezetben. A környezetet kialakító oktatók igyekeznek rugalmas tanulási egységekkel dolgozni, ezzel is támogatva tanulóikat. Az értékelés-központú tanulási környezet esetében, ahogy az ő nevében is benne rejlik, az értékelés az elsődleges eleme. Az értékelésnél a formatív értékelési módot preferálja, mely részletes eredményelemzés alapján a gyakori visszajelzésre, a fejlődés nyomon követésére törekszik, és ezzel elsősorban az elmaradások mielőbbi korrigálását, az adaptációt segíti. Az értékelés-központú tanulási környezet során értékelési pontok jönnek létre, és ezekre épül maga a tanulási környezet is. A negyedik, a közösségközpontú tanulási környezet, ahol a csoportmunkára, a közösségi terekre és online felületekre helyezik a hangsúlyt. Ezen csoportokon belül igen hatékony kommunikációáramlat működik, hiszen, egy közös felületen történik a kommunikáció és a feladatok megvitatása is. Ilyen a facebook-on működő KONNEKT csoport is, amivel elérték az oktatók, hogy a tagjai nem akarnak kilépni, hanem sokkal inkább egy egységként működik, a benne résztvevők segítik, támogatják egymást, egymástól tanulnak. A négy szempont nagy általánosságban egyszerre van jelen az oktatás különböző színterein, de korántsem egyenlő arányokban. Az egyik a másik kárára nagyobb hatalmat élvez egyes tanulási környezetben. 

Kérdés tehát, a fentiek tudatában, hogy a hazai közoktatásban - általános iskolától a felsőoktatásig - vajon melyik van jelen túlnyomórészt? Jellemzően értékelés-központúak a hazai tanulási környezetek. Ez nagyrészt a bizalmatlanságnak köszönhető (amin nem csodálkozik néha az ember), mert a tanár nem hiszi el a diákjáról, hogy tanult, ezért inkább állandó ellenőrzés alá vonja tanulóit. Nem tudom, hogy ez jó módszer-e, vagy inkább kényelmes, vagy ez-e a legbiztonságosabb, vagy leghatékonyabb arra, hogy a tanuló tudja a leadott anyagot. Egyfajta megfélemlítést érzek benne, és még azt a régi oktatási stílust, amikor a tanár "szereti éreztetni" a hatalmát a tanulóival. Másfelől viszont, ha kontroll nélkül maradnak a tanulók, az értékelés hiányában céltalanságot érezhetnek, és nem kapnak visszacsatolást, választ teljesítményükre, nem tudják mérni, hogy hol helyezkednek a képzeletbeli tudásskálán. Szóval, biztos vagyok benne, hogy elengedhetetlen az értékelés az oktatásban, mind online, mind offline, de nemcsak erre kell a hangsúlyt helyezni elsődlegesen. 

És ha már értékelés, az értékelés módjai lehet szummatív, formatív vagy diagnosztikus. A pedagógiai értékelés alapfunkcióinak rendszere mintegy negyven éve ismert és viszonylag jól definiált, ennek ellenére időről-időre újraélednek a rendszert értelmező, az egyes funkciók működését, hatásait vizsgáló kutatások, illetve egyik vagy másik értékelési funkció alkalmazási körét kiterjesztő, új lehetőségeit kereső kísérletek. Vidákovich Tibor teszi fel a kérdést a Fejlesztő értékelés: a formatív értékelés újrafelfedezése című munkájában, hogy "Mivel magyarázható az, hogy korábban a diagnosztikus, napjainkban pedig a formatív értékelést elemezzük átfogó, az oktató-nevelő tevékenység egészére ható, fejlesztő tényezőként?", majd rögtön meg is válaszolja a kérdést: "Mindkét értékelési típus népszerűsége mögött az az általános szemléletváltozás áll, amely a pedagógiai értékelési kutatások után némi késleltetéssel már az iskolai gyakorlatban is megjelent. A pedagógiai tevékenység hatékonyságának növeléséhez szükséges, hogy többet tudjunk meg a tanulókról, tanulócsoportokról, és ezáltal segítsük a pedagógiai munka tervezését, tudatosabb irányítását. Ezért a hagyományos osztályozási és egyéb minősítési feladatok mellett erősödik a szabályozást jobban támogató diagnosztikus és formatív funkciók, a fejlesztést segítő értékelés szerepe." A diagnosztikus és a formatív értékelés különböző módon segíti a szabályozást. Míg a diagnosztikus értékelés az eredmények részletes feltérképezése mellett a háttértényezők, az elmaradások okainak feltárására koncentrál, és ezzel elsősorban a tervezést és az innovációt támogatja, addig a formatív értékelés az ugyancsak részletes eredményelemzés alapján a gyakori visszajelzésre, a fejlődés nyomonkövetésére törekszik, és ezzel elsősorban az elmaradások mielőbbi korrigálását, az adaptációt segíti. A két értékelési típus rokon abban, hogy eszköztáruk igen gazdag, mérőeszközeik kidolgozása pedig sokszor speciális szakértelmet igényel, ezért terjedésük növeli a szakértők által kidolgozott mérőeszközök iránti keresletet, illetve a pedagógiai értékelési, mérőeszköz-szerkesztési ismeretek elsajátítása iránti igényt.

Ami ismételten előkerült a témák boncolgatása során, az e-learning szerepe volt, amit különböző életkori szakaszokban vizsgáltunk. Azt állapíthattuk meg a felbukkanó ábra segítségével, hogy minél érettebb az ember, annál nagyon önállóságot élvez, annál megbízhatóbb, felelősségteljesebb és tudatosabb a viselkedése (tisztelet a kivételnek :D), ergo belép a képbe az e-learning, aminek hatékony működésének feltételei az imént felsoroltak egytől-egyig. Ezt a formát legtöbbször az ember már maga választja, és ő tisztában van vele, miért választotta a tanulásnak eme formáját, mi motiválja a továbbtanulásban: diplomáért, elismerésért, jobb munkahelyért, saját maga fejlődéséért, vagy egyszerűen csak azért, mert szeret új dolgokat tanulni, fejlődni, képezni magát, stb. Az ő dolga eldönteni, hogy vajon belső késztetésre vagy külső ráhatás miatt kezdte-e meg tanulmányait online.

Egyelőre ennyi, itt egy kicsit felfüggesztem a témát. A mindjárt következő blogbejegyzésemben szeretném folytatni a tanulási környezetek modelljeivel, a tradicionális és progresszív tanulási környezetek összehasonlításával, a komplementer tanulási környezettel, illetve egy pár szó erejéig a virtuális kampusszal és a blended learning-gel, és most beleolvasgatok a többiek irományaiba is, és ezekre reflektálnék, mert általában nagyon jókat írnak a csoporttársak, és néha olyan témát vetnek fel, ami nekem eszembe sem jut a témát illetően.

Addig is, jó olvasgatást! :)

Földesi Krisztina - Fülöp Viktória: Olasz nyelvtanárok képzése távoktatásban

E heti, páros feladatként pedagóguskompetenciák közül az IKT kometencia fejlesztésének lehetőségét kellett kidolgoznunk egy tematikus feladat kapcsán. Ez alkalommal Fülöp Viktória és Földesi Krisztina alkottunk egy párt.

A konkrét feladat:

Távoktatás szervezése olasztanárok részére

-     IKT kompetencia fejlesztése

-    a résztvevők már használtak IKT eszközöket korábban, nyitottak is ezekre

-    30 órás a tanfolyam.

-    szükséges eszközök, szolgáltatások felsorolása és indoklása.

A tanfolyam során több, intenzív jelenlétet, alkalmazási ismeretet igénylő eszközt vontunk be a tematika maradéktalan feldolgozása érdekében. Azt mérlegelve, hogy a tanárszerep e tekintetben már alapvetően tér el a hagyományosan értelmezettől, figyelembe kell vennünk, hogy ez esetben a facilitátori, mentori, irányító szerepkörnek kell érvényesülnie.

A tanítást, tanulást segítő IKT eszközök alapja minden tekintetben a számítógép és az internet. Alapkövetelmény a képzés során, hogy mindezekkel rendelkeznie kell a résztvevőknek. A két személyes találkozót leszámítva, a tanulás-tanítás 80%-ban online zajlik. A személyes konzultációk idején azokat a lehetőségeket is bemutatjuk a leendő tanároknak, amiket az esetenkénti személyes konzultációk során tudnak alkalmazni majd ők is diákjaik számára. 

A pedagógusi továbbképzés távoktatásban történő megvalósításában, mivel nagyrészt online, virtuális térben zajlik, nagy hangsúlyt kell fektetni a tartalom és tevékenység helyes arányára. Emiatt is kell körültekintően megválogatnunk az alkalmazandó eszközök körét.

1. eszköz: facebook vagy google+ alkalmazásának lehetőségei, előnyei

    -    online közösség megszervezése a résztvevőkből

    -    tökéletes fórum a kapcsolattartásra, problémák, felmerült kérdések tisztázására

    -    feladatszabás lehetséges színtere

    -    a tanulócsoport kialakítása, a tanulók közelebb hozása egymáshoz, digitális úton

    -    a tevékenységgel összefüggő linkek, cikkek a csoporttal való megosztása

    -    esetleges közös, pluszmunka, egyéb teendők kommentelési helye

    -    tanár részére kedvező színtér, mivel szinte azonnali visszacsatolást tesz      lehetővé a tanulóktól, ami az esetleges nehézségek, hibák, problémák mielőbbi javítását, korrigálását is lehetővé teszi, ugyanakkor “mindenki jelen lehet”, tehát egymás “megszólalásaiból” valóban mindenki profitálhat, akár helyes, akár helytelen. - ugyanakkor, igény szerint alkalmas a csak a háttérből “figyel és megfigyel” szerepére is, amely a tanári munkában szintén nékülözhetetlen.

Ez a színtér lehetővé teszi a tanár számára, hogy itt kommunikáljon a diákokkal és esetlegesen szociális, érzelmi támogatást is nyújtson. A kommunikáció folyamatossága ugyanis elengedhetetlen az eredményes tanulás érdekében is.

Itt teret engedhetünk az igazi pedagógiai szakértőnek, amennyiben kezelni tudja a felmerült kérdéseket, viták vezetését, vélemények ütköztetését összegzését. Amiben nehéz lehet a dolga, az a folyamatosan változó csoportdinamika, az egyes tanulók részvételének nyomon követése.

Fontos része a tanári interakcióknak, a kommunikációnak a résztvevők felé közvetített egyéb értékek bemutatása, például a netikett szabályainak betartása és betartatása, amelyhez szintén tökéletes helyszínt biztosít a facebook.

2. eszköz:moodle

    -    rögtön az első szintfelmérést megvalósító tesztlapok kitöltésétől nagy hatékonysággal alkalmazható a nyelvtani feladatok, feladatlapok, tesztek kitöltési színtereként.

    -    feladat teljesítést követően visszajelzést kapnak a tanulók, mely nemcsak egy osztályzatot takar, hanem építő jellegű kritikát is megfogalmaz.

    -    értékelésnél, egy-egy témakör feldolgozása után szintfelméréskor alkalmazható.

    -    a klasszikus olaszról-magyarra, magyarról-olaszra történő feladatok rögzítésének optimális helye.

3. eszköz: ustream

    -    új anyagrész feldolgozására, médiaanyagok bevonásával alkalmas eszköz.

    -    valós riportok, videók bevonásával, a klasszikus nyelvi környezetet modellezve, autentikusabb forrásként alkalmazható.

    -    saját, tanítási gyakorlatát esetlegesen élőadásban, “modellszerűen” bemutatva, a video-megosztás segítségével “éles” helyzetben alkalmazhatja az addig tanultakat, melyet a tanulótársak és a tanár azonnal értékelhet, esetleges hiba esetén javíthat, ugyanakkor a jó, új módszerek megosztása is megtörténik.

    -    az olasz nyelv könnyedebb elsajátítása a tanárok tanulói számára, interaktív módon, pl. a helyi kiejtés elősegítésére.

4. eszköz: SL

    -    mivel kiscsoportos foglalkozások, konzultációk megtartására igazán jó helyszín, az új anyagok, szövegek feldolgozására legalkalmasabb eszköz.

-     új anyagrész feldolgozása, kiejtésbeli, nyelvtani szabályok pontos elsajátítása csakis élőszóbeli munkánál érvényesül tökéletesen, amihez az SL megfelelő teret biztosít.

-    külön helymeghatározással, olasz nyelvű helyszíneket, olasz avatárokat lehet felkeresni, akikkel a nyelv gyakorlása “szórakoztató elfoglaltsággá “válhat, inspirálóbbá tehető.

-    feladatmeghatározás, gyakorlás tökéletes helyszíne.

-    differenciálás legjobb tere, ahol a különbségtétel minden formája nagy hatékonysággal alkalmazható. Az esetlegesen elkülönített tanulópárok, csoportok zavartalanul dolgozhatnak, segíthetik egymás munkáját a tökéletesen elszeparált, saját terekben. Igény esetén pedig azonnali segítséget kaphatnak, akár a tanártól, akár másik csoporttól.

-    nyelvcsere programok használata.

Az alkalmazott eszközök lehetséges hártányai:

Fenti eszközök közül az SL, és néhol a Ustream bizonyos szempontból komolyabb, nagyobb tudású gépet igényelnek. Ám még ennek megléte esetén is előfordulhatnak problémák a használat közben: pl. szakadozó vonal, “hanghiány”.

Sokan fenntartásokkal kezelik ezek alkalmazási lehetőségét az oktatásban, mivel nem ismerik, a felhasználási metodikát, a videójátékokra asszociálnak. Előzetes ismertetés, bemutató elengedhetetlen ezen eszközök tanításba-tanulásba való bevonása esetén. Ám a meghatározott 20% offline jelenléttel minden nehézség nélkül beiktatható egy ilyen jellegű tájékoztatás a munka megkezdése előtt, amellyel a hatékonyság maximálisra növelhető. Ezen elveket szem előtt tartjuk az óratervezéskor.

Óratervezés

• 2*5 óra személyes konzultáció az intézmény épületében, személyes megismerkedés a leendő oktatótakkal (avatarjaikkal).
• 10*1 óra webinárium a ustream program segítségével, amely a későbbiek során is visszanézhető, nem kell a megadott időpontban jelen lenni online.
• 5*2 óra Second Life virtuális előadás a programban, előre megbeszélt időpontokban, pótlása ennek is lehetséges, előzetes egyeztetés szükséges.
  

A kurzus személyes konzultációval kezdődik. A személyes konzultációk során a résztvevők megismerkedhetnek az oktatás IKT eszközeivel, bemutatjuk számukra működésüket, használatukat, technikájukat, előnyeiket és hátrányaikat. Megtapasztalják a megváltozott tanulási környezetben való munkát, részeseivé válnak a pedagógusi attitűd átalakulásának. Felismerik a digitális tartalmak előnyeit. A foglalkozások során olyan IKT-val támogatott pedagógiai, módszertani, az olasz nyelvtanárokhoz illeszkedő didaktikai és tanulásszervezési eljárásokra kapnak példát, amelyeket sikeresen alkalmazhatnak az oktatás folyamatában. A tanulás rugalmas, heterogén csoportokban (személyre szabottan) zajlik, konstruktivista oktatási módszerről beszélhetünk. Bemutatni kívánt IKT-eszközök:

1. Interaktív tábla használata: az interaktív oktatástechnika szimbólumává vált azáltal, hogy az osztályterembe hozta az addig csak az informatika teremben létező számítógépeket. Léteznek kombi táblák is, amelyek egyesítik a hagyományos zöld, illetve mágneses táblákat, a digitális tábla előnyeivel.
2. Interaktív tudásszint felmérésre és kiértékelésre alkalmas eszközök: a tanári munka jelentős részét képezi a tanulók, hallgatók tudásszintjének és képességének a felmérése és kiértékelése. Hagyományosan ez a munka feladatlapok kidolgozásából, sokszorosításából, a feladatlap kitöltetéséből, majd a tesztek egyenkénti kiértékeléséből és az eredmények összesítéséből áll. Ezek a rendszerek lehetővé teszik rögtönzött és előre elkészített kérdéssorok, tesztek, feladatsorok, kvízek összeállítását és feladását, majd az eredmények azonnali megjelenítését és kiértékelését.
3. Projektor és vetítővászon (vetítőfelület) - az írásvetítő modern változata: klasszikus multimédiás eszköz, amely már régen minden iskolában megtalálható, azonban az aktívtáblák megjelenésével fejlesztése új lendületet és irányokat kapott. Ma már speciális oktatási projektorokról beszélünk és számos, az oktatási környezethez igazított tulajdonsággal rendelkeznek (közeli, szuper- és ultraközeli vetítők megjelenése). Több modell beépített hangszóróval, esetleg speciális, behajtható konzollal rendelkezik.
4. Kézitábla: a vezeték nélküli, mobil távvezérlő kézitábla (röviden távvezérlő kézitábla), lehetővé teszi a digitális tábla (valójában a számítógép) vezeték nélküli, távolról történő vezérlését. Olyasmi, mint egy vezeték nélküli mobil "egérpad"-hoz, ahol az "egér" egy toll- vagy ceruzaszerű eszköz. Használata hasznos lehet a nyelvtanulásban is.
5. Webkamera: az óraközi munka rögzítése egy digitális kamerával, majd annak visszajátszása az interaktív táblán lehetőséget ad a tanulók szerepjátékának elemzésére, megbeszélésére. Hasonlóan rögzíthetünk vele órai, természettudományos kísérleteket, demonstrációkat is. Ez a nyelvtanulás során is kiválóan alkalmazható, önmagát visszaellenőrizheti a tanuló. A terv, a webkamera összekötése az interaktív táblával, ezáltal továbbképzéseket, megbeszéléseket tarthatnak a jövendő oktatók majd az ő diákjaiknak.
6. Interaktív iskolai asztal: egészen új vívmánya a technikának, többérintős, többtanulós interaktív asztal, kimondottan oktatási környezetbe tervezve. Ezek az eszközök a csoportos tanítás-tanulás új lehetőségeit nyitják meg, mivel lehetőséget adnak több személy (tanuló) egyidejű együttműködésre az asztal interaktív felületén.
7. E-könyv olvasók: ez az elektronikus papírt használó eszköz óriási lehetőségeket rejt magában, ha környezetünk és diákok megkímélésére gondolunk. Az eszközben több tucatnyi könyv tartalma tárolható (digitális iskolatáska), külső fényforrás mellett, a szem fárasztása nélkül olvasható (csakúgy, mint a hagyományos papír). Mi elsősorban olasz-magyar és magyar-olasz szótár szoftvert használva szeretnénk megismertetni a leendő oktatóinkat a használatával.

A 10 webinárium témája felöleli az órák megtervezését távoktatásban, internet segítségével. Megmutatjuk, hogyan lehet előzetesen felmérni a tanulóink internet- és számítógép-, illetőleg IKT-ismereteit. A csoportmunka kialakítását a kapott eredmények tükrében, az egyéni kompetenciák alapján történő feladatok társítását az egyénhez, csoportokhoz, az online nyelvtanulás hatékonyságát elősegítő programok, feladatok, “trükkök” bemutatása. Bemutatjuk, hogyan szerekeszthetünk tanulóink részére letölthető anyagokat, feladatokat, teszteket, önellenőrzéssel és tanári ellenőrzéssel egyaránt egybekötve. A teljesítménymérés módszereinek alkalmazott bemutatása.

Az öt Second Life alkalommal szintfelmérést az elsődleges információk alapján, melyeket az első személyes konzultáción ismertettünk. A második alkalom egy interaktív tanfolyam levezenylését takarja, ahogyan egy nyelvtanfolyam órája zajlana virtuális térben. A harmadik alkalom a virtuális térben fellelhető nyelvcsere programok megismertetéséről szól. A negyedik alkalommal csoportokban dolgozunk, csoportjátékokat játszunk és verseny alakul ki a különböző összetételű csoportok között. Az utolsó alkalom egy teszt megírásáról szól, az óra második felében a tanulók megtanulnak hasonló teszteket készíteni.

Internet és kultúra - reflexióm 2.

Már két hete nem tudom használni a saját laptopomat, mert elszakadt a töltője, és ma derült ki, hogy hiába vittük el Pilisvörösvárra, egy szakemberhez, ma közölte, hogy nem tudja megcsinálni, vehetek egy újat. Így, kicsit nyögvenyelősen, de kölcsöngépekről igyekszem működtetni a blogomat. Köszönöm a tesómnak, a páromnak és a munkahelyemnek, hogy ebben is segítenek :)

Az előző bejegyzésemben az internetről és a hozzá generált értékrendekről igyekeztem írni. Említettem, hogy a téma nem áll túl közel a szívemhez és az érdeklődésemhez, de néha kell ilyen is. Az internet és a kultúra egymáshoz való viszonyával, az internettel kapcsolatos attitűdökkel, változásokkal szeretnék (vagyis muszáj) foglalkoznom ebben a bejegyzésben. Illetve, tervezem megemlíteni, amit órán sem hagytunk ki a szórásból, a munkahelyi internethasználat autonómiáját, illetve a toleráns és intoleráns internethasználat fogalmát boncolgatnám. Vágjunk bele! :)

Internet és kultúra. Megjegyezhetjük, hogy az ezredforduló idején látványosan megnőtt az internethasználók tábora hazánkban. Internet és kultúra kapcsolatát kétféleképpen is vizsgálhatjuk, egyrészről, a kultúra szűken vett definícióját értve, amely a civilizáció, a szellemi javak összessége, de kiemelten a művelődés, illetőleg a klasszikus műveltséggel kapcsolatos létszerűsége értendők. Manapság már nemcsak cikkeket lehet találni az interneten, hanem kész könyveket, érdekes blogokat, véleményeket, fórumokat, magazinok és szakmai folyóiratok online változatait, fotókat, videókat, lexikonok tartalmát, csak más formában, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Papír helyett képernyőről olvasni ugyanazt. Azonban ennél többről van azért szó. A kereshetőség variációs lehetőségei, az egymásra mutató és utalt szövegrészek mennyiségi tartalmai egy egészen új minőséget hoznak létre csupán azáltal, hogy egymással kölcsönös viszonyba kerültek. Másrészt, "a kultúra a társadalomtudományok kultúra-felfogása, szűkebben szubkultúra felfogása szerint fedezhető fel a világhálóban, ami szerint az internet nem elsősorban technikai, hanem kulturális minőségében kezelendő. Az internet a technológia kiteljesedésén túl, annak primátusát vitatva egy olyan új globális kultúra táptalaja, melynél az idő, a tér, a határok, sőt még az ember egyediségének a fogalmát is alapjaiban át kell értelmezni."

Az, hogy valaki hogyan és miképpen nyilvánul meg az internet világában, az a személyes kultúrájának tükröződése, szerintem. Az, hogy milyen honlapokat látogat, milyen programokat használ, mind-mind azt mutatja, milyen közegből érkezett az illető. Ha most megint magamból indulok ki, az jut eszembe, hogy nagyon szeretem az állatokat, szívem szerint minden kóbor kutyát befogadnék és gondoznék. Nos, ez meglátszik néha a facebook megnyilvánulásaimon is :) Nem tudok elmenni a menhelyek kirakott fotói mellett, a bánatos, könyörgő kutyatekintetek arra sarkallnak, hogy muszáj megosztanom a fotójukat, hátha valaki menthetetlenül beleszeret egyik-másik kutyába, és az szerető gazdára talál. És mindeközben tisztában vagyok azzal, hogy, mivel nem vagyunk egyformák, valakit nagyon is idegesít, ha belép a site-jára, az én megosztásaimmal van tele a fala (ezúton is elnézést kérek tőle). Van aki letilt ezért, van akit nem érdekel, és van olyan is, aki tovább osztja őket. Ez olyan dolog, hogy engem pedig a radikális politikai lázítások idegesítenek. Az, hogy kinek mi az érték, és kinek mi "spam", a saját kultúrájára van bízva.


Az internetes "együttélést" illetően készült egy olyan felmérés, melyben az emberek (tehát, nemcsak a felhasználók) nyilatkoztak az internet és kultúra kapcsolatáról. Vannak olyanok, akik elfogadják az internetet, de nem érzik azt, hogy az általános kultúra fenntartásához, jobbításához hozzájárulna. Vannak olyanok, akik egyáltalán nem ilyen célra használják, és ezért nem is foglalkoznak az internet kulturális hatásaival, lehetőségeivel. Vannak olyanok is, akik ezt ellenben igyekeznek kiaknázni (és itt nem rögtön a google-ra és a rengeteg információjára kell csak gondolni). Az optimistákkal, akik szerint az internet nem felesleges a kultúra alakulásához, mert át fogja alakítani, de pozitív hatással lesz rá, nos, én velük értek egyet. A jövő generációjához, ha máshogy nem, legalább ilyen módon, interneten keresztül jusson el a kultúra. Egy olyan kommunikációs csatornán keresztül, amely online módon képes az offline kultúrát közelebb hozni a felhasználóhoz, és ráadásul még fontos közösségfejlesztő erő is lehet. 

És ha már a közösségi oldalakat említettem, álljon itt egy kutatási példa és néhány érdekes adat, melyet a TNS Global cég készített, a világ eddigi talán legnagyobb online kultúrát felmérő projektjével. A TNS Global a világ internetező lakosságának 90%-át reprezentálja, kutatásukból kiderül, hogy bármilyen furcsa is, de a fejlődő országok lakói sokkal nagyobb online aktivitást mutatnak, mint az érett gazdaságoké. Ázsia, Latin-Amerika lakossága nem csak aktívabb, de rendre több időt tölt az internet előtt. A TNS kutatási adatai szerint az internetezők ma már átlagosan több időt töltenek a közösségi oldalakon, mint e-mailezéssel, annak ellenére, hogy az előbbi csak az elmúlt néhány évben került be a főáramú internetes szolgáltatások közé. Az adatok szerint az olyan gyorsan fejlődő piacokon, mint Latin-Amerika, a Közel-Kelet vagy Kína, az internetezők átlagosan 5,2 órát töltenek hetente a közösségi tartalmak böngészésével, míg elektronikus levelezésüknek heti 4 órát szentelnek (csak egy kérdés: nem Kínában tiltották be a facebook-ot? Nem néztem utána, de utána fogok! :) ). A fejlett országok lakói ezzel szemben még jobban ragaszkodnak az e-mailekhez. Mintegy 5,1 órát töltenek levelek olvasásával és megválaszolásával, míg a közösségi lapokra heti átlagosan 3,8 órát szánnak. A felmérés foglalkozik még az egyes országok közösségi oldalainak  olyan, felhasználóiról mért adatokról is, hogy kinek hány barátja van átlagosan. Én ezt nem akartam feszegetni, mert az én személyes véleményem, hogy az igaz barátok és kedves ismerősök száma nem áll párhuzamban az ember facebook ismerőseinek számával (engem is bejelölt a Milka tehén, de nem jelöltem vissza, mert bár szeretem a csokiját, ővele magával személyesen sosem találkoztam :) ). Mindenesetre annyit még, érdekességként, hogy a a közösségi szolgáltatások leglelkesebb felhasználói a maláj, orosz és török internetezők. Utóbbiak heti 7,7 órát, az oroszok 8,1 órát, míg maláj társak heti teljes 9 órát töltenek el a közösségi oldalakon. Arról nem találtam adatot, hogy Magyarország hol lehet a sorban.


Internet és attitűdök. Az attitűd egyfajta magatartást, viselkedést, modort jelent. Az ember személyisége és előzetes ismeretei az internetről, hozzájárulnak ahhoz, hogy az internet megítélését hogyan alakítja ki magában. Nem győzöm már hangsúlyozni, hogy nem vagyunk egyformák, és bár nagyon fontos tényezőnek tartom az internetet és örömmel használom, és jóleső érzés, hogy el tudok igazodni a világában, nem értek egyet a tanár úrral abban, hogy pl. a digitális tolltartómban szerepelnie kellene minden általa felsorolt eszköznek. Én valahogy, elvagyok és jól érzem magam a Tet háló és a LinkedIn nélkül is. Ez utóbbit azért kipróbáltam, de, hogy mennyi szerepe lesz az én életemben, és mennyi minden múlik majd azon, hogy fenn vagyok, és van néhány kapcsolatom rajta, eldönti az idő. Az internetes kultúrámat, ha ez befolyásolja is, csak igen kis mértékben teszi. 

Már feljebb említettem, hogy az emberek sem mind egyformán gondolkodnak az internet kulturális hatásairól. Egyesek úgy gondolják, hogy az internet használata kiteljesíti kulturális irányultságukat, étvágyukat, másokat fel is szabadít a használata, és az az érzés, hogy úgy gondolhatják, elsajátítottak, magukévá tettek valami újat az egyéni kultúrájukat illetően. Ellenben, vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy az internet szétszakítja az embereket egymástól, és tönkreteszi a kultúrát. Szerintem, ez így egy kicsit erős, nem hinném, hogy szétszakítja, én inkább az ellenkezőjét érzem, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem az internet dicső "tetteit" kell zengnem, továbbá azt is, hogy kultúrához nemcsak interneten lehet hozzájutni, sőt!! Azért ne ragadjunk le a kultúra interneten keresztüli ismereténél, én pl. szívesen megyek el megnézni élőben is egy várost, és nemcsak a 360cities.net-en keresztül szeretném látni!! Én pozitívan gondolkodom az internetes kultúráról, és az a tapasztalat jobbára, hogy ezzel a legtöbben szintén így vannak.


Az internethasználatról már szintén írtam feljebb, de magyarországi adatokat nem említettem. A webinárium során elhangzottak a hazánkra jellemző adatok is, így az internet megítélése a következőképpen alakult Magyarországon egy felmérés adatai alapján:
Akik azt mondták:

• "Mindenhez könnyebben hozzáférek" - a megkérdezettek több, mint 75%-át tette ki. Szerintem, ez szép eredmény egy ilyen kis országban.
• "A világ eseményeiről tájékoztatva vagyok" - 74%. Gondoltam, hogy hasonló arányban lesz az előzővel.
• "Kevesebb időt töltök olvasással" - 51,9% - azokat ragadtam ki, amik számomra érdekesek voltak, ez az olvasási rész, gondolom, könyvekre, újságokra vonatkozik, de akkor mi a helyzet az internetes magazinokkal, folyóiratokkal, blogokkal, cikkekkel? Elvégre azokat is olvasásra használjuk.
• "Rabja vagyok" - 9,9% - pontosan, nem tudom, mit takar. Nem tudnak létezni internet nélkül?
• "Műveltebb vagyok" - több, mint 50%. Itt azért megmutatkozik, hogy legalább a megkérdezettek fele tartja az internet által közvetített kultúrát hasznosnak és fontosnak.
• "Kevesebb lett a családdal, barátokkal való beszélgetés, találkozás" - 12-19% (itt több meghatározást vontam össze), szerintem, nem annyira elenyésző az arányszám, de az ellenpélda erre, amikor valaki meg csak internet segítségével tudja tartani a családdal, barátokkal a kapcsolatot, mondjuk egy távoli országból. Ők hálát adnak a skype feltalálásért :)

Internethasználat a munkahelyen. Elég kényes kérdéskör, szerintem. Hallottam már olyanról, akit a facebook miatt rúgtak ki, mert munkaidőben használta. Nálunk sok helyen az internetet és a népszerű alkalmazásokat még mindig időrablással azonosítják, ami elveszi a munkaidőt a tényleges munkától. Pedig, sok helyütt inkább megkönnyíti az életünket. Nekem számtalanszor van, hogy minisztériumi elérhetőségeket, telefonszámokat kell kikeresnem, és már nem abban a korban élünk, hogy én felüssem az Aranyoldalakat... Google segítségével kikeresem a minisztériumot, és már ki is adta a címeket, ügyfélszolgálat nyitvatartását, telefonszámokat, stb. De ez csak egy példa a sok közül. E-maileket kell küldenünk egész nap, internet nélkül ezt meg sem tudnám tenni. Az megint más kérdés, ha a munkáltató lekorlátozza a dolgozói lehetőségeit, és akármilyen oldalt nem tud megnyitni az alkalmazott... Vagy ha visszaellenőrzik, mikor és milyen oldalakat látogatott munkaideje alatt az ember. Ez nem sérti, egészen véletlenül a személyiségi jogokat? Én nem azt mondom, hogy korlátlanul nyomja az Angry Birds-öt, vagy a facebook-ot, netán felnőtt tartalmú oldalakat a munkája helyett a dolgozó, de ez a Nagy Testvér mindent lát, olyan megalázó és bizalmatlan az emberre nézve! A hrportal.hu oldalán olvastam még egy olyan cikket, talán az egyik csoporttársunk rakta ki facebook-ra (munkaidőmben olvastam, miközben reggeliztem), hogy azok, akik megszakítják néha a munkájukat rövid időre azért, hogy böngésszenek a neten, vagy ne adj isten valami egészen más, őt érdeklő témáról olvasson, elkalandozzon pár percre a munkától, jó hatással van az illető munkájára. Méghozzá azért, mert a későbbiek során, sokkal könnyedébben fogja visszaidézni a munka folyamán véghez vitt teendőket, hiszen, fogja tudni mihez kötni, az agya kicsit pihen játék vagy olvasgatás közben, és újult erővel fog bele újra a munkába. Na, de ezt sem szabad túlzásba vinni, félreértés ne essék!


És akik egészen biztosan nem facebook-oznak munkaidő alatt: klikk ide.


Tolerancia és internethasználat. "A napi rendszerességgel internetezők és internetet nem használók között minden országban jelentős különbségek vannak a tolerancia tekintetében. Minél inkább elfogadja valaki a másikat olyannak amilyen, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy napi rendszerességgel használja az internetet." Ezzel nem tudok nem egyetérteni. Az internethasználók jobban elfogadják az embereket olyannak, amilyenek mint az internetet nem használók. Érdekességként írom, hogy azt olvastam, hogy Magyarország lakosságának toleranciaszintje valamennyi mintába került ország közül a legalacsonyabb: közel egyharmada a Svédország lakosságának toleranciaszintjéhez képest.

Az e-etikettről tudnék még beszélni, de egy korábbi bejegyzésemben már megemlítettem. Még ez az a téma, ami idepasszolna. De utána lehet nézni: http://eetikett.hu/ - hasznos tanácsokat ad a felhasználóknak!
Pl.: "A felhasználónév látszik, ennek tudatában válaszd ki!".

Internet és értékrend - reflexióm

Furcsa, hogy mennyire tudunk örülni az apró dolgoknak. Egy kis szabadidőnek, a szép tavaszi napsütésnek, a szabad levegőn eltöltött sétának a kutyákkal, vagy egy jó könyvnek. Vagy mindjárt háromnak. Feltöltött ez a kis szünet, amit blogmentesen és aggodalmakat mellőzve tölthettem el. Remélhetőleg újult erővel vágok akkor bele, újra. Isten hozott Mindenkit újra a virtuális távoktatás és az információs tudomány világában, folyt. köv.

Én általában sok mindent hagyok az utolsó vagy az utolsó előtti pillanatokra, imádom az adrenalint :D Így, a három héttel ezelőtti webináriumot vissza kellett újra hallgatnom, hiába voltam virtuálisan jelen élőben, és hiába jegyzeteltem, nem bizonyult elegendőnek... Az akkori témánk az internet és az internetes kultúra, az internetes értékrend és megítélése volt.

Az internet lehet az ellenségünk, vagy a legjobb barátunk, de már 1983 óta jelen van a civil világban, és még ha nem is minden, de a legtöbb dolog működése tőle függ. A világunk kétharmada internetfelhasználó, használják személyes és üzleti célokra, tájékozódásra, információkeresésre, szolgáltatások megrendelésére, internetes vásárlásra, szórakozásra, kapcsolattartásra és új kapcsolatok kiépítésére, levelezésre, üzenetváltásra, röviden tehát, rengeteg mindenre! És ha most egy óriási kapcsolóval lekapcsolnánk a világon mindenhol a szélessávú elérhetőséget, és hirtelen megszűnnének az internetkapcsolatok? Beláthatatlan következményei lennének, és valószínűleg nem befolyásolná pozitívan világunk alakulását és működését. Az internet végérvényesen mindennapjaink része lett, szinte minden szinten, a számítógépes szolgáltatások már nem a jövő, hanem a jelen valóságát jelentik. 

Kezdjük az elején, az információ jelentőségével. Az információ, a Wikepedia meghatározása szerint, "...önmagában értéket képvisel, ez lehet társadalmi, tudományos, termelési - gazdasági vagy akár hatalmi érték. Az információval képesek vagyunk egy meglévő értéket növelni, így értéknövelő. Mivel értéket képvisel, így profitot, illetve extraprofitot is termelhet. Jellemző tulajdonsága még a mennyisége, minősége, felhasználhatósága, hozzáférhetősége, érthetősége, védelme." Az információs forradalom kiindulópontjának a beszédet tekintjük, rögtön utána az írás kialakulását, ami azt eredményezte, hogy az utókor számára is fenn maradhatott a beszéd, képként való rögzítése. Ezek után a nyomtatás következett, amely megkönnyítette az írás dolgát, és bár hosszú, de egyenes út vezetett a tömegsajtóig a segítségével. Az ember számára az információ lételem, így előbb a rádió, majd utóbb a televízió megjelenésével óriási előrelépést hozott az információs társadalom és a globális kommunikáció életében a berobbanásuk. Az internet megjelenésével az információáramlás is tovább gyorsult, és kiegészült a hálózati kapcsolatok megjelenésével is. Az internet megjelenése szinte minden vonalon forradalmat jelentett. Jelenleg az internet az információs forradalom alapja. Kifejlődéséhez a digitális technológiák, a számítástechnika, a műholdas és kábeles hálózatok fejlődése volt szükséges. Tehát, megállapítható, hogy az információk folyamatosan érkeznek hozzánk, sok apró részletből összeállítva a teljes képet, közösségi hálózatok és egyéb források közvetítésével. Az emberek különböző eszközökre támaszkodhatnak az új információk megszerzésében, vagy a döntéshozatalban, beleértve a keresőket, híroldalakat, online fórumokat, blogokat, vagy éppen ismeretségi hálójukat. És ami bennem még felmerült, mint kérdés, hogy vajon mi lesz a média és az információs társadalom következő lépése, ha úgy tetszik, a következő forradalma? Erre azért kíváncsi voltam, így utána jártam egy kicsit, mit tartanak most a legfrissebb "bummnak". Tartalmilag ma az infotainment, az informálás és szórakoztatás egybeolvadását láthatjuk, elvégre az interakció minden technológiában megjelenik (betelefonálás, SMS, internet).

Az órán felmerült, hogy ma már nem kell megtanulniuk az embereknek kívülről dolgokat, ha kérdésük van, csak felmennek az egyik keresőre, beütik, amit keresnek, és hipp-hopp már ott is van a keresett cikk vagy idézet, vers, információ a képernyőnkön. Bármit szeretnénk, csak rákeresünk és pillanatok alatt már olvassuk is, a memóriánknak nem szükséges befogadnia az információt, mert a keresőben bármikor visszamehetünk és újra elolvashatjuk, amit kerestünk. Az internet az emberiség „kollektív intelligenciája", tudástára, ahol archiválja és felhalmozza az eddigi tudást. Sőt, ez a felhalmozás zajlik sok ezer gép billentyűzete segítségével ebben a pillanatban is. Itt került Komenczi Bertalan neve is megemlítésre, és olvastam egy tanulmányát, "Az információs és kommunikációs technika oktatási implementákciójának programjai és a megvalósulás példái nemzetközi kitekintésben" címmel. A tanulmány a világ vezetői és fejlett országainak, valamint azokéinak, akik szeretnének hozzájuk felzárkózni a 2000-es év egyfajta korszakváltást is jelentett, azon igyekeztek, hogy gazdaságukat tudás alapúvá, társadalmukat pedig információs társadalommá fejlesszék. Az írás szerint, az első számú nagyhatalom, aki élen jár az infokommunikációban, egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok. Amerika, a számítógép és az Internet szülőhazája, az iskolák számítógépesítésének előfutára. Sehol a világon nem hisznek olyan mélyen a technikára alapozott világjavítás korlátlan lehetőségeiben, mint ebben a kontinensnyi országban. És ami a legérdekesebb, hogy sehol máshol a világon nem lehet fellelni annyi színvonalasan megfogalmazott ellenvéleményt sem, mint az USA-ban, a technika mindenhatóságát hirdető nézetekkel és az iskolák számítógépesítésével szemben.

Azt, hogy a technika mit csinál az emberekkel, az emberi kapcsolatokkal, a kommunikációval, ahány ember, annyiféleképpen értelmezik. Ha úgy nézzük, kibővíti, ha egy egyszerű példát veszünk, olyan emberekkel tudjuk tartani a kapcsolatot az internet segítségével, akikkel nincsen lehetőségünk nap mint nap találkozni (msn, skype, közösségi oldalak, e-mail, stb.). Ha úgy nézzük, megváltoztatja a kommunikációt, szintén egyszerű példa, okos telefonok segítségével nem feltárcsázzuk az illetőt, hanem egy gyors e-mail-t küldünk részére, akár csatolmányokkal, ábrákkal, linkekkel tarkítva, a vizualitás lehetőségével megkönnyítve mondandónk célba érését. De, ha úgy vesszük, tönkre is teheti kapcsolatainkat, ha teljesen elgépiesedünk. Mára már azért felismerik az internetes kapcsolattartásban rejlő segítő, összetartó erőt is, a kutatások szerint ugyanis, pont, hogy a személyességet igyekszik visszacsempészni az emberi kapcsolatokba, azáltal, hogy az ember, társas lény lévén, vágyik arra, hogy személyes emberi kapcsolatai legyenek. És ha ez nincs, akkor a technikához fordulnak segítségért, mert még mindig jobbak a virtuális kapcsolatok, mintha nem lennének semmilyen emberi kapcsolataik. Számomra ez szomorú :( Sajnos, az én családomban is van olyan illető, akinek a számítógép a legjobb barátja, a legtöbb (ha nem minden) szabadidejét a társaságában tölti, de legalább online barátai vannak, akikkel együtt játssza az online játékokat, mikrofon és hangszóró segítségével pedig még beszélni is tudnak egymással. Hogy ez mennyire jó, nem tudom, de nem is az én tisztem megítélni. Én nem vagyok ellene az ilyen tevékenységeknek, de azt nem tudom jó szemmel nézni, ha valakinek csak ilyen kapcsolatai vannak. Persze, még mindig jobb, mint a semmi, de ez akkor sem lesz soha sem az igazi...

Átkötésnek szántam, hogy aki ennyit internetezik, az egészen biztosan hozzájárul az internetstatisztikák növekedési arányához hazánkban. Szűcs Jenő Bibó István nyomán fejtette ki elméletét Európa fejlődési régióiról. Egy 2008-ban végzett European Social Survey (ESS) kutatás során rákérdeztek az internethasználatra is:  a kérdőívben a következő kérdést tették föl a megkérdezetteknek: „Milyen gyakran használja az internetet, a világhálót vagy az e-mailt – otthon, a munkahelyén, vagy más helyen – magáncélra?” Hétfokú skála segítségével lehetett választ adni a kérdésre. Az egyik véglet a „soha”, a másik véglet a „minden nap” volt. A becsatolt ábra azt mutatja meg, hogy az egyes országokban mekkora arányban fordultak elő azok, akik a magáncélú internethasználatot firtató kérdésre azt a választ adták, hogy „minden nap”. Ezek a válaszadók azok, akikről joggal elmondhatjuk, hogy az információs társadalom polgárai (új kifejezést tanultam: ők az úgy nevezett: "netizenek"). 

Az internetet napi rendszerességgel használók aránya Európa országaiban (%) (2008)

Az ábra egyértelműen mutatja, hogy az internetet napi rendszerességgel használók aránya korántsem egyenletesen oszlik meg Európa országaiban: Szűcs Jenő nevét nem véletlenül említettem meg, mert a fenti ábrán látható eloszlás meglehetősen jól leképezi Európa Szűcs által leírt három fejlődési régióját, vagyis Nyugat-Európa centrum-országaitól Kelet felé haladva a rendszeres internethasználók aránya csökken. 

Az internethasználat szociológiai meghatározói mindegyik országban a magyarországi mintázatot mutatják. A fiatalok, a magas iskolai végzettségűek, az aktív munkavállalók inkább interneteznek, mint az idősek, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők és az inaktívak. A lakóhely egyes országokban befolyásolja, más országokban nem befolyásolja az internethasználatot. A nemek között néhány országban vannak ugyan minimális különbségek, mégis azt mondhatjuk, hogy az internethasználat terén gyakorlatilag teljes egyenlőség uralkodik a nemek között. 

Csepeli György és Prazsák Gergő említik egyik művükben a "kapcsolati teljesítőképesség" kifejezést, ami az információs társadalom polgárai számára adott lehetőségek felhasználói között vizsgálatot jelentette, vagyis, a mobiltelefon, sms, e-mail, tweet, és egyéb megnyilvánulási formák megoszlását a felhasználók között. Azt mérték, hogy a felhasználók hány embert hívnak telefonon, vagy őket hányan hívják; hány üzenetet kapnak, és ők hányat költenek; hány e-mail cím van a postafiókjukban; hány telefonszám a telefonjukban. Ez alapján próbálták megállapítani a kapcsolati teljesítőképességüket. És a személyes kapcsolatokat hogyan vizsgálják?? Kinek hány barátja van facebook-on?? 

Mivel heti két bejegyzést kell írnunk, úgy gondoltam, kettéveszem az órán hallott tananyagot, és a következő blogban fogok az internetes kultúrával, etikával foglalkozni. Nem éppen az a fajta téma, ami engem lázba hoz, így elég nehezen szültem meg az eddig leírtakat is. Talán, ezért nem ítél el senki, de őszintén szólva, nagyobb fantáziát láttam abban, amikor mondjuk az internet- és videójátékfüggőkről olvastam vagy néztem statisztikákat. Az internet hasznos dolog, és ugyanúgy megvannak a maga előnyei és természetesen, a hátrányai is, több héten keresztül boncolgatjuk a témát, körbejárjuk, végül mindig ott lyukadunk ki, hogy fontos kommunikációs eszköz, ami beépült a mindennapjainkba, nehezen tudnánk helyettesíteni.

Mára ennyit, mert komolyan elálmosodtam, holnap folytatása következik, jó éjszakát!

Differenciálás

Az elkövetkezendőkben tanári kérésre nem csak saját szellemi tulajdonomat teszem közzé, hanem egyik kedves csoporttársamét, akivel minden előismeretség nélkül egy párba soroltak minket. Ez a blogbejegyzés nem más, mint a távoktatás diadala:) Hiszen azóta sem volt a Second Life-os találkozón, vagy a gmail chat használatán túl személyes kapcsolatunk, mégis közös produktumunkat szeretném bemutatni a tisztelt közönségnek:)  :

„Az oktatási folyamat szintjén az egységességet az együtt oktatott gyerekek számára a megegyező tanulási feltételek biztosítása, a differenciáltságot az eltérő, a tanulói sajátosságokra tekintettel levő tanulási feltételek biztosítása jelenti." 

(M. Nádasi Mária, 1986.)

A differenciálás az oktatási folyamatot alapvetően meghatározó didaktikai alapelv, melyre a folyamat egésze során (tervezés, levezetés, értékelés) figyelemmel kell lennünk.

A differenciálás alapelve szerint a tanulókat a közöttük lévő különbségek szerint kell kezelni.

1.)    Elsődlegesen az alapelv érvényesüléséhez fel kell ismerni a tanulók közötti különbségeket. Mik lehetnek ezek a különbségek? Minden, hiszen tudjuk, hogy nincs két egyforma ember. A tanulás szempontjából a tanulók másfajta tanulási stílusokat képviselnek, és ezek alapján másfajta tanulási utakat járnak is be. Lehet a tanulók auditív, vizuális, dinamikus stb., azaz előnyben részesítheti a hang-, az illusztráló anyagokat, vagy tanulhat könnyebben egyénileg, csendben, vagy csoportban, brainstorming-olva.

A mai modern digitális interaktivitásnak teret adó eszközöknek rengeteg olyan funkciója van, főleg ha rendszergazdaként vagyunk jelen bennük, melyekkel diagnosztizálhatjuk ezeket a különbségeket. Természetesen ki kell, és ki is kell akarni használni ezeket a funkciókat, ha eredményesebbek szeretnénk lenni a folyamatban, azaz célunk, hogy a tanuló minél hatékonyabban sajátítsa el a tananyagot, és így hosszabb távon legyen az anyag sajátja.

Alkalmas technológiai háttér:

-          digitális identitás

-          digitális lábnyom

-          online tevékenységek

2.)    A tanulók közötti különbségeket kezelni is tudni kell. Alapja, hogy senkit sem rekesztünk ki, illetve egyénenként más feladatokat adjunk. Utóbbi nem egyenlő a pedagógusok által oly nagyon kedvelt a jobbnak több, a rosszabbnak kevesebb feladatot adunk „módszerével”. A lényeg a feladatok jellegi különbségében van, például, hogy milyen érzékszervünkre hat visszacsatolva a tanulási stílusokhoz, vagy az egyéni vagy a csoportban való tevékenykedtetésre.

3.)    Végül használjuk a különbségeket! Egy hagyományos kontakt, offline oktatásban a különbségek leginkább nehézséget jelentenek, hiszen a tanár nem tud annyi figyelni, egy helyen és időben. Azonban a blended learningben, vagy a távoktatásban ez a tényező kiküszöbölhető főleg, hogy annyi különféle interaktív WEB 2-es alkalmazás áll lehetőségünkre, amelyek mind máshogy tevékenykedtetik a tanulót.

Mint látható tevékenységközpontú oktatásban sokkal jobban működhet a differenciálás, mivel ha csak feladjuk az anyagot kevéssé fog reflektálni a különbségekre az például, hogy hogyan osztom részekre a tananyagot, hiszen ugyanúgy csak szöveg marad, amit be kell „vágni”; a fentieknek megfelelően viszont a WEB 2-es alkalmazások különbözősége szélesen lefedi a tanulók különbözőségét is.

Ráadásul a kiindulási pontunk, azaz a különbségek felmérése is sokkal egyszerűbb tevékenység közben. Egy szöveg, mint tananyag megtanulása nem sok tanár által is látható tevékenységre sarkallja az egyént, hiszen csak ül előtte, de ha létrehoz produktumot, vagy egy programban navigál, annak rögtön nyoma marad, amit követni is lehet.

A hagyományos iskolában jellemzően készek, szinte előre gyártottak a tanulásszervezés formái. Külsődlegesen határozzák meg a tartalmat (a tantárgyakat NAT), a tanításhoz rendelt időt (óraterv), és a tanulók előrehaladása az évfolyamok meghatározott rendjében történik. A tanulócsoportok és osztályok szervezésének a szempontjai is többnyire adottak, így a differenciálás a hagyományos iskolában a tanításmódszertanra, a tanórára korlátozódik csupán. Az önálló iskolában a tanulásszervezésnek két fő területe határozható meg:  a tanulócsoportok és osztályok szervezése, illetőleg a tananyag kiválasztása (tantárgyi rendszer) és a tanuláshoz szükséges idő (óraterv) megszabása, az iskola által.

Fontos, hogy a tanítást a tanulók képességeihez és tanulási üteméhez lehessen illeszteni, hogy minél hatékonyabb legyen a tanulás, és a megtanultak beépíthetőek legyenek az egyének gondolatába, életvitelébe. Hazánkban igen sokáig a centralizált oktatásügy keretei között fel sem merült a differenciálás lehetősége a tanítási módszereket illetően. Ez nem a pedagógusok és iskolák hibája volt, egyszerűen csak nem rendelkeztek a differenciáláshoz szükséges autonómia képességével. Manapság ezzel már jóval kevésbé van gond, mert az igény megvan az újra. Azonban a differenciáláshoz szükségeltetik a szakértelem mellett, programok és eszközök, melyek megléte elengedhetetlen hozzá.

A differenciált oktatás szükségszerűen jelent kiválasztást, szegregációt is, hiszen a tanulók kisebb-nagyobb csoportját bizonyos sajátosságaik alapján választjuk ki az azonos életkorúak közül. A differenciálásnak az a célja, hogy az egyes tanulók egyéni szükségleteihez igazítsuk az elsajátítandó tananyag tartalmát és szerkezetét, valamint oktatási módszereinket. Természetesen, bizonyos kereteken belül, ameddig a tanterv ez megengedi számunkra. Fontos megjegyezni a csoportok említésénél, hogy a csoportmunka nem azáltal teszi lehetővé a differenciálást, hogy a csoportok mást tanulnak, hanem azáltal, hogy az egyforma és az eltérő feladat megoldásának útját is úgy járják végig, ahogy az a csoport, a csoportot alkotó egyének sajátosságainak megfelel.

Szükséges a differenciálás az oktatásban, mert teret enged a tanulók belső késztetéseinek, valódi döntéseinek, egyéniségük kibontakoztatására is több lehetőséget biztosít, mint egy hagyományos képzés. A differenciálás szükségessé teszi a tanítás során az egyes tanulók számára a képzési célok, a feldolgozandó tartalom, a megoldandó feladat eltérő meghatározását, elvégre csak így lehet tekintettel lenni a tanulók előzetes tudására, motiváltságára, önálló tanulási sajátosságaira.

Hogy a gyakorlatban is el tudjuk képzelni, vegyünk egy osztályt, ahol egy tanórán egy időpontban különböző tanulók dolgozhatnak párhuzamosan csoportmunka és egyéni munka, vagy egyéni munka és páros munka keretében. A tanuló saját fejlődéséért lesz felelős, ha a pedagógus terveit a tanulók elképzeléseivel egyeztetve valósítja meg (pl. projekt módszer, reformpedagógiák.) Ilyenkor a differenciált feladatadás, személyre szabott segítség, csoportok és párok együttműködése természetes részei az oktatási folyamatnak. Az oktatási informatika számos eszközzel támogatja a differenciált tanítást.

Az egyes tanórákon zajló folyamatok középpontjában, optimális esetben a gyereknek kell állnia. A tanárnak pedig az lenne a legfontosabb feladata, hogy a tanuló aktív tevékenységéhez, a tanuláshoz megtervezze, megteremtse és megszervezze a lehető legoptimálisabb feltételeket. És hogy miért fontos mindez az oktatásban? Az ember harmonikus működése, fejlődése elképzelhetetlen önszabályozás nélkül. Ezen képesség működése jelenik meg a döntéshozatalban és a döntéseink következményeinek viselésében. Ez az alapja a személyiség fejlődésének és az egyénnek a közösségben elfoglalt helye alakulásának (ez lényegében az autonómia fogalmát meríti ki). Az alap tehát, hogy minden tanuló (gyerek) fejlődik, ha része egy olyan közösségnek, ahol fontosnak, kompetensnek és autonómnak érezheti magát, és ez kihat életének további területeire és a jövőjére is.

13+1 útmutatási pont felnőttképzőknek a differenciálás alapelvének figyelembevételéhez egy távoktatási, azaz online, elektronikus eszközökkel támogatott tanítási-tanulási folyamatban:

1. Digitális eszközök és alkalmazások sorra vétele az oktatási folyamatban: számítógép, internet, írásvetítő, digitális tábla, mobiltelefon, moodle, mahara, facebook, tanulóközösségek, Second Life, stb.
2. A tanulók szokásainak, tudásának feltérképezése a taneszközök használatával (megalapozó tudás, aktivizálhatóság, önálló és társas munkavégzés, együttműködési képesség, stb.).
3. A megfigyelések elemzése, az egyes tanulók esetében külön-külön.
4. A megfigyelések alapján kategorizálhatjuk, strukturálhatjuk a tanulókat.
5. Csoportok létrehozása a tanulókörnyezetben.
6. Újracsoportosítás, vagyis nemcsak a hasonló képességű tanulók kerülnek egy csoportba, hanem megfordítva, a különböző képességűek, tanulási stílusúak is találkozzanak egy csoportban (homogén-heterogén csoportok).
7. Tananyag tervezése, milyen célokat akarunk elérni.
8. A tananyag tanulókhoz való igazítása, tananyag szerkesztése, létrehozása, interaktívvá tétele (módszerek, eszközök) – célok megosztása a tanulókkal.
9. A csoportok munkájának kibővítése eszközhasználattal – azon eszköz kiválasztása, amely a leginkább praktikus az egyénhez, ill. a csoporthoz illő módszer, tanulási stílus szempontjából – a tanuló bevezetése az eszköz használatába.
10. A tanulók egyéni pedagógiai gondoskodása – önszervezésének ösztönzése.
11. A tanár támogatja a tanuló munkáját, a tanuló munkájának nyomon követése, tanulóközpontúság.
12. A tanuló munkájának önértékelése.
13. A tanuló munkájának tanári értékelése.

13+1 Tapasztalatok, következmények, vélemények cseréje, stb.

 

Készítették: Dikácz Zsófia Anna és Fülöp Viktória