Az oktatási környezetek - technológia és eszközök II.

Egy előző bejegyzésemben már leírtam, amikor a webináriumon összeszedtük az oktatási környezet színtereit. Ezek voltak a kontakt oktatási tevékenység, az online eszközökkel támogatott kontakt oktatási tevékenység, az úgy nevezett blended learning és végül a távoktatás. Gyorsan, csak emlékeztetőül végig futnék a lényegükön, a kontakt oktatási tevékenység azt jelenti, hogy az oktatás nem kapcsolódik hálózathoz, tehát, internet nélkül történik. Az online eszközökkel támogatott kontakt oktatási tevékenység, ahogy a neve is mutatja, már kibővül a hálózati kapcsolattal, az oktatás alatt használhat a csoport pl. számítógépet. A blended learning egy olyan vegyes oktatási forma, amikor a személyesen is és virtuálisan is végzünk feladatot a csoportban. A távoktatásnál pedig a virtualitás helyeződik a középpontba. A gyors áttekintés után, koncentráljunk rá a különböző környezetek eszközeire és technológiai megoldásukra.

A webinárium alkalmával külön bontottuk az online közösségek, az online tanulóközösségek, az online tanulási környezetek és a virtuális oktatási környezetek adta lehetőségeket. A középpontba azon alkalmazások kerültek, melyeket egy korábbi webinárium és egy másik tantárgy által már áttekintettünk, méghozzá a "digitális tolltartónk" tartalmazta eszközök. A lényegük az információ- és tudománymegosztás, a produktivitás. Abból indulunk ki, hogy az online megosztás eredendően nem közösségi, de ma már ez a fajtája a "tanulásnak" kikerülhetetlen. És, bár kevésbé szoktunk a virtuális távoktatás tantárgyában saját véleményt mondani, ezzel a kijelentéssel, hogy kikerülhetetlen, egyet kell, hogy értsek. Mindenkire, kivétel nélkül jellemző, hogyha szeretnénk elérni nála valamit, akkor valamilyen módon hatnunk kell az illetőre, hogy felkapja a fejét. Ha egy diákot történelem órán felszólítunk, és kérjük, hogy meséljen az 1526-os mohácsi csatáról, jó esetben elmondja, amit meg kellett tanulni, de még egy olyan izgalmas tantárgynál is, mint a történelem, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a gyereket leköti. Ha azt kérnénk tőle, hogy indítson a facebook-on egy mohácsi csata nevű eseményt, és osztálytársaival közösen gyűjtsék össze a fontos tudnivalókat a közös felületen, és hívjanak meg az eseményre vendégeket, egyből kikerekedne a szemük, hogy miket beszél a tanár. Lehet, egy kicsit faramuci a példa, de a célom az vele, hogy rámutassak, meg lehet fogni a gyerekeket is a tanulásra, csak az ő fejükkel kell gondolkodni. És miért ne használhatnánk az ő eszközeiket arra, hogy tanítsuk őket? Nem azt mondom, hogy okostelefonokkal a kezükben kell végig ülniük egy irodalomórát, és fel sem emelve a fejüket, meg sem hallva a tanár, "kigugliznának" Vörösmarty Mihályról minden fontos tudnivalót, csak így talán van esély felkelteni és fenntartani az érdeklődésüket. Ingerekre vágynak és türelmetlenek, ha ezeket nem kapják meg, alkalmazkodhatunk mi is hozzájuk.

Szóval, az első csoport az online közösségek, amelyet tárgyaltunk. Persze, egyből mindenkinek a facebook ugrik be - ahogyan nekem is :) De azért, ahogy korábban is írtam, vannak még mások is ;) Az online közösségek nem oktatási környezetként lettek kifejlesztve, sőt, a többség nem is gondol ezekre úgy, mint az oktatás lehetséges színterére. Bevallom őszintén, a Konnekt csoport indulása előtt, én sem gondoltam bele ebbe, pedig egyszerű és nagyszerű. Már csak azért is, mert nagyon sokan tagjai az online közösségeknek hazánkban, könnyű a használata (ahogy az előadáson is elhangzott, "bármilyen hülye tudja használni a facebook-ot". Kicsit sértő, bár valahol igaz, és erről vitát sem szeretnék nyitni, nem az én szavaim voltak!).  A facebook-nak van egyfajta gyűjtőjellege, és különböző tevékenységeket integrál. Azonban, hangsúlyozom, hogy a tudatos, célzott felhasználáshoz gondolkodni is kell ám a használatukkor (nem is beszélve arról, hogy a biztonságos használatukhoz meg még inkább). Fejes József Balázs szerint, aki egy 2007-es cikkében az online környezetek funkcióit taglalja, "Az online közösségek számos hasznos társadalmi funkció szolgálatában állhatnak, úgy mint civil szerveződések kiépítése, gyermeknevelési tanácsok, tapasztalatok megosztása vagy különböző betegségekben szenvedők önsegítő csoportja. Ugyanakkor kedvezőtlen hatásai is lehetnek, például ha a közösség kialakulását kártékony, szélsőséges nézetek alapozzák meg." "Az online közösségekhez csatlakozást alapvetõen két okra vezetik vissza: társas kapcsolatok építésére és/vagy információkhoz való hozzáférésre. A felmérések szerint a virtuális közösségekhez való csatlakozás döntõ oka azonban az információk elérése, cseréje.(Ridings és Gefen, 2004)" "A virtuális közösségek erejét e tekintetben kitűnően példázza a látogatói által szerkesztett Wikipedia elnevezésû online enciklopédia meglepõen gazdag tartalma. Míg a patinás Encyclopedia Britannica angol nyelvû online változata 120 ezer szócikket tartalmaz, addig a WikiPedia cikkeinek száma meghaladja az 1,6 milliót." Na, ez a döbbenetes! Fejes József Balázs szerint, annak ellenére, hogy az online tanulóközösségek az online oktatás egyik központi tényezőjévé váltak, az oktatási mivoltjuk még igen homályosan él a köztudatban. Ráadásul, hazánkban még nem lehetne az kijelenteni, hogy széles körben vált volna elfogadottá. "A tanulóközösség terminus azt a nézőpontot fejezi ki, mely szerint a tanulás társas tevékenységek eredményének vagy melléktermékének tekinthető. (Marton, 2000) E megközelítés szerint az online tanulóközösség lényege az online környezetben kialakuló interakciókban, csoporttevékenységekben keresendő. (pl. Tu és Corry, 2002; Luppicini, 2003) Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva minőségi eltéréseket tehetõk a csoporttevékenységek alapján, például aszerint, hogy megjelenik-e kollaboráció vagy csak kooperációról van szó (Hathorn és Ingram, 2002), míg mások addig nem is tekintik a virtuális közösséget tanulóközösségnek, amíg nem zajlik kollaboratív tanulás a keretei között. (Yang, Chen és Shao, 2004) Az online kooperáció, kollaboráció tehát a virtuális tanulóközösség lényegi eleme, a két fogalom különbségei azonban még tisztázatlanok. (Wallace, 2003)." Az online közösségeken belül történő tanulásról általánosságban elmondható, hogy nem a felhasználás, hanem a módszertan tűnik a főbb kérdésnek. Használatuk esetében olyan problémákba ütközhetünk, mint pl. a tartalommegosztó aktivitás eltérősége, míg az egyik információk garmadájával árasztja el a közös csoportfalat, addig a másik, csendes félként, csak befogadója lesz az információknak. A csoportban való tevékenység kihathat a magánemberi tevékenységünkre, ahogy ezt én is tapasztalom, nem egy ismerősöm kérdezett már rá tőlem, hogy mi ez a féktelen blogolgatás? :) Ez lehetne rosszabb is. Az ilyen és ehhez hasonló tevékenységek során gondolkodhatunk el azon, hogy vajon tartsunk-e fenn egy magán és egy szakmai profilt is az elkülönítés végett, azonban ez igen macerás lehet.

Az online tanulóközösségek esetében szintén megemlíthetjük a facebook-ot, ahol már kimondottan a facebook-on szerveződő csoportokra kell koncentrálni. A webinárium során felmerült az a kérdés, hogy vajon megmaradnak-e ezek a csoportok a feladatok végeztével? A válasz: NEM. És valószínű, hogy a mi konnekt csoportunk sem fog megmaradni. Talán még működni fog a feladat után néhány hétig, talán még ismeretségek, barátságok is születnek, de ennyi. De a tapasztalattal gazdagabbak leszünk, és a csoporton belüli kohézió kialakulása is előnyösen hathat a résztvevőkre. A facebook mellett a Khan Academy neve is felmerült, ide be lehet iratkozni, az emberek egymástól tanulhatnak. Ahogy a tanár úr sokszor elmondta: az emberek rájöttek arra, hogy tanulni jó. Ráadásul együtt még jobb (gondoljunk csak a csoportkohézióra, vagy a valahova tartozásra), erre lehet közösséget szervezni és online eszközökkel támogatni. A P2PU szintén egy tanulóközösség, amely megosztás alapján működik. Az online tanulóközösségek esetében, már nem az intézmények használnak fel csupán web alkalmazásokat az oktatásra, hanem ez a folyamat megcserélődik, és a webes alkalmazások intézményesülnek helyette. Az online tanulóközösségek együttes mozgatórugója az együttes tanulás és maga a tény, hogy tanulni jó, és mindenkitől lehet tanulni. Az órán azt is említettük, hogy az intézményesült webes tanulás óriási kihívás az offline tanulás számára. Mert a tanulás élmény, a közösség élmény, és ezt, az iskola nem biztos, hogy tudja nyújtani, hiszen az online közeg funkcióinak természetes felfedezése motivációs erővel bír.

Az online tanulási környezetek a következő. E rendszerek új szervezési eljárásokat honosítanak meg a pedagógiában. Kitágítják a tanulás lehetőségeit, mind térben, mind időben, kiterjesztik az  információ a tananyag átadásának, megszerzésének kereteit, megsokszorozzák az információforrásokat, az iskolai közösségek valóban tanulni akaró tagjai számára eddig nem létező tanulási tanulási teret biztosítanak. Az online tanulási környezetek, mint amilyen a Moodle rendszer is, legnagyobb kérdése, hogy miért kell zárt rendszerben tanulniuk a tanulóknak. Nem jobb, ha szabadon szárnyalva tanulhat inkább az ember? Az alapvető és kooperatív platform helyett zárt rendszerben tanulnak. Esély lehet erre a Mahara rendszer, amelynél a zárt tudásbázis felülete fokozatosan nyitottá válik. 

Amit a virtuális oktatási környezetről találtam a Bessenyei István és Tóth Zsolt: A konstruktivista oktatás környezete és a Moodle című művében: "A virtuális tanulókörnyezet létrehozására alkalmas oktatási keretrendszerek többsége ma a fogalmi eltérések ellenére is nagyon hasonló lehetıségeket biztosít a felhasználóknak, a legfontosabb elemek szinte minden rendszerben megtalálhatók:

• a különbözı tananyagelemek (szöveg, multimédia, szimuláció) feltöltésére, rendezésére, létrehozására, 
módosítására alkalmas kurzusfejlesztı eszközök, valamint a hozzájuk kapcsolódó naptárak, kurzushí-
rek, glosszáriumok és tárgymutató modulok; 
• a tananyagelemek struktúráját meghatározó sillabusz-tervezı eszközök; 
• teszt-, kérdıív- és egyéb értékelı modulok, elektronikus osztálynapló; 
• a felhasználók minden önálló és közös tevékenységét regisztráló, az egyéni és csoportos munka követését biztosító eszközök; 
• jelszóval védett felhasználói profilok, egyéni profilszerkesztı eszközök; 
• a profilhoz rendelt jogosultságnak megfelelı hozzáférés az egyes kurzuselemekhez és az osztálynaplóhoz; 
• az egyes tananyagelemek közös fejlesztését, kiegészítését, értékelését biztosító eszközök; 
• a rendszeren belüli egyéni bemutatkozó oldalak kialakításának lehetısége; 
• e-mail, fórum, chat, blog, e-portfolió, audio- és videókonferencia modulok; 
• adminisztrációs eszközök a portál, a kurzusok és a felhasználók adatainak rendezésére; 
• elektronikus kereskedelem modulok, online fizetési rendszer."

A virtuális oktatási környezetek, eltérően az online és offline tanulási környezetektől, 3D-sek, formálhatók, a valós környezetet másolják és pragmatikus egyéni fejlesztés jellemzi őket. A számunkra legismertebb virtuális tér a Second Life, amely elmozdult a kommunikációs platform irányába. A felhasználókat, vagy személyeket tekintve, a virtuális környezetben, valószerűtlenül reálisak. Nincs rejtőzködés, de ki tudunk lépni és el tudunk menekülni, ha olyan szituációba kerülünk, amit nem szeretnénk folytatni. A multimédia része a virtuális környezetben, azért nagyszerű, mert tetszés szerint beilleszthető és moderálható, és online eszközökkel tudjuk támogatni is. A kommunikációt illetően, azt kell megállapítanunk, hogy azonnali és késleltetett üzenetek váltására is képes, hang is lehet, bár, a gesztusok és kifejezőeszközök tára véges és igen korlátozott (mimika). A kommunikáció esetében is lehetséges az online eszközökkel való támogatás. Az interakciót tekintve az online környezetben, sajnos a metakommunikáció hiányával szembesülünk, ahogyan a kommunikáció esetében is. De itt is játszik az online támogatás. 

És a végére... Az óra végén még az attitűdökről, nézetekről és tévképzetekről beszélt a tanár úr. A felmérések szerint, az emberek 55%-a szeretne saját avatart. Erről a témáról a virtuális én formálhatóságát említettük, ami a digitális identitás lehetséges része. A digitális énünk olyan lehet, amilyet csak szeretnénk, megvalósíthatjuk benne álmainkat. A bemutatott statisztikák szerint, a Second Life-nak kb. 8 és 12 millió között van a felhasználóinak száma a világon. A tanár úr ismertetett velünk néhány kísérletet is, amit SL-ben végeztek, és azt a következtetést vonták le, hogy az embereket csak saját avatarjuk és mások érdekelnek, a környezet nem, hiába raktak oda a kísérletvezetők szebbnél-szebb környezeteket.

Végezetül:

Egy cikk a virtuális pedagógiáról, melyet érdeklődve olvastam, és szívesen ajánlok.