Digitális műveltségünk - reflexió

A digitális műveltség témakörénél szétnéztem interneten, hogy általános műveltség alatt mit érthetünk. De egyértelmű választ nem találtam, mert nem lehet egyértelműen megfogalmazni az általános műveltséget, csak körbeírni. Kultúránként, nemzetenként eltérő. Furán is nézne ki, ha a mi általános műveltségünkbe vett kérdést, mint, hogy mikor volt a mohácsi csata, megkérdezve példaként egy afrikai törzs tagjától, ebben mérnénk annak általános műveltségét. :) De fordítva se tudnánk neki megmondani az ő kérdésére, vajon, hol van az oroszlán leggyengébb pontja :) Ahogy az általános műveltséget nehéz meghatározni, annál könnyebb a digitális műveltséget. Ez már jóval körülhatároltabb, de az a véleményem, hogy mérni ezt sem igazán lehet, ahhoz túlságosan szerteágazó még ez is. Amit a digitális műveltségről találtam: "A digitális műveltség a legfontosabb, és ugyanakkor a legtöbb kihívást jelentő területe a mindenki számára elérhető információs társadalom megteremtésének." ..."A digitális műveltség alapvető létszükségletté, kompetenciává vált, amelynek hiánya akadályozza, vagy megnehezíti a társadalmi integrációt és a személyes fejlődést. A nem megfelelő információs-kommunikációs technológiai (IKT) felkészültséggel, hozzáféréssel vagy használattal rendelkezők hátrányos helyzetbe kerül(het)nek a munkaerőpiacon, fogyasztóként (pl.: információhiány), vagy akár csak átlagos állampolgárként is." Hát, mit mondjak, félelmetesen hangzik! Aki nincs otthon a számítástechnika, internet, digitalizáció és a technológia világában, nos, az keresztet vethet. Nna, azért nem eszik ennyire forrón a kását... Még. Tehát, akkor a digitális műveltség tulajdonképpen "mindazoknak a jártasságoknak az összessége, amelyek a digitális kompetencia megszerzéséhez szükségesek." Ilyen az alapvető jártasság az info-kommunikációs technológiákban illetve a számítógép-használat (alapvető számítástechnikai ismeretek, visszakeresés, hozzáférés, megőrzés, létrehozás, bemutatás, információcsere, kommunikáció, közösségi hálózatokban való részvétel képessége az interneten keresztül).

Egy előző blogomban a digitális bennszülöttekről és digitális bevándorlókról írtam, és a köztük elhelyezkedő nemzedékekről. Azt is ecseteltem, hogy többen is kor alapján határozzák meg, hogy ki hova, melyik csoportba tartozik. A mostani 10 és 24 év közötti korosztály sorolják körülbelül a digitális bennszülöttekhez, ezen belül is a Z generáció tagjai azok, akik 1995 után születtek, vagyis egy olyan korban, amikor születésük óta volt már internet. El se tudják képzelni, milyen lehet az élet nélküle (nem csoda, hogy megszületnek azok a kis irományok, amikor visszamerengenek mostani felnőttek, hogy nem volt mobiltelefon, mikor gyerek voltam, de sötétedére hazamentem, nyári szünetben nem a gép előtt ültem, hanem a barátaimmal bicikliztem, nem játszottam számítógéppel, ellenben imádtunk a grundon focizni..., és így tovább). Ha ebből a teóriából indulunk ki, akkor ezek szerint, a Z generáció tagjainak kellene a legnagyobb digitális műveltséggel rendelkezniük. Azonban, a kutatások és a felmérések nem ezt mutatják. A digitális nemzedék ifjú tagjai ugyanis még, saját tapasztalatom szerint is, nem arra használják feltétlenül a digitális műveltségüket, hogy új ismereteket és tudást sajátíthassanak el. Sokkal inkább jelen vannak közösségi oldalakon, ahol kapcsolatokat építenek ki, vagy videómegosztó portálokon, ahol nem minden esetben olyan tartalmat osztanak meg, ami a személyi és társadalmi fejlődéshez járulhatna hozzá. A lényeg, hogy nem annyira a hálózatok intenzív használatáról, mint inkább folyamatos jelenlétéről kellene beszélnünk a digitális bennszülöttek esetében. Ők inkább kommunikálnak az internet segítségével, játszanak, szörfölgetnek a neten. Az egyik a témával foglalkozó felmérésben az alábbi eredmények láttak napvilágot, mindenki döntse el saját maga, hogy ez most jó-e nekünk, az országnak, a világnak, vagy nem:
"Képszerkesztéssel a válaszadóknak kevesebb, mint a fele foglalkozik, míg minden egyéb tevékenység 20% alatti értékeket mutat. Hasonlóan alacsony értékeket kaptak akkor is, amikor arra kérdeztek rá, hogy készítenek-e saját weblapot, vagy blogolnak-e, esetleg olvasnak-e blogokat. Mindegyik esetben olyan értékeket kaptak, amelyek megerősítették azt az internetes szabályt, mely szerint a 100 felhasználóból egy csinálja neten a tartalmat, tíz hozzászól, kritizál, a maradék csupán nézelődik. A felhasználók vélelmezett „profizmusa” mítosz csupán, mivel a film- és zeneletöltésben, a kommunikációs eszközök használatában (chatelésben és msn-ezésben), valamint a közösségi oldalakon mutatott aktivitásban merül ki."

Így, hogy már tisztában vagyunk a digitális műveltség jelentésével, megpróbálom összefoglalni az órán elhangzottakat és reflektálni rá.
Először a tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákat tekintettük át (olvasás, írás, szövegértés, alapvető logikai műveletek elvégzése, stb.). Ezek nélkül a kulcskompetenciák nélkül nem is nagyon alakulhat ki az embernek digitális műveltsége, azért jó tudni, hogy még szükség van a világon alapműveltségre is. :) A kompetencia (rutinok, készségek, képességek, jártasságok) a következőkből tevődik össze: alapismeret, mely tudás alapú, és ehhez csatlakoznak az érzelmi jellemzők: az attitűdök (magatartás, viselkedés, modor, szellemi beállítottság, szerep; hozzáállás, viszonyulás valamihez, vagy valakihez) és az értékek (jelen korunk meghatározott és legalapvetőbb értékei: a biológiai lét, az emberi élet védelme, a másság tiszteletben tartása, a más fajta értékrendeket, világnézeteket vallók iránti tolerancia, az egyes egyének, csoportok autonómiájának tiszteletben tartása, az emberi jogok tisztelete, a különböző szinten szerveződő közösségek és a nemzet, nemzeti kisebbség hagyományainak tisztelete, a haza szeretete, a szülők, az idősebbek megbecsülése.). Visszavetítve ezt a digitális műveltség világába, az, hogy valaki képes használni a számítógépét, le tud tölteni fotókat, videókat, vagy meg tud osztani tartalmat, netán mindezt online közösségben teszi, az még csak az ismeret részét meríti ki. Az ismereten túl rendelkeznie kell attitűdökkel és értékekkel is. Múlt órán elhangzott, hogy az attitűd- és értékformálás többnyire véget ér a tinédzser korban, már nem működik utána magától. Az attitűd hat a cselekvéseinkre, és a világról alkotott elképzeléseink erősen befolyásolják, hogy mit teszünk, hogyan működünk. Az attitűdformálás lényege az, hogy tudatosítsunk dolgokat, amelyek megkönnyítik az életünkbe, világunkba bekövetkező változást, átmenetet az újba. Az csak természetes, hogy a gyerekeket könnyebb befolyásolni, így az ő attitűdjeikre, értékeikre könnyebben hatnak ezek a változások, még sokkal alkalmazkodóbbak, mint egy most harmincas felnőtt.


A kompetenciákat illetően, a tanár úr említett egy oldalt (iste.nets), amin olyan sztenderdeket lehet találni, hogy az egyes életkorokban például, milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie az embernek, nemcsak a digitális műveltség terén. Én kikerestem a tanári kompetenciákat, amik kimondottan a digitális korszak elemeit ragadja ki, mert külön ilyen is van, csak érdekességként bebiggyesztettem ide :) Elvégre, egyenes elvárás, hogy ma, a tanárok a technológiai újítások és fejlesztések világában rendelkezzenek olyan készségekkel és magatartásformával, mint a digitális szakemberek.

http://www.iste.org/standards/nets-for-teachers.aspx

Még most tanulunk "beágyazni" linket szöveggel fedve, legközelebb már remélhetőleg menni fog, de nézzétek el nekem, még csak egy óránk volt médialaborból :)
A honlapon egyébként, ha valaki tovább böngészik, megtalálhatja a tanári mellett a tanulói és az oktatási asszisztensi vagy adminisztrátori szerepeket is.

A technológia megváltoztatta, hogy mit és hogyan kell megtanulnunk. Ehhez kell (újra) alkalmazkodnunk, a célokat megterveznünk. Előfordul, hogy egy adott képzéstől a tanulói olyat várnak el, ami nem a képzés vagy a tanár feladata lenne, hanem a tanuló egyéni problémája. Sajnos, inkább az tapasztalható, hogy a képzésről való tudatos gondolkodás, hogy honnan-hova tart a tanuló, mik a kitűzött és elérendő célok, már nem divatosak, ellenben a kritika annál inkább. Az info-kommunikációs technológia azt a látszatot kelti többekben is, hogy ez öncélú technológia használat. De fontos megjegyezni, hogy a technológia alkalmazása különböző kompetencia területekre nagyon is hasznos lehet. Azonban, ahogy irományom elején említettem a digitális bennszülöttek esetében, olykor igencsak túlbecsülik a digitális kompetenciájukat. És nem lehet azt kijelenteni, hogy mivel ők a fiatalabbak, magasabb a digitális kompetenciájuk, mint az őket tanító tanároknak! A digitális írástudást is meg kell tanulni, az én véleményem, hogy csak úgy beleszületni nem lehet!

Vegyük akkor külön a tanulói és tanári kompetenciákat, mert van különbség.
A tanulói kompetenciák magukba foglalják a kreativitást és innovációt, azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom senkinek sem, a konnektivista csoportban e nélkül nem tudnánk továbbfejlődni. Felmerül még a kommunikáció és kollaboráció fogalma, ami igencsak lefedi a konnektivista csoport munkásságát a facebook-on, létrehozni valami újat, közösen. A kutatás és információmenedzsment a következő fogalompár, ez lényegében a digitális eszközök alkalmazását jelenti, információ gyűjtésére, értékelésére, alkalmazására. Ez egy olyan kompetenciaterület, ami igencsak fejlesztendő. A kritikai gondolkodás, problémamegoldás és döntések fontossága a tanulói kompetenciákat illetően megkérdőjelezhetetlen, itt alapkompetenciákat fejlesztünk digitális eszközökkel - ma már ez előírás, hogy képesnek kell lennie a tanulónak a kapott feladatait digitálisan is támogatni. Ami majd minden szerepnél visszatérő vendég lesz, az a digitális állampolgárság kompetenciája. Ez azt jelenti, hogy a technológia emberei azok, akikre ezt a nevet rásütik. A kultúra és a technológia változásait (amit nem neveznék lassúnak) nyomon tudják követni a digitális állampolgárok, egy igen fejlődőképes terület ez, és az elkövetkezendő években igen nagy fejlődésre tesz majd szert. A digitális állampolgárság esetében megjelenik az etika és etikusság fogalma is, minden szereplő szintjén. Arra szólít fel mindenkit, hogy legyünk etikusak online és virtuális környezetben is, ahogyan a való életünkben, személyesen is. Legyünk értékesek a közösség számára, amit amellett, hogy etikusan viselkedünk, azzal kell kiegészítenünk, hogy jogkövetők is vagyunk. Végezetül a technológiai műveltséget említik a tanulói szerepet illetően, aminél elsősorban nem a technika használata a mérvadó, de azért legyenek tisztában a tanulók azzal, mi mire jó, az alkalmazásokkal, forrásokkal, legyenek képesek a számítógép elemi hibáinak kiküszöbölésére. Ebbe, mint mondtam, nem beleszületünk, ez egyszerűen eszközműveltséget és felhasználói kultúrát jelent.

A tanári kompetenciák esetében fontos, hogy a tanulói kompetenciákat támogassa a diáknál. A tanulást, kreativitást, inspirálja és facilitálja a tanulót, akinek folyamatos ösztönzésre és buzdításra van szüksége. Meg kell továbbá terveznie tanulói tanulási tapasztalatait, ezeket fejleszteni, majd értékelnie kell. A digitális korszak munka-és tanulói folyamatait le kell modelleznie diákjai részére és megmutatni nekik. Náluk is alapkövetelmény a digitális állampolgárság, mely olyan kultúra, amely menet közben, tehát, tanulási-tanítási folyamat közben is átalakul és fejlődik. A tanártól elvárják, hogy legyen részese a változási folyamatnak: a szakmai fejlődésnek. Fogadja el ezt a változást, érezze természetesnek.

A tanári kompetenciákhoz kapcsolódóan szeretnék figyelembe ajánlani egy igen tanulságos cikket, mely tanácsokat ad a kiégés megelőzésére, vagy kezelésére.

Olvassátok:

http://www.ofi.hu/tudastar/tanulo-felnott-felnott/tanari-kompetenciaktol

Az adminisztrátori, vagy oktatási asszisztensi szerepről majd a következő alkalommal fogok írni, amikor a digitális írástudásra is ki fogok térni.

folyt.köv.