A szerdai előadást élőben hallgattam, az információtudományos blogbejegyzésnél már leírtam, hogy alig lehetett érteni belőle valamit a sistergés miatt, azonban a végét rendesen hallottam. Igyekeztem visszahallgatni, és a korábban készült jegyzeteimet kiegészíteni. És, ha már távoktatás, és ha már információs társadalom, a kiegészítést az internet segítségével tettem meg. A didaktikai modellekről és mikrostruktúrákról volt szó az első e-learning óra keretein belül. Igen sok modellt, mintát sorolt fel a tanár úr a nagyvilágból.
Egy kis bevezetővel kezdeném, mielőtt az órai anyagra térek. Miért van szükség távoktatásra? Egy 2010-es OECD felmérés szerint, Magyarországon alacsony a diplomások száma, a lakosságnak mindössze 17%-a rendelkezik diplomával, ami igencsak eltér az európai átlagtól (26%). A hallgatói létszámot tehát növelni kell a felsőoktatásban (bár, a legújabb oktatási törvény nem feltétlenül így gondolja, de politikai vitákat nem szeretnék és nem is fogok kezdeményezni, erre vannak speciális site-ok). És nemcsak a mennyiségre, de a minőségre is hangsúlyt kellene fektetni (az már megint egy másik dolog, hogy mindeközben pedig csökken a felsőoktatási intézmények költségkerete). Sokan úgy gondolják, erre megoldásul szolgálhatna a távoktatás bevezetése és elterjedése, megfelelő infrastruktúra mellett. Ma Magyarországon már sokan szerveznek távoktatási tanfolyamot, sőt, még távoktatási szakembereket is képeznek már néhány helyen. Azon speciel én elgondolkodtam, hogy vajon, miért csak a felsőoktatásban kapott helyet a távoktatás? Az a véleményem, hogy most kezd igazán elterjedni, most válik ismertté és elfogadottabbá a távoktatás és vele az e-learning. A mostani egyetemisták már az internet gyermekei és a legjobb befogadói ennek a tanulási módszernek. A távoktatás egyik legfőbb eleme a "távirányítás". Mert megkaphatom e-mail-en a szakirodalom listáját, de egy irányító segítségre mindenképpen szükség van.
A távoktatás terjedésében komoly szerepet kapott az igény egy olyan oktatási szerkezet iránt, amely jobban tud alkalmazkodni a társadalmi szükségletekhez, nevezetesen a munkapiac struktúrájához. A munkanélküliség jobban inspirálja a még munkában állókat a tanulásra, mint akiknek már nincs állásuk sem. Tehát, az igény is megnőtt egy új oktatási forma létrehozására. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy sok országban törvényesítették a munka melletti tanulást.) Nem utolsó sorban, "olcsóbb" megoldást jelenthet az intézmény és a gazdaság számára is, mint az oktatás hagyományos formája. Napjainkban több tucatnyi ország szervez távoktatást főleg kamaszoknak és felnőtteknek, egyetemistáknak és munkásoknak, legyen szó alapképzésről vagy továbbképzésről, szakképzésről vagy átképzésről, stb. Az adott országokra jellemző távoktatás az érintett ország, vagy terület kulturális, társadalmi és gazdasági modelljének megfelelően alakul mindenütt, fokozatosan visszatükrözve az országban érvényes oktatás általános irányultságát.
A távoktatás bevezetésekor a cél az volt, hogy a távoktatás új eszközei révén új tanulócsoportok számára is elérhetővé tegyék a tanulást. Olyanoknak, akik nagy tömeget alkotnak és földrajzilag szétszórtan élnek. És már az 1960-as években kimutatták, hogy a tárgyiasított, másképpen szólva a médiatizált oktatás éppen olyan hatékony lehet, mint a hagyományos oktatás. A nyugat-európai országokban bevezetett távoktatás erősen kötődött az új oktatási eszközök fellendüléséhez, a technikai fejlesztések elősegítéséhez. Elsőként a rádió, utána a televízió és azt követően a számítástechnikai eszközök kerültek alkalmazásra.
Amikor a távoktatás történetéről, történelméről keresgéltem, ráakadtam olyan adalékokra, mint például a BBC 1927-ben kísérletet tett az első, rádión keresztül sugárzott iskolarádiós műsorokra, de végül is kiegészítő jellegű maradt az adás. Vagy itt van a Radio Luxembourg, ami 1926-tól oktató célzatú adásokat közvetített, de ezek még rendszertelenül jelentkeznek Franciaországban (és ha már Franciaország: a Radio Sorbonne, amelyet az egyetemi szintű távoktatás ősének tekintenek, 1937-től sugároz rendszeres adásokat). 1939-ben vezették be a telefonon keresztüli oktatást mozgássérültek számára az USA-ban (Iowa egyetemén), kórházban vagy otthon fekvőknek egyaránt. Még ugyanebben az évben, Franciaországban, megalapították a mai CNED (Centre National d’Enseignement à Distance, Országos Távoktatási Központ) ősét. A ma is közoktatást szolgáló intézmény az első, amely nagy nemzeti méretű probléma megoldását hivatott szolgálni: kifejezetten azoknak a középiskolás fiataloknak hozták létre, akiknek a háború miatt Északról illetve Keletről Délre kellett ideiglenesen települniük. Hogy a fiatalok ne essenek ki a tanulásból, levelező úton folytathatták középiskolai tanulmányaikat. De, hogy ne csak a Nyugatról essen szó: a volt-szocialista országokban rengeteg levelező tagozatos képzés indul már az 50-es években: a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Magyarországon. A 60-as és a 70-es évek számítanak a távoktatás szempontjából a „virágzás” éveinek. Több országban „bevonul” a televízió is a távoktatás eszközeinek sorába, élen a BBC-vel. Sorrendben: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán és Nyugat-Németország. Franciaországban a 60-as évek második felére tehető a rádiós adások bekapcsolása az egyetemi szintű levelező oktatásba. A 70-es években főleg a felsőfokú távképzések indulnak be tömegesen az adott országok kormányai kezdeményezésére: Izrael, Németország, Spanyolország, Pakisztán, Irán, Venezuela, Costa Rica, Brazília. A 80-as évektől kezdődően úgy lehet tekinteni, hogy a távoktatás létezik mindenütt a világon. Sőt, a 80-as és 90-es években elterjedt a számítógéppel támogatott oktatás is, ami erősen befolyásolta a távoktatás eszközrendszerét is.
Újra itt a kérdés: miért van szükség távoktatásra? Összefoglalva, a fejlett országokban a cél az oktatás kiterjesztése az olyan társadalmi rétegekre, amelyek eddig valamilyen okból kiszorultak a tanulásból. A fejlődő országokban elsőbbséget kap a vezetőképzés és a tanárképzés, sőt például Latin-Amerikában a mezőgazdasági közösségek is részesülnek a távoktatás előnyeiből. Azonban, Magyarországon egy egészen más az elsődleges oka a távoktatás kialakulásának: eltérően a nyugati államoktól, hazánkban elsősorban a költségcsökkentést szolgálja. De, hogy ne csak a "piszkos anyagiakat" állítsuk előtérbe, a modern technológiai eszközök iránti érdeklődés is igen erőteljesen munkálkodik a hazai szakemberekben és hozzáértőkben. És talán nem elhanyagolható a távképzési forma iránti szükséglet sem, ha a nemzetközi jellemzőket nézzük.
Rátérnék az óra anyagára, amikor is az általános didaktikai modelleket tekintettük át. A blogom elején említettem, hogy sajnos, nem hallottam mindent tisztán, de az internet (pl. Wikipedia) segítségével igyekeztem kiegészíteni a hallottakat. Ezt én abszolút az alapoknak tekintettem, a távoktatás megismeréséhez, így bepillantást nyerhettünk, hogy milyen sokféleképpen látják, értelmezik, alkalmazzák a távoktatást a világ különböző pontjain. A tanár úr elmondása szerint, távoktatást megszervezni nem bonyolult, ezzel nem értek egyet. Én azt gondolom, hogy a technikai feltételek teljes meglétével is becsúszhatnak hibák, elmegy az áram, kimarad a net, akadozik a hang vagy a kép, de, ha azokkal rendben is van minden, nem feltétlenül adott mondjuk annak a lehetősége, hogy a tanuló, sok száz kilométerre, egy másik gép előtt ülve, rögtön visszakérdezhessen a tanártól, ha valamit nem ért. Ehhez össze kellene gyűjteni a kérdéseket, és egy külön órán csak ezeket megvitatni. Így a tananyagot is nehezebb szerintem összeállítani, én mindenképpen más anyaggal készülnék a térben és időben megjelenteknek, mint a számítógépeik előtt ülő hallgatóknak.
Tehát, didaktikai modellek, most egy gyorsabb felsorolásban: a német didaktikai modellek és az angol minták mellett a hazai távoktatás folyamatának mikrostruktúrája is asztalra került, Nagy Sándor és Falus Iván nevével fémjelezve. Előkerült Felix von Cube neve, aki a kritikai-neveléstudományi irányzatot képviselte. Aztán a Möller-féle tanulási cél-orientált didaktikai irányzatot tekintettük át nagy vonalakban. Itt a célok részcélokká való bontására mutatott rá a tanár úr, addig amikor tovább már nem oszthatóak elemi részekre. Ez akkor hatékony, ha a tanuló tudja, mit akar elérni, és így lesz eredményes a tanulás is. Ez a módszer igencsak célorientált megközelítésű. Möller után a Carrol-féle tanulási hatékonysággal foglalkoztunk, itt annyit feljegyeztem magamnak, hogy a tanulás hatékonysága egyenlő a tanulásra szánt idővel. Minél többet tanul a tanuló időben, annál eredményesebb és hatékonyabb lesz. Időt takaríthat meg valaki, ha azzal már nem foglalkozik, amit már korábban megtanult. A Bloom-féle elmélet volt a következő a sorban, e szerint a sikeres tanulás az ismeretek elsajátítását jelenti, én ezt úgy értelmeztem, hogyha magamévá tudom tenni az ismereteket, és tudom alkalmazni a gyakorlatban, akkor a tanulás eredményesnek bizonyult.
A mikrostruktúrák kerültek még elő az órán, a már korábban említett két magyar szaktekintély, Nagy Sándor és Falus Iván nevének említésével. Folyamatmeghatározó alapelveik: az információáramlás folyamata, illetve a kommunikációs folyamat (maga az oktatási folyamat). Két alapelvet ismertettek ezekkel kapcsolatosan: a differenciálást és az adaptivitást. Az előbbi figyelembevételt jelent, fel kell ismerni, tudni kell kezelni és fel kell tudni használni az oktatási folyamat további lépéseinél. A differenciálás az egyén sajátosságainak figyelembe vétele, hiszen, ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma tanuló sem. Az adaptivitás az egységesség és a differenciálás közös alkalmazását jelenti. Nemcsak felismerjük ebben az esetben, de el is fogadjuk a különbségeket.
A life long learning fogalma került még elő, de andragógia képzésen nincs olyan, aki ne ismerné a jelentését. Aztán az információmegosztásról beszélt a tanár úr, amikor egy konnektivista csoport tagjai vagyunk, nem tudunk nem megosztani, mert különben nem vagyunk jelen. A konnektivista folyamat információ- és tartalommegosztást takar, ettől pedig nem lesz kevesebb az ember, ha tudást oszt meg! A végén még a közösségekről és hálózatokról hallottunk néhány mondatot, amit kiemelnék, hogy az iskola zárt világa ellentmondásos a távoktatási folyamat nyitottságával. Nyitott a távoktatás, mert mások is hozzáférnek az információkhoz, tudáshoz, és nemcsak a zárt ajtó mögött ülők.
Hétfőn SL, már ha fogom tudni követni, szerdán óra, és a héten egy újabb reflektálás. Addig is szép hetet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése