Információs társadalom - modellek, gazdasági és társadalmi következmények - Önreflexió

Hajnal van.
Mintha nem lenne jobb dolgom hajnalban.
De előbb össze kellett állnia a fejemben, mit is akarok írni. Egy hét telt el, amikor is három darab blogbejegyzésnek, 28 tweet-nek, 28 (egyenként legalább 500 karakteres) kommentnek és megannyi regisztrációnak kellett megszületnie. Hogy hogyan osztottad be a idődet, az a Te dolgod volt. Hogy mellette dolgozol, vagy háztartást (is) vezetsz, vagy gyereket nevelsz, esetleg ezek kombója, netalán mindegyike és még ez is. Az időtényezőn múlik minden, hogy sikerült beosztanod a saját "szabadidődet", mennyire tudod betartani az eltervezetteket. Már annyit rágta mindenki az "idő" fogalmát, hogy én sem mehetek el mellette. Valahol olvastam, hogy a "homo digitalis" kora van. Na, erre kénytelen voltam rákeresni, bár elképzelésem volt magáról a fogalomról. "A homo digitalis, vagyis a modern kor embere a tér és idő szabadságát kapta meg az új évezredben. Ott áll egy forradalmian globális változás küszöbén, ami olyan változásokat generál, mely kétségkívül, hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére." Amit kiemelnék, megkaptuk a tér és idő szabadságát. Ezzel abszolút egyetértek. Csak senki nem tanított meg beosztani az időnket. A magunk "kárán" tanulva kell rájönnünk, hogyan lehet a legoptimálisabban kihasználnunk a rendelkezésünkre álló időnket. Vagy, ha jobban csináljuk, tanulhatunk más "kárán" is, de akkor is elkövethetünk újabb hibákat. Ha belegondolunk, nagyon sok minden függ a rendelkezésre álló időnktől. Leszögezhetjük, hogy az idő, egyike azoknak a dolgoknak, amikből mindenkinek ugyanannyi van. Lényegtelen, hogy gazdag, szegény, vállalkozó vagy alkalmazott, modell, pék, esetleg üzletember az illető, ugyanannyi van belőle mindegyiknek. A különbség abban rejlik, hogyan használják fel. Hogyan használjuk fel mi. A számunkra kevésbé fontos dolog kevesebb figyelmet kap, prioritási sorrendet készítünk magunkban. Ha jól osztod be az idődet, akkor több dolgot tudsz elvégezni gyorsabban, valamint több időd marad azokra a dolgokra, amikre tényleg megéri „időt pazarolni”.Már gondolkodtam, mert ismerem magam, és azt is tudom magamról, hogy néha az utolsó (előtti) pillanatok embere vagyok, hogy készítek egy időbeosztást, hátha akkor nem marad az utolsó órákra még egy blogbejegyzés, és még a szakdolgozatommal is haladni fogok. Nem utolsó sorban, a munkahelyemen is helytállok és a családomra is bőven maradhat időm. Ez most nem prioritási sorrend volt, de jövő héttől beosztom az időt, letesztelem, meg tudom-e csinálni, és be tudom-e tartani. A számomra kevésbé fontos dolgokkal keveset, vagy egyáltalán nem fogok foglalkozni, hogy legyen idő a fontosakra. Meglátjuk.

Ahhoz, hogy tudjak haladni csoporttársaim blogjainak olvasásával és feldolgozásával, a héten már mindegyiket kinyomtattam, amelyikhez még nem jutottam el. Elég nehézkes volt, mert annyira termékeny a csoport, hogy mindig újabb és újabb blogbejegyzések, és egyre újabb hozzászólások születtek, így nehéz volt követni, melyiket nem láttam még. Ennek ellenére számomra lenyűgöző is volt, hogy a legtöbb embert a 64 bejegyzett "konnektivista" közül nem is láttam még, nem ismerem személyesen, mégis elolvassák, amit írok, és még hozzá is szólnak. Vagy kiemelnek részeket, mondatokat az írásomból. És talán ezért, de úgy érzem, kicsit összehozza a csapatot. Nekünk amúgy is nagyon jó csoportunk van, levelezőn, olyan, mint egy kis család, így, mikor elindult ez a "kommentelgetősdi", tudtam, hogy rájuk bizton számíthatok, hogy legalább belenéznek a blogomba, hiszen, így tettem én is :) Szóval, kinyomtattam inkább magamnak a bejegyzéseket, így áttekinthetőbbé váltak számomra, és összehasonlítva néhány embernél az első hivatalos bejegyzését a második, már önreflektálóval, néha elég nagy "haladást" vagy előre lépést fedeztem fel, kezdjük kapiskálni miről is lesz szó a tantárgyak keretein belül. A legtöbb blogban azt láttam, hogy azon filózik, jaj mit írjak, írok akkor valamiről, amit hozzá tudok kapcsolni a tanár úr témájához. Néhányan eléggé kiforrott "műveket" produkáltak, és nem győztem kapkodni a fejemet. Volt, aki tudományosan fogalmazott, és volt olyan is, aki több személyes élményt is belevitt a munkájába (köztük én is). Megmondom őszintén, én ez utóbbiakat nagyon szerettem, mert kicsit közelebb hozza a másikat, bepillantást enged valaki életébe, és már nem is érzi az ember olyan idegennek az illetőt. De valakinél láttam megjegyzésben, hogy nagyon tetszik neki, hogy egy-egy témát több nézőpontból is körbejárunk, több vélemény születik, és ezzel mi is formálódunk. Mi nem változunk meg, csak a tanulással, a kapuk kitárásával, az új információkkal véleményt változtatunk, más nézőpontból, más "szemüvegén át" is megismerhetjük a dolgokat. Ezzel én is abszolút mértékben egyetértettem. És azzal is, hogy sokat kell utána olvasni, tanulni, érdeklődni, különben "lemaradunk". Nem fogjuk érteni, a többiek miről beszélnek egymással, nem fogunk tudni hozzászólni. Bevallom, én is ettől féltem, ezért is kezdtem neki a blogok kinyomtatásának és egyenkénti feldolgozásának. Mindegyiknek, ahogy olvastam, írtam mellé, mik jutottak eszembe az adott témáról. Úgyhogy azt hiszem, bár kevésbé vagyok így környezetkímélő sajnos, de így látom értelmét a munkának, tudok vele haladni is, és nem kell félnem attól, hogy ide-oda csúsznak a bejegyzések facebook-on, vagy nem találok meg valamit, majd a végén mindent megkeresek (amolyan "céhes iparban" dolgoznám fel a feladatokat, egyszerre csak egy munkafázist :) ). Már rászoktam arra, hogy a munkahelyemen a bejövő e-mail-eket nem nyomtatom ki, ami fontos infó, azt kijegyzetelem belőle, mindig van nálam notesz, egy nap elég sok teendőm van (és nemcsak a munkám során), és néha szétszórt vagyok, így erre szükségem van. De ezeket a blogokat ki kellett. Majd ha már eltelik néhány hét, és én is jobban belejövök a dologba, biztosan meg fogom tudni oldani másképpen, "lazábban" is, egyelőre ezt találtam ki magamnak és az időbeosztásomnak is ez felelt meg. Egyébként, bár azt hittem ez sosem történik meg, de már átlátom a követelményeket, és most kezdek tisztába jönni velük. De még így sem tartom könnyűnek őket, és még mindig az a véleményem, hogy nehézkesen, de azért tartható. Ha például hajnalban nem alszik az ember... Nem, ez az én hibám volt most, de ezt igyekszem elkerülni a következő egy hétben!

Nem tudom, hogy van ezzel más, de ez az SL okozta nekem a legnagyobb fejtörést. A munkahelyi gépemen kívül 4 másik gépre telepítettem rá (három laptop, egy asztali számítógép), de a munkahelyi gépemet leszámítva egyiken sem akart elindulni. Megkerestem a rendszergazdát is, de annyira rohant az idő, hogy hipp-hopp eljött az este, és azon gondolkodtam már, én most bekocsikázok Zuglóba, az irodába, és ott fogok ülni este 9-kor, és gyülekezni fogok virtuálisan a csoporttársaimmal egy nagy zöld skót fennsíkon (én ilyennek láttam a tájat). Édesanyám barátnője mentett meg, akinek a fia nagy számítástechnika-guru, és az ő csodamasináját megkaptam egy órára, jó gyors és biztonságos internettel, hifire kötött hanggal (csak a mikrofon hiányzott, így csak akkor lehetett hallani, ha a gépbe kiabáltam :D), óriás monitorral. Szerencsére, nekem nem volt olyan problémám, amit a többiek menet közben mikrofonjaikon keresztül bekiabáltak, eltűnt a kép, rózsaszín a kép, kidobott a program, nem enged be a program, eltűnt a kezem-lábam-fejem. Ezek elkerültek. Viszont kényelmetlenül, késő este, nem otthon, hanem másnak a gépe előtt kellett ülnöm. A rendszergazdának elküldtem a hibaüzenetet, de gyanítottam, hogy többen a csoporttagok közül, akiknek szintén nem indult el az alkalmazás ugyanezt a hibaüzenetet kapták, amit én is. Hiába töltöttem le a létező összes felsorolt segédprogramot... Jövő héten megoldom másképp. Azt mondják, talán azért nem fut, mert mobilinternetet használtam hozzájuk (de hát a másik asztali géphez nem mobilnet volt?!), és amiatt nem engedi a programot elindítani. Nem tudom, de ha valaki tudja az okát, kérem, legyen olyan kedves és ossza meg velem is (ezúton is köszönöm :) ).

Tegnap végig görgettem a KONNEKT csoport üzenőfalát, első gondolatom az volt, te jó ég, mennyi bejegyzés, mennyi hozzászólás, milyen aktívak az emberek. És micsoda viták és beszélgetések, érvelések és logikus okfejtések indultak ki. És az is feltűnt, hogy mennyire mások vagyunk, hányan hányféle helyről jöttünk, mit hoztunk magunkkal, vagy éppen mit nem; nemre, korra, lakóhelyre való tekintettel is. Nekem már azért nem fura, hiszen a számítógép ismeretével nőttem fel én is, az általános iskolától kezdődően, de azért hihetetlen, hogy mintha egy fórumon lennénk, annyira folynak a diskurzusok az üzenőfalon, egymásnak majdnem mindenki idegen, de mégis jó megvitatni az egyes témákat. Megosztani egymással a véleményünket, érdeklődni a másiké felől. Végiggondolni más szemszögből a dolgokat, és beépíteni tudásunkba. Ez már információs társadalom.

Egy kis szakirodalom is, hogy ne csak én szövegeljek: Jan van Dijk szerint a modern társadalom, a hálózati társadalommá válásának folyamatában van: „egy olyan társadalomforma lesz, amely egyre inkább a szemtől szembeni kommunikáció társadalmi kapcsolathálóit fokozatosan felváltó vagy kiegészítő médiahálózatokba szervezi viszonyait.” Az erkölcsöt és az emberi kapcsolatokat illetően felvetődő félelmek nem látszanak beigazolódni. „Az az egyén aki aktív kapcsolatokat tart fent az interneten, az a tényleges, face to face kapcsolataiban is aktív. A kettő sokkal inkább erősíti és segíti egymást, mintsem hogy egymás rovására mennének.” Ez így van, szerintem is. De ezt nem abból kell leszűrni, hogy kinek hány ismerőse van facebook-on :) De én is úgy gondolom, hogy azok, akik az internet, telefon segítségével tartják egymással a kapcsolatot, legyenek bármilyen távoli rokonok vagy rég nem látott ismerősök, személyesen is szívesen fognak találkozni, és meg is ejtik ezeket az összejöveteleket az életben is.

Találtam még valamit, amivel szintén egyetértettem. Jean-François Lyotard amellett érvelt, hogy a „tudás a termelés fő erejévé vált az elmúlt pár évtized során”, a tudás árucikké válhat. Lyotard szerint a posztindusztriális társadalom hozzáférhetővé teszi a tudást a laikusok számára is, mert a tudás és az információ technológiák elterjedtnek a társadalomban és megtörik a központi struktúrák és csoportok Nagy Narratíváit. Lyotard posztmodern viszonyrendszerként vagy posztmodern társadalomként jellemzi ezeket a megváltozott körülményeket. Egyelőre még én is "laikus" vagyok, de talán közelebb kerültem a másik oldalhoz a KONNEKT csoport révén. Igyekszem amennyit csak lehet a témához olvasni, hogy a web 2.0 felé tendálhassak, mert én is ebben látom a jövőt. Illetve, már szinte benne is vagyunk.

Az információs társadalomról szóló utópikus elképzelések szerint az információ más, mint az anyagi javak, hiszen nem fogy el a használat során. Az információnak nincsenek nemzeti határai, ezért felhasználóiban a globális világképet és felelősségtudatot alakítja ki. Korunk emberének nem csak egyik jellemzője az információ-feldolgozás, hanem olyan vonása, ami az összes többit maga alá rendelheti: intelligenciáját, erkölcsiségét, játékosságát, gazdasági készségeit, politikusságát, tanulását, érdeklődését. (Szántó, 2003) Erre törekszem én is, ahogy néztem, van még mit tanulnom, de ha most bekapcsolódom, nem kell félnem attól, hogy lemaradok. Amiket ma feltalálnak, holnapra már elavulnak, de ha benne vagyunk a "rendszerben", tudjuk tartani a lépést. És érdemes csak olyanra "pazarolni" az időt, ami valóban megéri, és a sallangot elhagyni.

Én ma hajnalban-reggel, mert közben reggel lett és indulnom kell a munkába, ennyit akartam mondani. Még álmomban is jöttek ehhez gondolatok, bár, voltak köztük rémképek is, hiszen mindjárt lejár a határidő.

Kívánok Mindenkinek szép napot és 10 órakor "találkozunk" a konzultáción (webináriumon).
V.