Tanulási környezetek összehasonlítása - reflexióm az olvasottakra

Akkor folytatnám ott, ahol a legutóbbi blogbejegyzésnél abbahagytam.

Az e-learning volt az utolsó, amit megemlítettem, még egy pár szó róla. Az elektronikus tanulást nevezzük így. Ez egy igen hatékony tanulási eljárás, mely a hagyományos és távoktatási, valamint az internet nyújtotta új lehetőségek együttes alkalmazását jelenti. Előnye a rugalmasság, az elérhetőség, a kényelem, a saját időbeosztás szerinti előrehaladás a tananyagban. Az e-learning fejlődését és elterjedését az egyre kifinomultabb internetes technológiák tették lehetővé. Kezdetben az e-learning webhelyek nem voltak egyebek, mint egyszerű, statikus weboldalak gyűjteményei, amelyek valamilyen témában jegyzetszerűen, esetleg tartalomjegyzékkel kiegészítve tartalmazták a szükséges információkat. megkülönböztető jellemzőjévé vált az interaktivitás, a tér-idő rugalmas kezelésének lehetősége, az aszinkron tanulás. Módszertani szempontból az az újszerű elem, hogy a szélessávú adatátvitel fizikai jelenlét nélkül képes a szemléltető eszközöket – írásvetítő, videoprojektor - virtualizálni, vagy éppen az oktató által élővé, real-time jellegűvé tenni.

A digitális technika nyújtotta lehetőségeket az oktatási rendszer is igyekszik kihasználni. A multimédia rendszerek oktatásban történő elterjedésének elsődleges oka az, hogy az oktatási tapasztalatok szerint több médium egyidejű használatával igen kedvező oktatási eredmények érhetők el. Különböző kísérletek igazolják, hogy az emberek a szóban közölt információknak csak megközelítőleg 20%-át, a látott információk kb. 30%-át, az egyszerre látott és hallott információk kb. 50%-kát képesek megjegyezni. Az információk 80%-kát nem felejtik el ugyanakkor abban az esetben, ha látják is, hallják is az információkat, és ezen túlmenően azzal kapcsolatos tevékenységeket is végeznek (interaktivitás). A hagyományos tanítási módszerek esetén a képzésben résztvevő diákok létszáma túlzottan nagy ahhoz, hogy mindenkivel egyénileg foglalkozzanak. Arról pedig sajnos gyakran szó sem lehet, hogy a diákok a tanórán aktívan cselekedjenek is. A multimédiát felhasználó oktatási tevékenységben az ismeretek 80%-os megtartási aránya érhető el. A számítógépes multimédia alkalmazásával a korábbit jóval túlszárnyaló oktatási hatékonyság érhető el.

A hagyományos oktatási intézmények figyelmüket elsősorban az ismeretek átadására irányítják. A XXI. század kihívása és oktatási reformja az élethosszig tartó tanulás, ahol a tanuló áll a középpontban. A kibontakozó, formálódó hosszabb távú stratégiák, így Európa Uniós programok is már tudatosan építenek az infokommunikációs technológiák új alkalmazási lehetőségeire. A digitális bennszülöttek szívesen használnak online, interaktív és multimédiás eszközöket, és a tanulás során is jobban felkelti a téma az érdeklődésüket, ha az hasonló eszközökkel van alátámasztva, illusztrálva. Jobban leköti őket, mivel ez a rendszer interaktív és teret ad a kreativitásnak. A képek felhasználása és mobilkommunikáció eszköztára életszerűbb megoldásokat nyújthat, mint a csupán írott szövegben közvetített tudás, mivel a szöveg mindig csak az adott helyzettől független információt közvetít. A virtuális tanulási környezet képes egyúttal rendszerezni és közvetíteni a „tanulási tárgyakat“, továbbá megszervezni a kommunikációt a tanárok és a diákok között.

Ami azért sokszor előkerült már, és most is a webinárium során, az a homo interneticus fogalma. Ez nekem nagyon tetszik, igazán találó a mai internetes nemzedékre. Vicze Gabi blogjában találtam egy másik fotót ehhez kapcsolódóan, ott a legfejlettebb homo interneticus már robot és google+-t használ :) És vele egyetértettem abban, hogy idézem: "A homo interneticus sem fog megszűnni nyomtatott könyvet olvasni. Csakhogy az internethasználat átformálja a gondolkodását, a viselkedését, a szokásait." Az az ember, aki az internetet használja kommunikációs céljaira, elektronikus üzeneteket vált és elektronikus könyvet olvas. Ideje jelentős részét a számítógép előtt tölti, ki szórakozásból, ki pedig a munkájából kifolyólag. Mert a fejlődés nem áll meg, és nekünk muszáj alkalmazkodunk ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani vele.

Tanulási környezetek. Három alapmodellt  (nem vagyok autókereskedő, de ez az ő szakmájukba való szleng :) ) rágtunk végig: behaviorista, kognitivista és konstruktivista modelleket. A behaviorista modell esetén magából a viselkedésből következtetünk, ahogy az a nevében is benne van. Ez azt jelenti a gyakorlati megvalósulásban, hogy a viselkedés megváltozására tűz ki célokat a tanár. Mivel a viselkedést előzetesen maga a környezet váltja ki, a környezeti hatást előzetesen meg kell tervezni. Ennél a modellnél olvastam a jutalmazás előfordulásáról, hogy szabad-e jutalmazni, ha a tanuló jól csinált valamit, vagy jól felelt a kérdésre. A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint, nem szabad jutalmazni, mert akkor elveszíti a tanuló a belső motivációját, és az egyetlen célja maga a jutalom megszerzése lesz. Mások szerint, jutalmazni viszont jó dolog, értékesebbnek érzi magát tőle a tanuló is, és pont ez fogja motiválni a továbbiakban is. a kognitív modell a tudásra épít, azt vallja, a memóriában szerveződik a tudás. A tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja, vagyis, elvben az új információkat a tanulónak hozzá kéne kapcsolnia a már meglévő információkhoz. Ez jelentené a kognitív tanulást, figyelem, majd az információ feldolgozása és beillesztése a már meglévőkhöz. Éppen ezért tanítanak ezzel a modellel kapcsolatban olyan technikákat, amik a tanulási folyamat támogatására és irányítására koncentrálnak. Azonban, fontos megjegyezni, hogy nem tudunk tanítani mindent akármelyik életkorban. Mint ahogy Piaget kísérletei is bizonyítják, a kognitív fejlődés témakörében, például 16 éves koron túl már nem lehet valakit úgy megtanítani beszélni, mint másfél évesen. A kognitív fejlődési modell az egyetlen, ami leírja a gyermek mentális fejlődési folyamatát a konkrét műveletektől az elvont műveletekig. Ezen logika alapján például, 10 éves kor alatt a tantervekben nincsen olyan, ami elvont gondolkodást igényel (pl. fizika). A konstruktivista modell a tanulást egyfajta problémamegoldásnak tekinti, melyet célszerű együttes erővel, csoportban megoldani. Lényege, hogy megfigyelés és mintakövetés útján eredményesebb lesz a tanulás. Amit én ebből leszűrtem, hogy fontos, hogy a tanulónak milyen előzetes tudása van, amikor a konstruktivista csoportban kezd el dolgozni az adott probléma feltárásán és megoldásán. Ez ugyanis nagyban befolyásolja az egyént, hogy a későbbiek során mit és hogyan képes megtanulni. Egyfajta genetikai meghatározottság, hogy ki, milyen fajta tudásra képes, hogyan tudja konstruálni a saját szubjektív ismeretrendszerét, ami arra való, hogy minél eredményesebben alkalmazkodjon a külvilághoz. 

A komplementer tanulási környezetről esett még több szó a webinárium alkalmával. Komenczi Bertalan "Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei" című munkájában rámutat arra, hogy "az oktatási rendszereknek, az iskolának, a tanítás módszereinek jelentős mértékben meg kell változnia.  Amennyiben az IKT-ben látjuk a megoldás egyik kulcsát, az iskolák informatizálásának úgy kell megtörténnie, hogy az egyúttal a válság kezelésére, mérséklésére, akár megszüntetésére is irányuljon." 

	Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környezet9
1.	Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása	Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása
2.	Zárt, kész tudás átadása	Az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
3.	A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag	A különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
4.	A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során	Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
5.	Kötött tanterv, merev órabeosztás	Projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben
6.	A tanulás fáradtságos munka	A tanulás érdekes vállalkozás
7.	Osztályteremben történő tanítás	Könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás
8.	Osztálykeretben történő tanítás	Kisebb, változó csoportokban történő tanulás
9.	Homogén korcsoportban történő tanítás	Heterogén korcsoportban történő tanulás
10.	Iskolán belüli tanulócsoportok	Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással
11.	Alkalmazkodás és konformizmus	Kreativitás, kritika és innováció
12.	Külső szabályok követése	Belső szabályok kialakítása
13.	Tanárnak történő megfelelés	Standardoknak történő megfelelés
14.	Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet	Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

Komenczi Bertalan ábrája a komplementer tanulási környezet ellentétpárjairól a webináriumon is szóba került. A táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. Komenczi a táblázat alapján elvégzett egy vizsgálatot is, melynek alanyai innovatív magyarországi iskolák vezetői, kreatív tanárai voltak. A kérdések – többek között – arra vonatkoztak, hogy milyen mértékű elmozdulást tartanak szükségesnek a tanulási folyamat optimalizálásához. Mind a 14 pontot skálaszerűen felosztotta, a megkérdezetteknek pedig az adott pontnál, a számukra leginkább reálisabb értéket kellett megadniuk hozzá. Komenczi  a 0–3 intervallumot tradicionális, míg a 3–6 intervallumot progresszív térfélnek nevezte. A válaszokat mind a 14 ellentétpárra kielemezte, értékelte, majd grafikusan ábrázolta is őket:

Levonható az a következtetés, hogy az egyes ellentétpárok esetében valószínűsített elmozdulásokat vizsgálva látható, hogy a megkérdezettek a jövőben általában a progresszív térfélre áthelyeződő „hangsúlyokkal” számolnak. Komenczi a következőképpen értékelte a vizsgálatot: "Az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a megkérdezett tanárok a hagyományos iskola meghatározó elemeinek megtartása mellett képzelik el a tanulási környezetek IKT-implementáción alapuló átalakítását.Az eredmények a komplementer modellben történő gondolkodás – és az ennek megfelelő iskolafejlesztés – létjogosultságát és realitását igazolják."

A webinárium alkalmával előforduló virtuális kampuszról és blended learningről szeretnék még írni pár mondatot zárásképpen. Szakács Zsuzsi blogjában olvastam, hogy a virtuális környezetnek mondott tanulási környezet valójában nem virtuális (vagyis nem 3D-s), csak egy jól felépített online tanulási környezet áll a fogalom mögött. Az, hogy milyen egy jól felépített virtuális oktató környezet, már személyenként eltérő, szerintem. Céljuk azonban közös, a tanulót hozzásegíteni az eredményes és hatékony tanuláshoz, tudáselsajátításhoz. Kapcsolatot teremt tanuló és tanár, tanuló és tanuló között, ez utóbbi erőteljes ösztönzése a program által, lehetővé teszi a saját időbeosztást, ráadásul folyamatos visszacsatolási és önértékelési lehetőségeket biztosít. 

A blended learning pedig nem más, mint a hagyományos oktatás kombinációja az internetalapú live-online módszerekkel. A hagyományos távoktatási rendszereknél hatékonyabb a blended learning. A blended-learning haszna és előnye az, hogy a tanuló nem marad egyedül egy pillanatra sem a tanulandó anyaggal. Mivel tudja, hogy az online feladatokat ellenőrzik, és kérdezni is lehetősége van, ha nem ért valamit, valószínűleg nagyobb motivációval tanul, mintha megkapna teljesen önálló feldolgozásra egy anyagot, vagy hetente egyszer két órában próbálnánk vele mindent begyakoroltatni és megtanítani mindenre.

Ahogy a többieket olvastam, azt tapasztaltam, hogy eleinte nem tudott senki sem megfogalmazni valami újat, a kommentekből alakultak ki a második bejegyzésekben az érdekesebb észrevételek. És ezzel ugyanígy voltam én is. 

Oktatás az információs társadalomban

Kicsit megkésve a bloggal, bár jelentem, sikerült minden lemaradásomat bepótolni, legalábbis eddig. Egy konferenciára mentem hétvégén, ahonnan ma jöttem csak haza, így most vetettem bele magamat újra az információs társadalom mindennapjaiba. Bár, a konferencia témája a kábelkommunikácós technológiák nyomon követése volt, így, hellyel-közzel, de még az információs társadalom egyes vívmányaival is  találkozhattam. 

Pont most hallgatom a következő témahétre vonatkozó podcast-et, ahol arról is szó esett a konnektivizmus témakörén belül, hogy a pótlás jelen esetben nem lehetséges. Eleinte nem értettem, hogy miért, most már értelmet nyert. Aki lemarad a konnektivista csoport gyors változásairól, nem tud reagálni idejében, az végleg lemarad. A pótlásaimat a három hetes szünetnek köszönhetően meg tudtam tenni, de a blogokkal (eddig még) nem maradtam el. Az első blogbejegyzés az adott témahéten azért születik, hogy reflektáljunk az elhangzottakra, míg a második már reflektálása és összegzése a társak blogbejegyzéseinek. Ezért, ugyan pótlólagosan, de így fogok tenni. Most az információs társadalom oktatási szokásaival fogok foglalkozni, értelmezem ami órán elhangzott, és a magam gondolataiból hozzátennék, és ezeket követően elolvasom a társaim bejegyzéseit, és a második bejegyzésemben már azokra fogok reagálni. Blogokkal nem szoktam lemaradni, de ez így sikerült, a munkám most nagyon lefoglalt. De úgy hiszem, ha már idáig eljutottam, és ha még a webinárium témáját is megszülöm, én már fel nem adom! Egyébként, témaötlet még nincs, de ha valakinek lenne javaslata rá, szívesen fogadom :)

Tehát, információs társadalom. Nem is egyszer került már elő a témák és blogbejegyzések között a fogalom. Nem újdonság, hogy mai modern társadalmunkban felértékelődött az információ. Napjainkban minden információ termelése és terjesztése, a gazdaság egyik fő szektorává vált. A társadalmi változások az ’információ’ fogalmához kapcsolódó műszaki fejlesztésekhez, technológiai innovációhoz kötődnek legfőképpen. A társadalmi és kulturális változások, valamint a technológiai változások kéz a kézben járnak egymással. Találtam egy idézetet, ami nagyon is jól leírja az információ keze nyoma által végbemenő kulturális és technikai változást korunkban: "Az információs társadalomról szóló utópikus elképzelések szerint az információ más, mint az anyagi javak, hiszen nem fogy el a használat során. Az információnak nincsenek nemzeti határai, ezért felhasználóiban a globális világképet és felelősségtudatot alakítja ki. Korunk emberének nem csak egyik jellemzője az információ-feldolgozás, hanem olyan vonása, ami az összes többit maga alá rendelheti: inteligenciáját, erkölcsiségét, játékosságát, gazdasági készségeit, politikusságát, tanulását, érdeklődését." (Szántó, 2003) Igencsak megoszlanak arról a vélemények, hogy a technológiai fejlődéssel a világunk jó vagy rossz irányba változik-e. Az elsődleges különbség a megkérdezettek között, hogy muszáj megkülönböztetnünk az internetet használókat és nem használókat egymástól, mert egy olyan ember, aki nem használ internetet vagy számítógépet, joggal mondhatja, hogy az az ördög műve, és csak elrontja a világot, mert nem ismeri annak lényegét, használatát. Született erről egy statisztika is, melyet becsatolok ide:

Egyértelműen látható, hogy az internetet használók körében jóval többen mondják azt, hogy az internet jobbá teszi a világot (inkább könnyebbé, kényelmesebbé, megismerhetőbbé - az én meglátásom szerint), mint azok között, akik nem használnak internetet. Ellenben fordítva is működik a dolog: kevesebben vannak az internethasználók között azok, akik azt állítják, hogy rosszabbá teszi a világunkat az internet megjelenése (akkor meg minek használják? Ez önmagában is ellentmondásos, és számomra még képmutató is), mint az internetet nem használók között (majdnem a duplája). E magyarországi tanulmány szerint tehát, az emberek többsége úgy véli, hogy az innovatív technikák inkább jobbá teszik a világot, mintsem rossz hatással lennének rá. Én is ebben hiszek, remélem, a hátrányai mellett, inkább előnyére válik az emberiségnek a létezése. Peter Cope azt állítja, hogy "napjainkban a digitális forradalom korát éljük, és a szilárd alapokra építkező új technológia révén olyan képességekkel rendelkezünk, mint korábban még sohasem." Ez a képesség, a már oly sokszor emlegetett digitális kompetenciákat takarja, azt a képességet, készséget, hogy képesek vagyunk használni a digitális eszközöket. És ha ezeket oktatási célra is tudjuk fordítani, akkor már jó úton járunk az információs társadalom korának legújabb oktatási trendje felé. 

A napjainkban formálódó digitális pedagógia célja, hogy a lehető legteljesebb körben számot vessen mindazokkal a kihívásokkal és lehetőségekkel, amelyek érintik a tanulókat és pedagógusokat az információs társadalomban. A megváltozott digitális környezet miatt újra értelmeződnek a tanítási célok és szerepek. A digitális forradalomnak köszönhetően a zárt oktatási rendszerekbe is szépen lassan begyűrűznek a technológiai vívmányok, eszközök, melyekkel a tanulás-oktatás folyamata egy idő bárki számára bárhonnan elérhető (lesz). 

Amikor a korszerű tanulási-tanítási környezetek tervezését vizsgáltuk a webinárium során, négy szempontot emelt ki a tanár úr, amik egy korszerű, tanulásra alkalmas környezetnek feltételei lehetnek:

1. Tanulóközpontú tanulási környezet
2. Tudásközpontú tanulási környezet
3. Értékelés-központú tanulási környezet
4. Értékközpontú tanulási környezet

A tanulóközpontú tanulási környezetnek már a nevében is benne van, a tanuló van a középpontban, ő köré szerveződik minden, hozzá igazodik a tanár, és az ő igényeiből indulnak ki. A tudásközpontú tanulási környezet középpontjában maga az oktatási tartalom áll, és az, hogy ez hogyan, mi módon jelenjen meg az oktatási környezetben. A környezetet kialakító oktatók igyekeznek rugalmas tanulási egységekkel dolgozni, ezzel is támogatva tanulóikat. Az értékelés-központú tanulási környezet esetében, ahogy az ő nevében is benne rejlik, az értékelés az elsődleges eleme. Az értékelésnél a formatív értékelési módot preferálja, mely részletes eredményelemzés alapján a gyakori visszajelzésre, a fejlődés nyomon követésére törekszik, és ezzel elsősorban az elmaradások mielőbbi korrigálását, az adaptációt segíti. Az értékelés-központú tanulási környezet során értékelési pontok jönnek létre, és ezekre épül maga a tanulási környezet is. A negyedik, a közösségközpontú tanulási környezet, ahol a csoportmunkára, a közösségi terekre és online felületekre helyezik a hangsúlyt. Ezen csoportokon belül igen hatékony kommunikációáramlat működik, hiszen, egy közös felületen történik a kommunikáció és a feladatok megvitatása is. Ilyen a facebook-on működő KONNEKT csoport is, amivel elérték az oktatók, hogy a tagjai nem akarnak kilépni, hanem sokkal inkább egy egységként működik, a benne résztvevők segítik, támogatják egymást, egymástól tanulnak. A négy szempont nagy általánosságban egyszerre van jelen az oktatás különböző színterein, de korántsem egyenlő arányokban. Az egyik a másik kárára nagyobb hatalmat élvez egyes tanulási környezetben. 

Kérdés tehát, a fentiek tudatában, hogy a hazai közoktatásban - általános iskolától a felsőoktatásig - vajon melyik van jelen túlnyomórészt? Jellemzően értékelés-központúak a hazai tanulási környezetek. Ez nagyrészt a bizalmatlanságnak köszönhető (amin nem csodálkozik néha az ember), mert a tanár nem hiszi el a diákjáról, hogy tanult, ezért inkább állandó ellenőrzés alá vonja tanulóit. Nem tudom, hogy ez jó módszer-e, vagy inkább kényelmes, vagy ez-e a legbiztonságosabb, vagy leghatékonyabb arra, hogy a tanuló tudja a leadott anyagot. Egyfajta megfélemlítést érzek benne, és még azt a régi oktatási stílust, amikor a tanár "szereti éreztetni" a hatalmát a tanulóival. Másfelől viszont, ha kontroll nélkül maradnak a tanulók, az értékelés hiányában céltalanságot érezhetnek, és nem kapnak visszacsatolást, választ teljesítményükre, nem tudják mérni, hogy hol helyezkednek a képzeletbeli tudásskálán. Szóval, biztos vagyok benne, hogy elengedhetetlen az értékelés az oktatásban, mind online, mind offline, de nemcsak erre kell a hangsúlyt helyezni elsődlegesen. 

És ha már értékelés, az értékelés módjai lehet szummatív, formatív vagy diagnosztikus. A pedagógiai értékelés alapfunkcióinak rendszere mintegy negyven éve ismert és viszonylag jól definiált, ennek ellenére időről-időre újraélednek a rendszert értelmező, az egyes funkciók működését, hatásait vizsgáló kutatások, illetve egyik vagy másik értékelési funkció alkalmazási körét kiterjesztő, új lehetőségeit kereső kísérletek. Vidákovich Tibor teszi fel a kérdést a Fejlesztő értékelés: a formatív értékelés újrafelfedezése című munkájában, hogy "Mivel magyarázható az, hogy korábban a diagnosztikus, napjainkban pedig a formatív értékelést elemezzük átfogó, az oktató-nevelő tevékenység egészére ható, fejlesztő tényezőként?", majd rögtön meg is válaszolja a kérdést: "Mindkét értékelési típus népszerűsége mögött az az általános szemléletváltozás áll, amely a pedagógiai értékelési kutatások után némi késleltetéssel már az iskolai gyakorlatban is megjelent. A pedagógiai tevékenység hatékonyságának növeléséhez szükséges, hogy többet tudjunk meg a tanulókról, tanulócsoportokról, és ezáltal segítsük a pedagógiai munka tervezését, tudatosabb irányítását. Ezért a hagyományos osztályozási és egyéb minősítési feladatok mellett erősödik a szabályozást jobban támogató diagnosztikus és formatív funkciók, a fejlesztést segítő értékelés szerepe." A diagnosztikus és a formatív értékelés különböző módon segíti a szabályozást. Míg a diagnosztikus értékelés az eredmények részletes feltérképezése mellett a háttértényezők, az elmaradások okainak feltárására koncentrál, és ezzel elsősorban a tervezést és az innovációt támogatja, addig a formatív értékelés az ugyancsak részletes eredményelemzés alapján a gyakori visszajelzésre, a fejlődés nyomonkövetésére törekszik, és ezzel elsősorban az elmaradások mielőbbi korrigálását, az adaptációt segíti. A két értékelési típus rokon abban, hogy eszköztáruk igen gazdag, mérőeszközeik kidolgozása pedig sokszor speciális szakértelmet igényel, ezért terjedésük növeli a szakértők által kidolgozott mérőeszközök iránti keresletet, illetve a pedagógiai értékelési, mérőeszköz-szerkesztési ismeretek elsajátítása iránti igényt.

Ami ismételten előkerült a témák boncolgatása során, az e-learning szerepe volt, amit különböző életkori szakaszokban vizsgáltunk. Azt állapíthattuk meg a felbukkanó ábra segítségével, hogy minél érettebb az ember, annál nagyon önállóságot élvez, annál megbízhatóbb, felelősségteljesebb és tudatosabb a viselkedése (tisztelet a kivételnek :D), ergo belép a képbe az e-learning, aminek hatékony működésének feltételei az imént felsoroltak egytől-egyig. Ezt a formát legtöbbször az ember már maga választja, és ő tisztában van vele, miért választotta a tanulásnak eme formáját, mi motiválja a továbbtanulásban: diplomáért, elismerésért, jobb munkahelyért, saját maga fejlődéséért, vagy egyszerűen csak azért, mert szeret új dolgokat tanulni, fejlődni, képezni magát, stb. Az ő dolga eldönteni, hogy vajon belső késztetésre vagy külső ráhatás miatt kezdte-e meg tanulmányait online.

Egyelőre ennyi, itt egy kicsit felfüggesztem a témát. A mindjárt következő blogbejegyzésemben szeretném folytatni a tanulási környezetek modelljeivel, a tradicionális és progresszív tanulási környezetek összehasonlításával, a komplementer tanulási környezettel, illetve egy pár szó erejéig a virtuális kampusszal és a blended learning-gel, és most beleolvasgatok a többiek irományaiba is, és ezekre reflektálnék, mert általában nagyon jókat írnak a csoporttársak, és néha olyan témát vetnek fel, ami nekem eszembe sem jut a témát illetően.

Addig is, jó olvasgatást! :)

Földesi Krisztina - Fülöp Viktória: Olasz nyelvtanárok képzése távoktatásban

E heti, páros feladatként pedagóguskompetenciák közül az IKT kometencia fejlesztésének lehetőségét kellett kidolgoznunk egy tematikus feladat kapcsán. Ez alkalommal Fülöp Viktória és Földesi Krisztina alkottunk egy párt.

A konkrét feladat:

Távoktatás szervezése olasztanárok részére

-     IKT kompetencia fejlesztése

-    a résztvevők már használtak IKT eszközöket korábban, nyitottak is ezekre

-    30 órás a tanfolyam.

-    szükséges eszközök, szolgáltatások felsorolása és indoklása.

A tanfolyam során több, intenzív jelenlétet, alkalmazási ismeretet igénylő eszközt vontunk be a tematika maradéktalan feldolgozása érdekében. Azt mérlegelve, hogy a tanárszerep e tekintetben már alapvetően tér el a hagyományosan értelmezettől, figyelembe kell vennünk, hogy ez esetben a facilitátori, mentori, irányító szerepkörnek kell érvényesülnie.

A tanítást, tanulást segítő IKT eszközök alapja minden tekintetben a számítógép és az internet. Alapkövetelmény a képzés során, hogy mindezekkel rendelkeznie kell a résztvevőknek. A két személyes találkozót leszámítva, a tanulás-tanítás 80%-ban online zajlik. A személyes konzultációk idején azokat a lehetőségeket is bemutatjuk a leendő tanároknak, amiket az esetenkénti személyes konzultációk során tudnak alkalmazni majd ők is diákjaik számára. 

A pedagógusi továbbképzés távoktatásban történő megvalósításában, mivel nagyrészt online, virtuális térben zajlik, nagy hangsúlyt kell fektetni a tartalom és tevékenység helyes arányára. Emiatt is kell körültekintően megválogatnunk az alkalmazandó eszközök körét.

1. eszköz: facebook vagy google+ alkalmazásának lehetőségei, előnyei

    -    online közösség megszervezése a résztvevőkből

    -    tökéletes fórum a kapcsolattartásra, problémák, felmerült kérdések tisztázására

    -    feladatszabás lehetséges színtere

    -    a tanulócsoport kialakítása, a tanulók közelebb hozása egymáshoz, digitális úton

    -    a tevékenységgel összefüggő linkek, cikkek a csoporttal való megosztása

    -    esetleges közös, pluszmunka, egyéb teendők kommentelési helye

    -    tanár részére kedvező színtér, mivel szinte azonnali visszacsatolást tesz      lehetővé a tanulóktól, ami az esetleges nehézségek, hibák, problémák mielőbbi javítását, korrigálását is lehetővé teszi, ugyanakkor “mindenki jelen lehet”, tehát egymás “megszólalásaiból” valóban mindenki profitálhat, akár helyes, akár helytelen. - ugyanakkor, igény szerint alkalmas a csak a háttérből “figyel és megfigyel” szerepére is, amely a tanári munkában szintén nékülözhetetlen.

Ez a színtér lehetővé teszi a tanár számára, hogy itt kommunikáljon a diákokkal és esetlegesen szociális, érzelmi támogatást is nyújtson. A kommunikáció folyamatossága ugyanis elengedhetetlen az eredményes tanulás érdekében is.

Itt teret engedhetünk az igazi pedagógiai szakértőnek, amennyiben kezelni tudja a felmerült kérdéseket, viták vezetését, vélemények ütköztetését összegzését. Amiben nehéz lehet a dolga, az a folyamatosan változó csoportdinamika, az egyes tanulók részvételének nyomon követése.

Fontos része a tanári interakcióknak, a kommunikációnak a résztvevők felé közvetített egyéb értékek bemutatása, például a netikett szabályainak betartása és betartatása, amelyhez szintén tökéletes helyszínt biztosít a facebook.

2. eszköz:moodle

    -    rögtön az első szintfelmérést megvalósító tesztlapok kitöltésétől nagy hatékonysággal alkalmazható a nyelvtani feladatok, feladatlapok, tesztek kitöltési színtereként.

    -    feladat teljesítést követően visszajelzést kapnak a tanulók, mely nemcsak egy osztályzatot takar, hanem építő jellegű kritikát is megfogalmaz.

    -    értékelésnél, egy-egy témakör feldolgozása után szintfelméréskor alkalmazható.

    -    a klasszikus olaszról-magyarra, magyarról-olaszra történő feladatok rögzítésének optimális helye.

3. eszköz: ustream

    -    új anyagrész feldolgozására, médiaanyagok bevonásával alkalmas eszköz.

    -    valós riportok, videók bevonásával, a klasszikus nyelvi környezetet modellezve, autentikusabb forrásként alkalmazható.

    -    saját, tanítási gyakorlatát esetlegesen élőadásban, “modellszerűen” bemutatva, a video-megosztás segítségével “éles” helyzetben alkalmazhatja az addig tanultakat, melyet a tanulótársak és a tanár azonnal értékelhet, esetleges hiba esetén javíthat, ugyanakkor a jó, új módszerek megosztása is megtörténik.

    -    az olasz nyelv könnyedebb elsajátítása a tanárok tanulói számára, interaktív módon, pl. a helyi kiejtés elősegítésére.

4. eszköz: SL

    -    mivel kiscsoportos foglalkozások, konzultációk megtartására igazán jó helyszín, az új anyagok, szövegek feldolgozására legalkalmasabb eszköz.

-     új anyagrész feldolgozása, kiejtésbeli, nyelvtani szabályok pontos elsajátítása csakis élőszóbeli munkánál érvényesül tökéletesen, amihez az SL megfelelő teret biztosít.

-    külön helymeghatározással, olasz nyelvű helyszíneket, olasz avatárokat lehet felkeresni, akikkel a nyelv gyakorlása “szórakoztató elfoglaltsággá “válhat, inspirálóbbá tehető.

-    feladatmeghatározás, gyakorlás tökéletes helyszíne.

-    differenciálás legjobb tere, ahol a különbségtétel minden formája nagy hatékonysággal alkalmazható. Az esetlegesen elkülönített tanulópárok, csoportok zavartalanul dolgozhatnak, segíthetik egymás munkáját a tökéletesen elszeparált, saját terekben. Igény esetén pedig azonnali segítséget kaphatnak, akár a tanártól, akár másik csoporttól.

-    nyelvcsere programok használata.

Az alkalmazott eszközök lehetséges hártányai:

Fenti eszközök közül az SL, és néhol a Ustream bizonyos szempontból komolyabb, nagyobb tudású gépet igényelnek. Ám még ennek megléte esetén is előfordulhatnak problémák a használat közben: pl. szakadozó vonal, “hanghiány”.

Sokan fenntartásokkal kezelik ezek alkalmazási lehetőségét az oktatásban, mivel nem ismerik, a felhasználási metodikát, a videójátékokra asszociálnak. Előzetes ismertetés, bemutató elengedhetetlen ezen eszközök tanításba-tanulásba való bevonása esetén. Ám a meghatározott 20% offline jelenléttel minden nehézség nélkül beiktatható egy ilyen jellegű tájékoztatás a munka megkezdése előtt, amellyel a hatékonyság maximálisra növelhető. Ezen elveket szem előtt tartjuk az óratervezéskor.

Óratervezés

• 2*5 óra személyes konzultáció az intézmény épületében, személyes megismerkedés a leendő oktatótakkal (avatarjaikkal).
• 10*1 óra webinárium a ustream program segítségével, amely a későbbiek során is visszanézhető, nem kell a megadott időpontban jelen lenni online.
• 5*2 óra Second Life virtuális előadás a programban, előre megbeszélt időpontokban, pótlása ennek is lehetséges, előzetes egyeztetés szükséges.
  

A kurzus személyes konzultációval kezdődik. A személyes konzultációk során a résztvevők megismerkedhetnek az oktatás IKT eszközeivel, bemutatjuk számukra működésüket, használatukat, technikájukat, előnyeiket és hátrányaikat. Megtapasztalják a megváltozott tanulási környezetben való munkát, részeseivé válnak a pedagógusi attitűd átalakulásának. Felismerik a digitális tartalmak előnyeit. A foglalkozások során olyan IKT-val támogatott pedagógiai, módszertani, az olasz nyelvtanárokhoz illeszkedő didaktikai és tanulásszervezési eljárásokra kapnak példát, amelyeket sikeresen alkalmazhatnak az oktatás folyamatában. A tanulás rugalmas, heterogén csoportokban (személyre szabottan) zajlik, konstruktivista oktatási módszerről beszélhetünk. Bemutatni kívánt IKT-eszközök:

1. Interaktív tábla használata: az interaktív oktatástechnika szimbólumává vált azáltal, hogy az osztályterembe hozta az addig csak az informatika teremben létező számítógépeket. Léteznek kombi táblák is, amelyek egyesítik a hagyományos zöld, illetve mágneses táblákat, a digitális tábla előnyeivel.
2. Interaktív tudásszint felmérésre és kiértékelésre alkalmas eszközök: a tanári munka jelentős részét képezi a tanulók, hallgatók tudásszintjének és képességének a felmérése és kiértékelése. Hagyományosan ez a munka feladatlapok kidolgozásából, sokszorosításából, a feladatlap kitöltetéséből, majd a tesztek egyenkénti kiértékeléséből és az eredmények összesítéséből áll. Ezek a rendszerek lehetővé teszik rögtönzött és előre elkészített kérdéssorok, tesztek, feladatsorok, kvízek összeállítását és feladását, majd az eredmények azonnali megjelenítését és kiértékelését.
3. Projektor és vetítővászon (vetítőfelület) - az írásvetítő modern változata: klasszikus multimédiás eszköz, amely már régen minden iskolában megtalálható, azonban az aktívtáblák megjelenésével fejlesztése új lendületet és irányokat kapott. Ma már speciális oktatási projektorokról beszélünk és számos, az oktatási környezethez igazított tulajdonsággal rendelkeznek (közeli, szuper- és ultraközeli vetítők megjelenése). Több modell beépített hangszóróval, esetleg speciális, behajtható konzollal rendelkezik.
4. Kézitábla: a vezeték nélküli, mobil távvezérlő kézitábla (röviden távvezérlő kézitábla), lehetővé teszi a digitális tábla (valójában a számítógép) vezeték nélküli, távolról történő vezérlését. Olyasmi, mint egy vezeték nélküli mobil "egérpad"-hoz, ahol az "egér" egy toll- vagy ceruzaszerű eszköz. Használata hasznos lehet a nyelvtanulásban is.
5. Webkamera: az óraközi munka rögzítése egy digitális kamerával, majd annak visszajátszása az interaktív táblán lehetőséget ad a tanulók szerepjátékának elemzésére, megbeszélésére. Hasonlóan rögzíthetünk vele órai, természettudományos kísérleteket, demonstrációkat is. Ez a nyelvtanulás során is kiválóan alkalmazható, önmagát visszaellenőrizheti a tanuló. A terv, a webkamera összekötése az interaktív táblával, ezáltal továbbképzéseket, megbeszéléseket tarthatnak a jövendő oktatók majd az ő diákjaiknak.
6. Interaktív iskolai asztal: egészen új vívmánya a technikának, többérintős, többtanulós interaktív asztal, kimondottan oktatási környezetbe tervezve. Ezek az eszközök a csoportos tanítás-tanulás új lehetőségeit nyitják meg, mivel lehetőséget adnak több személy (tanuló) egyidejű együttműködésre az asztal interaktív felületén.
7. E-könyv olvasók: ez az elektronikus papírt használó eszköz óriási lehetőségeket rejt magában, ha környezetünk és diákok megkímélésére gondolunk. Az eszközben több tucatnyi könyv tartalma tárolható (digitális iskolatáska), külső fényforrás mellett, a szem fárasztása nélkül olvasható (csakúgy, mint a hagyományos papír). Mi elsősorban olasz-magyar és magyar-olasz szótár szoftvert használva szeretnénk megismertetni a leendő oktatóinkat a használatával.

A 10 webinárium témája felöleli az órák megtervezését távoktatásban, internet segítségével. Megmutatjuk, hogyan lehet előzetesen felmérni a tanulóink internet- és számítógép-, illetőleg IKT-ismereteit. A csoportmunka kialakítását a kapott eredmények tükrében, az egyéni kompetenciák alapján történő feladatok társítását az egyénhez, csoportokhoz, az online nyelvtanulás hatékonyságát elősegítő programok, feladatok, “trükkök” bemutatása. Bemutatjuk, hogyan szerekeszthetünk tanulóink részére letölthető anyagokat, feladatokat, teszteket, önellenőrzéssel és tanári ellenőrzéssel egyaránt egybekötve. A teljesítménymérés módszereinek alkalmazott bemutatása.

Az öt Second Life alkalommal szintfelmérést az elsődleges információk alapján, melyeket az első személyes konzultáción ismertettünk. A második alkalom egy interaktív tanfolyam levezenylését takarja, ahogyan egy nyelvtanfolyam órája zajlana virtuális térben. A harmadik alkalom a virtuális térben fellelhető nyelvcsere programok megismertetéséről szól. A negyedik alkalommal csoportokban dolgozunk, csoportjátékokat játszunk és verseny alakul ki a különböző összetételű csoportok között. Az utolsó alkalom egy teszt megírásáról szól, az óra második felében a tanulók megtanulnak hasonló teszteket készíteni.