2012. április 30., hétfő

Tanulási környezetek összehasonlítása - reflexióm az olvasottakra

Akkor folytatnám ott, ahol a legutóbbi blogbejegyzésnél abbahagytam.

Az e-learning volt az utolsó, amit megemlítettem, még egy pár szó róla. Az elektronikus tanulást nevezzük így. Ez egy igen hatékony tanulási eljárás, mely a hagyományos és távoktatási, valamint az internet nyújtotta új lehetőségek együttes alkalmazását jelenti. Előnye a rugalmasság, az elérhetőség, a kényelem, a saját időbeosztás szerinti előrehaladás a tananyagban. Az e-learning fejlődését és elterjedését az egyre kifinomultabb internetes technológiák tették lehetővé. Kezdetben az e-learning webhelyek nem voltak egyebek, mint egyszerű, statikus weboldalak gyűjteményei, amelyek valamilyen témában jegyzetszerűen, esetleg tartalomjegyzékkel kiegészítve tartalmazták a szükséges információkat. megkülönböztető jellemzőjévé vált az interaktivitás, a tér-idő rugalmas kezelésének lehetősége, az aszinkron tanulás. Módszertani szempontból az az újszerű elem, hogy a szélessávú adatátvitel fizikai jelenlét nélkül képes a szemléltető eszközöket – írásvetítő, videoprojektor - virtualizálni, vagy éppen az oktató által élővé, real-time jellegűvé tenni.

A digitális technika nyújtotta lehetőségeket az oktatási rendszer is igyekszik kihasználni. A multimédia rendszerek oktatásban történő elterjedésének elsődleges oka az, hogy az oktatási tapasztalatok szerint több médium egyidejű használatával igen kedvező oktatási eredmények érhetők el. Különböző kísérletek igazolják, hogy az emberek a szóban közölt információknak csak megközelítőleg 20%-át, a látott információk kb. 30%-át, az egyszerre látott és hallott információk kb. 50%-kát képesek megjegyezni. Az információk 80%-kát nem felejtik el ugyanakkor abban az esetben, ha látják is, hallják is az információkat, és ezen túlmenően azzal kapcsolatos tevékenységeket is végeznek (interaktivitás). A hagyományos tanítási módszerek esetén a képzésben résztvevő diákok létszáma túlzottan nagy ahhoz, hogy mindenkivel egyénileg foglalkozzanak. Arról pedig sajnos gyakran szó sem lehet, hogy a diákok a tanórán aktívan cselekedjenek is. A multimédiát felhasználó oktatási tevékenységben az ismeretek 80%-os megtartási aránya érhető el. A számítógépes multimédia alkalmazásával a korábbit jóval túlszárnyaló oktatási hatékonyság érhető el.

A hagyományos oktatási intézmények figyelmüket elsősorban az ismeretek átadására irányítják. A XXI. század kihívása és oktatási reformja az élethosszig tartó tanulás, ahol a tanuló áll a középpontban. A kibontakozó, formálódó hosszabb távú stratégiák, így Európa Uniós programok is már tudatosan építenek az infokommunikációs technológiák új alkalmazási lehetőségeire. A digitális bennszülöttek szívesen használnak online, interaktív és multimédiás eszközöket, és a tanulás során is jobban felkelti a téma az érdeklődésüket, ha az hasonló eszközökkel van alátámasztva, illusztrálva. Jobban leköti őket, mivel ez a rendszer interaktív és teret ad a kreativitásnak. A képek felhasználása és mobilkommunikáció eszköztára életszerűbb megoldásokat nyújthat, mint a csupán írott szövegben közvetített tudás, mivel a szöveg mindig csak az adott helyzettől független információt közvetít. A virtuális tanulási környezet képes egyúttal rendszerezni és közvetíteni a „tanulási tárgyakat“, továbbá megszervezni a kommunikációt a tanárok és a diákok között.

Ami azért sokszor előkerült már, és most is a webinárium során, az a homo interneticus fogalma. Ez nekem nagyon tetszik, igazán találó a mai internetes nemzedékre. Vicze Gabi blogjában találtam egy másik fotót ehhez kapcsolódóan, ott a legfejlettebb homo interneticus már robot és google+-t használ :) És vele egyetértettem abban, hogy idézem: "A homo interneticus sem fog megszűnni nyomtatott könyvet olvasni. Csakhogy az internethasználat átformálja a gondolkodását, a viselkedését, a szokásait." Az az ember, aki az internetet használja kommunikációs céljaira, elektronikus üzeneteket vált és elektronikus könyvet olvas. Ideje jelentős részét a számítógép előtt tölti, ki szórakozásból, ki pedig a munkájából kifolyólag. Mert a fejlődés nem áll meg, és nekünk muszáj alkalmazkodunk ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani vele.


Tanulási környezetek. Három alapmodellt  (nem vagyok autókereskedő, de ez az ő szakmájukba való szleng :) ) rágtunk végig: behaviorista, kognitivista és konstruktivista modelleket. A behaviorista modell esetén magából a viselkedésből következtetünk, ahogy az a nevében is benne van. Ez azt jelenti a gyakorlati megvalósulásban, hogy a viselkedés megváltozására tűz ki célokat a tanár. Mivel a viselkedést előzetesen maga a környezet váltja ki, a környezeti hatást előzetesen meg kell tervezni. Ennél a modellnél olvastam a jutalmazás előfordulásáról, hogy szabad-e jutalmazni, ha a tanuló jól csinált valamit, vagy jól felelt a kérdésre. A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint, nem szabad jutalmazni, mert akkor elveszíti a tanuló a belső motivációját, és az egyetlen célja maga a jutalom megszerzése lesz. Mások szerint, jutalmazni viszont jó dolog, értékesebbnek érzi magát tőle a tanuló is, és pont ez fogja motiválni a továbbiakban is. a kognitív modell a tudásra épít, azt vallja, a memóriában szerveződik a tudás. A tanulás eredményességét a tanuló meglévő tudása befolyásolja, vagyis, elvben az új információkat a tanulónak hozzá kéne kapcsolnia a már meglévő információkhoz. Ez jelentené a kognitív tanulást, figyelem, majd az információ feldolgozása és beillesztése a már meglévőkhöz. Éppen ezért tanítanak ezzel a modellel kapcsolatban olyan technikákat, amik a tanulási folyamat támogatására és irányítására koncentrálnak. Azonban, fontos megjegyezni, hogy nem tudunk tanítani mindent akármelyik életkorban. Mint ahogy Piaget kísérletei is bizonyítják, a kognitív fejlődés témakörében, például 16 éves koron túl már nem lehet valakit úgy megtanítani beszélni, mint másfél évesen. A kognitív fejlődési modell az egyetlen, ami leírja a gyermek mentális fejlődési folyamatát a konkrét műveletektől az elvont műveletekig. Ezen logika alapján például, 10 éves kor alatt a tantervekben nincsen olyan, ami elvont gondolkodást igényel (pl. fizika). A konstruktivista modell a tanulást egyfajta problémamegoldásnak tekinti, melyet célszerű együttes erővel, csoportban megoldani. Lényege, hogy megfigyelés és mintakövetés útján eredményesebb lesz a tanulás. Amit én ebből leszűrtem, hogy fontos, hogy a tanulónak milyen előzetes tudása van, amikor a konstruktivista csoportban kezd el dolgozni az adott probléma feltárásán és megoldásán. Ez ugyanis nagyban befolyásolja az egyént, hogy a későbbiek során mit és hogyan képes megtanulni. Egyfajta genetikai meghatározottság, hogy ki, milyen fajta tudásra képes, hogyan tudja konstruálni a saját szubjektív ismeretrendszerét, ami arra való, hogy minél eredményesebben alkalmazkodjon a külvilághoz. 

A komplementer tanulási környezetről esett még több szó a webinárium alkalmával. Komenczi Bertalan "Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei" című munkájában rámutat arra, hogy "az oktatási rendszereknek, az iskolának, a tanítás módszereinek jelentős mértékben meg kell változnia.  Amennyiben az IKT-ben látjuk a megoldás egyik kulcsát, az iskolák informatizálásának úgy kell megtörténnie, hogy az egyúttal a válság kezelésére, mérséklésére, akár megszüntetésére is irányuljon.

Tradicionális tanulási környezetProgresszív tanulási környezet9
1.Tények és szabályok, kész megoldások megtanításaKészségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása
2.Zárt, kész tudás átadásaAz egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
3.A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyagA különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
4.A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás soránKomplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
5.Kötött tanterv, merev órabeosztásProjekt-alapú tanulás, szabad időkeretben
6.A tanulás fáradtságos munkaA tanulás érdekes vállalkozás
7.Osztályteremben történő tanításKönyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás
8.Osztálykeretben történő tanításKisebb, változó csoportokban történő tanulás
9.Homogén korcsoportban történő tanításHeterogén korcsoportban történő tanulás
10.Iskolán belüli tanulócsoportokIskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással
11.Alkalmazkodás és konformizmusKreativitás, kritika és innováció
12.Külső szabályok követéseBelső szabályok kialakítása
13.Tanárnak történő megfelelésStandardoknak történő megfelelés
14.Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezetNyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet




Komenczi Bertalan ábrája a komplementer tanulási környezet ellentétpárjairól a webináriumon is szóba került. A táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. Komenczi a táblázat alapján elvégzett egy vizsgálatot is, melynek alanyai innovatív magyarországi iskolák vezetői, kreatív tanárai voltak. A kérdések – többek között – arra vonatkoztak, hogy milyen mértékű elmozdulást tartanak szükségesnek a tanulási folyamat optimalizálásához. Mind a 14 pontot skálaszerűen felosztotta, a megkérdezetteknek pedig az adott pontnál, a számukra leginkább reálisabb értéket kellett megadniuk hozzá. Komenczi  a 0–3 intervallumot tradicionális, míg a 3–6 intervallumot progresszív térfélnek nevezte. A válaszokat mind a 14 ellentétpárra kielemezte, értékelte, majd grafikusan ábrázolta is őket:

undefined

Levonható az a következtetés, hogy az egyes ellentétpárok esetében valószínűsített elmozdulásokat vizsgálva látható, hogy a megkérdezettek a jövőben általában a progresszív térfélre áthelyeződő „hangsúlyokkal” számolnak. Komenczi a következőképpen értékelte a vizsgálatot: "Az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a megkérdezett tanárok a hagyományos iskola meghatározó elemeinek megtartása mellett képzelik el a tanulási környezetek IKT-implementáción alapuló átalakítását.Az eredmények a komplementer modellben történő gondolkodás – és az ennek megfelelő iskolafejlesztés – létjogosultságát és realitását igazolják."

A webinárium alkalmával előforduló virtuális kampuszról és blended learningről szeretnék még írni pár mondatot zárásképpen. Szakács Zsuzsi blogjában olvastam, hogy a virtuális környezetnek mondott tanulási környezet valójában nem virtuális (vagyis nem 3D-s), csak egy jól felépített online tanulási környezet áll a fogalom mögött. Az, hogy milyen egy jól felépített virtuális oktató környezet, már személyenként eltérő, szerintem. Céljuk azonban közös, a tanulót hozzásegíteni az eredményes és hatékony tanuláshoz, tudáselsajátításhoz. Kapcsolatot teremt tanuló és tanár, tanuló és tanuló között, ez utóbbi erőteljes ösztönzése a program által, lehetővé teszi a saját időbeosztást, ráadásul folyamatos visszacsatolási és önértékelési lehetőségeket biztosít. 
A blended learning pedig nem más, mint a hagyományos oktatás kombinációja az internetalapú live-online módszerekkel. A hagyományos távoktatási rendszereknél hatékonyabb a blended learning. A blended-learning haszna és előnye az, hogy a tanuló nem marad egyedül egy pillanatra sem a tanulandó anyaggal. Mivel tudja, hogy az online feladatokat ellenőrzik, és kérdezni is lehetősége van, ha nem ért valamit, valószínűleg nagyobb motivációval tanul, mintha megkapna teljesen önálló feldolgozásra egy anyagot, vagy hetente egyszer két órában próbálnánk vele mindent begyakoroltatni és megtanítani mindenre.

Ahogy a többieket olvastam, azt tapasztaltam, hogy eleinte nem tudott senki sem megfogalmazni valami újat, a kommentekből alakultak ki a második bejegyzésekben az érdekesebb észrevételek. És ezzel ugyanígy voltam én is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése