Kicsit bajban vagyok, mert minden jegyzetemet bent felejtettem a munkahelyemen, és most, péntek éjjel lévén, már nem szándékozom visszamenni értük. Így aztán emlékezetből, a feltöltött ustream videóból (aminek nem volt képe nálam), a prezi-előadásból és az órai jegyzet feltöltött változatából igyekeztem tájékozódni.
A szerdai előadás témája a digitális nemzedék elméletek és a felhasználói szokások voltak. Az előadónk ezúttal Tóth-Mózer Szilvia volt, és a digitális nemzedékre való tekintettel egy viszonylag új, ám kevésbé ismert, ráadásul magyar technikai módszerrel kísérte előadását vizuálisan. Ez volt a "prezi", egy Flash-alapú, internetes prezentációkészítő szoftver, melyet 2009 óta lehet használni (a Prezi a Kitchen Budapest, illetve a Magyar Telekom támogatásával jött létre 2008-ban azzal a céllal, hogy kiváltsa a lineáris, slide-alapú prezentációkészítést.). Már több helyen olvastam, hogy mások is ugyanazt kezdték el a hallottak után, amit én is, behatárolni saját magát valamelyik csoportba, a felhasználói szokások figyelembevételével.
Én beleugrom a közepébe: Csepeli György honlapján olvastam a következőket: "Az információs korszakba belépő évjáratokat joggal nevezhetjük digitális generációnak, hiszen számukra az első nagy, kollektív tapasztalás forrása a hálózatiság és az általa megjelenített, közvetített mindentudás. E tapasztalás radikális újdonságához a digitális generáció szüleinek, nagyszüleinek első nagy tapasztalása semmilyen tekintetben nem hasonlítható." ... "Korántsem állítható, hogy az új század első évtizedének végén felnövekvő magyar fiatalok mindegyike a digitális generáció tagja lesz. A szociológiai vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a többség nem marad ki az információs korszakból."
A digitális nemzedékek ismertetésekor szóba került a két véglet: a digitális bennszülöttek és a digitális bevándorlók. Mivel nem minden fekete és fehér, nem lehet mindenkit besorolni egyik vagy másik kategóriába. Éppen ezért, készítettek alkategóriákat, hogy el tudjuk magunkat helyezni, a felhasználói típusok között. A digitális bevándorlókhoz három alfaj is tartozott, a hódítók, felfedezők, a derékhad, és végül a kívülrekedtek. Ahhoz, hogy eljussunk a digitális bevándorlóktól a digitális a digitális bennszülöttekig, veteránokkal, a baby-bummal, és az X, Y, Z generáció fogalmával találkozunk. Furcsa volt belegondolni, hogy a Z generáció tagjai azok, akik 1995 után születtek, és nekik nem volt olyan időszak az életükben, hogy ne lett volna internet. Mivel ezek a generáció-elnevezések bizonyos időnként, és a technika rohamos fejlődésével változnak, már létrejött a legifjabb információs tudomány generáció is, az Alpha-generáció, akik a most kétéveseket jelölik. Döbbenet! Vajon a most kétéves unokahúgom, aki még nem is sejti, hogy az Alpfa-generáció egyik tagja (lesz), mit fog majd gondolni rólam, aki az Y-generáció tagja? Már látom előre, ahogy kinevet, hogy "Te jó ég, ne mondd már, hogy ezt meg ezt nem ismered?!" :) És majd tart nekem egy gyorstalpaló tanfolyamot, ahogy én tartottam Anyukámnak a Facebook használatáról :) Én csak remélem, hogy türelmes lesz, és szépen nyugodtan magyarázza a legújabb trendeket. De ki tudja, lehet, hogy én is ismerni fogom őket, bár bevallom, nagyon nehéz mindent követni, hiszen napról-napra, hétről-hétről egyre újabb technológiai újdonságok látnak napvilágot, és a tervezők, kutatók, mérnökök, óriás multicégek igyekeznek mindent piacra dobni (pl. béta-verziók), hogy megtérüljenek a költségeik (ez az én teóriám).
Szóval, Y-generáció. Ide soroltam magamat is. Az még nem digitális bennszülött, hiszen én még igencsak általános iskolás voltam, amikor az internet használat csak kezdett elterjedni Magyarországon. A most tinédzser unokahúgom, na, ő meg már a Z-generáció tagja. Én nem érzem magam elmaradva azért annyira a XXI. század technológiájában, sok mindent ismerek, rengeteg kütyüt használok is, de nem is olyan régen, mikor nálunk volt az előbb említett tinédzser unokahúgom, nem bírt a családdal beszélgetni, unta magát, kérte, hogy hadd chat-elhessen a barátnőivel msn messenger-en keresztül, a gépemen. Én mondtam, hogy csak nyugodtan. Mikor megnyitotta az msn-emet, megkérdezte, hogy "Te még mindig ezt a béta verziót használod?". Öhm, hát én még mindig ezt. Nem figyeltem, hogy van újabb is, amikor letöltöttem, még megfelelt nekem :) Pedig azt hittem milyen "up-to-date" vagyok. Hát, az a helyzet, hogy a Z-generáció le fog iskolázni. Épp ezért nem győzöm hangsúlyozni, haladjunk a korral, figyeljünk, tanuljunk egymástól, ne maradjunk le, nem jó kiesni a körből :)
Menjünk tovább, a digitális bennszülöttek között is vannak olyanok, akiket nem érintett meg oly módon a XXI. század digitális világa, mint társaikat. Őket nevezzük lemaradóknak. Na, őket aztán nem irigylem, de nem ők tehetnek róla, ha őket nem érdekli az internet, vagy nem használnak okostelefont. A bajuk ezzel az lesz, hogy annyira elterjedtek a modern kor vívmányai a világban, hogy hamarosan, nem is lehet majd másképpen tévézni, csak digitális vételre alkalmas készülékekkel, de a telefonok is már mind érintőképernyősök lesznek. Tavaly láttam egy videót, amit próbáltam megkeresni, számomra izgalmas és egyben félelmetes volt. A jövőt mutatta, ahogy átszövi az életünk minden pillanatát a technológia, a digitalizáció, a fejlődés legújabb küszöbén.
... Itt hadd tartsak egy rövid gyászszünetet, idáig volt ugyanis word-ben lementve, amit írtam. A www.wordcountertool.com segítségével, egy karakterszámoló programon írom a blogomat, azt másolom ki word-be, hogy meglegyen a gépemen (bizonyítékként), és ezt másolom be a blogspot-ba, mint legújabb blogomat. Sajnos, az imént történt valami, amit magam sem értettem, a lényeg, hogy ebben a programban elfehéredett minden, ahol előtte szöveg volt, és ennyi. Vissza már nem tudtam hozni, amit egész délután gépeltem. Rövid, hangos és mérges megnyilvánulások követték egymást, eljutottam a feladásig, de végül itt vagyok. Megpróbálom újra leírni azt a sok mindent, amit kitörölt végleg a program. És most menteni is fogom. Most speciel az jutott az eszembe, hogyha én is a digitális bennszülöttek oszlopos tagja lennék, aki ráadásul még kreatív példánya is a hálózati világnak, talán vissza tudnám hozni azt, amit (örökre) elnyelt az éter. Valahol csak megvan, nem? Nos, nem vagyok. Ezért hát, megpróbálkozom az újraírásával. Lehet, hogy ez egy jel volt, hogy hülyeségeket irkálok, így összeszedem magam. Folytatása következik...
Sajnos, az említett videót nem találtam meg, pedig tudom, hogy facebook-on küldte a kütyü-őrült párom, mellesleg lakásfelújítás előtt. Egy család életét mutatta a digitális korban, ami szerintük, nincs is olyan messze (A nem is olyan távoli jövő - ilyesmi volt kiírva mellé). Reggel, zenére ébredt a nő, egy óriási hálószobában, és maguktól elhúzódtak a függönyök, az ággyal szemben pedig beindult a síkképernyős tévé, és köszöntötte robothangon a nőt. Az felkelt, kiment a fürdőszobába, ahol a tükörben megjelent a reggeli hírcsatorna. A tükör érintőképernyős volt, így a nő, fogmosás után kikapcsolta az ujjával. Aztán átment a konyhába, ahol szintén köszöntötte őt a hűtő és a kislánya, aki éppen reggelizett. A hűtő jelezte felé, hogy hiány van tejből és majonézből, és hamarosan lejár a vaj fogyaszthatósága (na jó, ezt már én tettem hozzá, de valahogy így tudom elképzelni :) ). Reggeli után kiment a garázsba, beült a kocsijába, ami szintén köszöntötte, és miután a nő bemondta az úti célt: "munkahely", felbőgtek a hengerek, és megjelent a navigációs készülékben a térkép az előre betáplált útvonallal a munkahelyig. A műszer, segítségül hívva a műholdfigyelőjét, megnézte, hogy van-e dugó a szokásos útvonalon, vagy kerülőre lesz-e szükségük. Majd előre tolta a biztonsági övet, és szinte segítség nélkül a computerrel vezérelt jármű vezetett be a nő munkahelyére. Ahol, már egyáltalán nem szokatlan módon, olyan berendezésekkel találkozhatott a szemlélődő, ami nagyon is jól mintázza ezt a szuperszonikus világot. Óriási üvegfalú kivetítők, melyeken érintés segítségével lehetett a fájlokat, mappákat, dokumentumokat ide-oda rakosgatni, hangfelismerő programmal volt ellátva, és a számítógép válaszolt a nő kérdéseire. Ez lenne a jövő? Valahol csodálatos, valahol félelmetes. Nem is akarok erről most további pszichológiai eszmefuttatásokat leírni, vagy következményeket levonni, ezt úgyis megteszik mindenki saját maga. De arra emlékszem, hogy bár tátott szájjal néztem a videót, azt mondtam rá, félelmetes. Pedig, kis utána kutatás, olvasgatás után és rájöttem, hogy nem vagyunk már olyan távol ettől, sőt!
A szerdai előadás témája a digitális nemzedék elméletek és a felhasználói szokások voltak. Az előadónk ezúttal Tóth-Mózer Szilvia volt, és a digitális nemzedékre való tekintettel egy viszonylag új, ám kevésbé ismert, ráadásul magyar technikai módszerrel kísérte előadását vizuálisan. Ez volt a "prezi", egy Flash-alapú, internetes prezentációkészítő szoftver, melyet 2009 óta lehet használni (a Prezi a Kitchen Budapest, illetve a Magyar Telekom támogatásával jött létre 2008-ban azzal a céllal, hogy kiváltsa a lineáris, slide-alapú prezentációkészítést.). Már több helyen olvastam, hogy mások is ugyanazt kezdték el a hallottak után, amit én is, behatárolni saját magát valamelyik csoportba, a felhasználói szokások figyelembevételével.
Én beleugrom a közepébe: Csepeli György honlapján olvastam a következőket: "Az információs korszakba belépő évjáratokat joggal nevezhetjük digitális generációnak, hiszen számukra az első nagy, kollektív tapasztalás forrása a hálózatiság és az általa megjelenített, közvetített mindentudás. E tapasztalás radikális újdonságához a digitális generáció szüleinek, nagyszüleinek első nagy tapasztalása semmilyen tekintetben nem hasonlítható." ... "Korántsem állítható, hogy az új század első évtizedének végén felnövekvő magyar fiatalok mindegyike a digitális generáció tagja lesz. A szociológiai vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a többség nem marad ki az információs korszakból."
A digitális nemzedékek ismertetésekor szóba került a két véglet: a digitális bennszülöttek és a digitális bevándorlók. Mivel nem minden fekete és fehér, nem lehet mindenkit besorolni egyik vagy másik kategóriába. Éppen ezért, készítettek alkategóriákat, hogy el tudjuk magunkat helyezni, a felhasználói típusok között. A digitális bevándorlókhoz három alfaj is tartozott, a hódítók, felfedezők, a derékhad, és végül a kívülrekedtek. Ahhoz, hogy eljussunk a digitális bevándorlóktól a digitális a digitális bennszülöttekig, veteránokkal, a baby-bummal, és az X, Y, Z generáció fogalmával találkozunk. Furcsa volt belegondolni, hogy a Z generáció tagjai azok, akik 1995 után születtek, és nekik nem volt olyan időszak az életükben, hogy ne lett volna internet. Mivel ezek a generáció-elnevezések bizonyos időnként, és a technika rohamos fejlődésével változnak, már létrejött a legifjabb információs tudomány generáció is, az Alpha-generáció, akik a most kétéveseket jelölik. Döbbenet! Vajon a most kétéves unokahúgom, aki még nem is sejti, hogy az Alpfa-generáció egyik tagja (lesz), mit fog majd gondolni rólam, aki az Y-generáció tagja? Már látom előre, ahogy kinevet, hogy "Te jó ég, ne mondd már, hogy ezt meg ezt nem ismered?!" :) És majd tart nekem egy gyorstalpaló tanfolyamot, ahogy én tartottam Anyukámnak a Facebook használatáról :) Én csak remélem, hogy türelmes lesz, és szépen nyugodtan magyarázza a legújabb trendeket. De ki tudja, lehet, hogy én is ismerni fogom őket, bár bevallom, nagyon nehéz mindent követni, hiszen napról-napra, hétről-hétről egyre újabb technológiai újdonságok látnak napvilágot, és a tervezők, kutatók, mérnökök, óriás multicégek igyekeznek mindent piacra dobni (pl. béta-verziók), hogy megtérüljenek a költségeik (ez az én teóriám).
Szóval, Y-generáció. Ide soroltam magamat is. Az még nem digitális bennszülött, hiszen én még igencsak általános iskolás voltam, amikor az internet használat csak kezdett elterjedni Magyarországon. A most tinédzser unokahúgom, na, ő meg már a Z-generáció tagja. Én nem érzem magam elmaradva azért annyira a XXI. század technológiájában, sok mindent ismerek, rengeteg kütyüt használok is, de nem is olyan régen, mikor nálunk volt az előbb említett tinédzser unokahúgom, nem bírt a családdal beszélgetni, unta magát, kérte, hogy hadd chat-elhessen a barátnőivel msn messenger-en keresztül, a gépemen. Én mondtam, hogy csak nyugodtan. Mikor megnyitotta az msn-emet, megkérdezte, hogy "Te még mindig ezt a béta verziót használod?". Öhm, hát én még mindig ezt. Nem figyeltem, hogy van újabb is, amikor letöltöttem, még megfelelt nekem :) Pedig azt hittem milyen "up-to-date" vagyok. Hát, az a helyzet, hogy a Z-generáció le fog iskolázni. Épp ezért nem győzöm hangsúlyozni, haladjunk a korral, figyeljünk, tanuljunk egymástól, ne maradjunk le, nem jó kiesni a körből :)
Menjünk tovább, a digitális bennszülöttek között is vannak olyanok, akiket nem érintett meg oly módon a XXI. század digitális világa, mint társaikat. Őket nevezzük lemaradóknak. Na, őket aztán nem irigylem, de nem ők tehetnek róla, ha őket nem érdekli az internet, vagy nem használnak okostelefont. A bajuk ezzel az lesz, hogy annyira elterjedtek a modern kor vívmányai a világban, hogy hamarosan, nem is lehet majd másképpen tévézni, csak digitális vételre alkalmas készülékekkel, de a telefonok is már mind érintőképernyősök lesznek. Tavaly láttam egy videót, amit próbáltam megkeresni, számomra izgalmas és egyben félelmetes volt. A jövőt mutatta, ahogy átszövi az életünk minden pillanatát a technológia, a digitalizáció, a fejlődés legújabb küszöbén.
... Itt hadd tartsak egy rövid gyászszünetet, idáig volt ugyanis word-ben lementve, amit írtam. A www.wordcountertool.com segítségével, egy karakterszámoló programon írom a blogomat, azt másolom ki word-be, hogy meglegyen a gépemen (bizonyítékként), és ezt másolom be a blogspot-ba, mint legújabb blogomat. Sajnos, az imént történt valami, amit magam sem értettem, a lényeg, hogy ebben a programban elfehéredett minden, ahol előtte szöveg volt, és ennyi. Vissza már nem tudtam hozni, amit egész délután gépeltem. Rövid, hangos és mérges megnyilvánulások követték egymást, eljutottam a feladásig, de végül itt vagyok. Megpróbálom újra leírni azt a sok mindent, amit kitörölt végleg a program. És most menteni is fogom. Most speciel az jutott az eszembe, hogyha én is a digitális bennszülöttek oszlopos tagja lennék, aki ráadásul még kreatív példánya is a hálózati világnak, talán vissza tudnám hozni azt, amit (örökre) elnyelt az éter. Valahol csak megvan, nem? Nos, nem vagyok. Ezért hát, megpróbálkozom az újraírásával. Lehet, hogy ez egy jel volt, hogy hülyeségeket irkálok, így összeszedem magam. Folytatása következik...
Sajnos, az említett videót nem találtam meg, pedig tudom, hogy facebook-on küldte a kütyü-őrült párom, mellesleg lakásfelújítás előtt. Egy család életét mutatta a digitális korban, ami szerintük, nincs is olyan messze (A nem is olyan távoli jövő - ilyesmi volt kiírva mellé). Reggel, zenére ébredt a nő, egy óriási hálószobában, és maguktól elhúzódtak a függönyök, az ággyal szemben pedig beindult a síkképernyős tévé, és köszöntötte robothangon a nőt. Az felkelt, kiment a fürdőszobába, ahol a tükörben megjelent a reggeli hírcsatorna. A tükör érintőképernyős volt, így a nő, fogmosás után kikapcsolta az ujjával. Aztán átment a konyhába, ahol szintén köszöntötte őt a hűtő és a kislánya, aki éppen reggelizett. A hűtő jelezte felé, hogy hiány van tejből és majonézből, és hamarosan lejár a vaj fogyaszthatósága (na jó, ezt már én tettem hozzá, de valahogy így tudom elképzelni :) ). Reggeli után kiment a garázsba, beült a kocsijába, ami szintén köszöntötte, és miután a nő bemondta az úti célt: "munkahely", felbőgtek a hengerek, és megjelent a navigációs készülékben a térkép az előre betáplált útvonallal a munkahelyig. A műszer, segítségül hívva a műholdfigyelőjét, megnézte, hogy van-e dugó a szokásos útvonalon, vagy kerülőre lesz-e szükségük. Majd előre tolta a biztonsági övet, és szinte segítség nélkül a computerrel vezérelt jármű vezetett be a nő munkahelyére. Ahol, már egyáltalán nem szokatlan módon, olyan berendezésekkel találkozhatott a szemlélődő, ami nagyon is jól mintázza ezt a szuperszonikus világot. Óriási üvegfalú kivetítők, melyeken érintés segítségével lehetett a fájlokat, mappákat, dokumentumokat ide-oda rakosgatni, hangfelismerő programmal volt ellátva, és a számítógép válaszolt a nő kérdéseire. Ez lenne a jövő? Valahol csodálatos, valahol félelmetes. Nem is akarok erről most további pszichológiai eszmefuttatásokat leírni, vagy következményeket levonni, ezt úgyis megteszik mindenki saját maga. De arra emlékszem, hogy bár tátott szájjal néztem a videót, azt mondtam rá, félelmetes. Pedig, kis utána kutatás, olvasgatás után és rájöttem, hogy nem vagyunk már olyan távol ettől, sőt!
Ott tartottam, hogy leszakadók. Nincsenek könnyű helyzetben. De vannak még a "csipegetők", akik szörfölgetnek a neten, játszanak, esetleg blogolnak, keresnek valamit, ismert oldalakat nézegetnek meg. Ők "csak lelkes felhasználói" az internetnek, de túl sok újat nem tesznek hozzá, inkább csak a statisztikai adatokat növelik. Viszont, nem jelentenek kárt az internetes közösségre nézve, ellentétben a "szemetelőkkel". Ők azok, akik obszcén tartalmakkal, nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásokkal töltik meg az internetes site-okat, a youtube-ot, a facebook-ot, az iwiw-et, a közösségi fórumokat, de még a virtuális leveles ládánkat is. Ez utóbbi témában a következőt találtam: A több száz aktív „szemetelő” miatt az átlagfelhasználó napi tíz, vagy akár száz ilyen levelet is kaphat az elektronikus postaládájába. Mivel az e-mail-küldés költségei igen alacsonyak, a „szemetelők” napi több száz millió e-mailt küldenek szét naponta, amely jelentősen csökkenti e kommunikációs forma hatékonyságát. A leszakadók és csipegetők mellett egy igen hasznos "faj" is kialakult, ők pedig az "új hódítók", akik megteszik mindazt, amit a csipegetők nem, új, kreatív tartalmakkal, ötletekkel, tudásuk megosztásával járulnak hozzá az internetes világ frissítéséhez, fejlesztéséhez, folyamatos megújulásához. Ők azok, akik például belejavítanak wikepedia-ba, ha az valótlant vagy nem relevánsat írt. Ők mindenképpen kellenek ebbe a világba.
Ugranék is tovább, az előadás során, kiveséztük a digitális bennszülötteket és sajátosságaikat. Gyors információszerzés. Erre nem is akarok szót pazarolni, hiszen az előző héten, szerintem, kivétel nélkül mindenki kiírta magából ezzel kapcsolatban a gondolatait. Az internet információforrás. És akik információra éhesek, nagyon hamar tudják csillapítani ezen éhségüket, tehát, a türelmetlenek mekkája :)
Ingergalók. Igen, vissza is vonatkoztatnék az előzőre, gyorsan sok információt. Az ingerszegénységet nem bírják. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan és meddig tudják raktározni a kapott újabbnál újabb információkat. Nem ismerek erről számadatokat, de abban biztos vagyok, hogy az egymás utáni kattintgatás az oldalak között, mindenbe beleolvasás végül azt szüli, hogy csupán egy töredéke fog az olvasottaknak rögzülni a fejükben. De hát, minek is kéne rögzülnie, amikor bármikor kinyitják a google.com-ot és választ kapnak kérdéseikre. Az már megint egy más kérdés, hogy vajon releváns-e az a válasz?
Sokcsatornás figyelem. Magamon is tapasztalom, pedig nem igazán mondanám magamat bennszülöttnek. De sokaknak ez elengedhetetlen a munkájához. A mostani gyerekek meg már ebbe születtek bele, ezt szokják meg, gondolom a munkahabitusuk is hasonló lesz majd felnőttkorukban.
Érzelemkezelés. Már, ha egyáltalán van. Vannak olyanok, akik facebook-on még azt is megosztják az ismerőseikkel, amit nem kellene, aminek a négy fal között kellene lejátszódnia, mondjuk két ember között, vagy csak az illetőre tartozik. Kicsit olyan "kedves naplóm"-os az egész, azonban ezt mindenki látja. Olyan, mint valami pletykalap, kéretlen információk első kézből. Ez valahol nekem elmagányosodást is jelent, és nem is egy ilyen embert ismerek, sajnos.
Időkezelés. Nem hibáztatok senkit sem, de a net tényleg időrabló. Néha úgy elszállnak az órák, ha interneten böngészek, hogy fel sem tűnik. Pedig kint már süt a nap, tavaszodik, a kutyákat ki kell vinnem sétálni, és mégis a gép előtt ülök és repülnek az órák. Ami tetszett itt: "always online" üzemmód. És magamra is ismertem. Bár, azzal takargatom ezt az egészet, hogy ki van kapcsolva a chat egész nap a facebook-on (de már ezt is meg lehet oldani...), és láthatatlan vagyok msn-en, mégis "onlány" vagyok... :) És mikor a hosszú piros lámpánál a telefonom segítségével belépek gmail-re megnézni a leveleimet? Beteges lenne? Nem tudom, de akkor tömeges népbetegségről beszélünk.
Nyelvhasználat és kommunikáció. Na itt aztán én sem értek ám mindent a netes szlengből, néha csak pislogok. De már ott tartok, hogy nem szégyellem megkérdezni, mert ezzel is csak tanulok.
Hálózatosodás. Előbb vagy utóbb, de a legtöbb embert utoléri, rám már kivetette a horgát :)
Önálló tanulás. Ez például nem egy rossz módszere az önálló tanulásnak, bár, az a véleményem erről, hogy a tanár vagy irányító segítsége nélkülözhetetlen. Ezt nem lehet pótolni az internettel. A kezdőrúgást a tanár végezze. Aki érdeklődő, jól fogja magát érezni a "neten való tanulás" alatt.
Koránt sem sikerült végigmennem az előadásban említett rengeteg információn, de egyelőre jó kiindulási pontnak tekintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése