A hirtelen jött jó idő, a napsütés, a fáradtságom, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy tologassam magam előtt a blogokat... Egy margitszigeti séta, némi motorozás és a fullasztó nyári hőség kivette az energiámat, de összeszedtem magam, és igyekszem a konnektivizmusról behatóan leírni a bennem felszínre törő gondolatokat.
A konnektivista csoport előtt is találkoztam magával a fogalommal, de nem foglalkoztam vele különösebben. A szó egyfajta tanulási módszert takar, amely hálózati alapokon működik. George SIEMENS és Stephen DOWNES nevéhez kötik ezen tanuláselméletet. A jó öreg Wikipediához fordultam némi segítségért, hogy pontosabban meg tudjam határozni, milyen témakörökben kell gondolkodni a konnektivizmus hallatán. Három terület metszéspontján helyezkedik el: informatika, pedagógia és hálózatkutatás. A hálózatalapú tanulás tömören a hálózatelmléletek pedagógiában való alkalmazását jelöli. Vagyis, ha már információtudomány, akkor web2-es alkalmazások, amelyek használatának kultúrája a konnektivizmus alapja. A kérdés, hogy a konnektivizmus egyfajta tanuláselmélet avagy inkább tanulásmódszertan? Ha tanuláselméletre gondolunk, akkor az előző bejegyzésemben részletezett behaviorizmus, konstruktivizmus és kognitív tanuláselméleti modellekre tudok hivatkozni. Ha tanulásmódszertanra, akkor pedig egy módszerre, ami használható és működőképes technológiát ad a tanulók kezébe, ami segíti őket abban, hogy hatékonyabban tudjanak tanulni és ez által meg is értsék az anyagot, amit alkalmazni is tudnak az életben. Ez utóbbi megmutatja, hogy a világban igen sok probléma kerül előtérbe a tanulás témakörében, és a felgyorsult életmódunkban újabb és újabb lehetőségek kerülnek felszínre, újabb és újabb elméletek látnak napvilágot és újabb és újabb módszerek kerülnek kidolgozásra, tesztelésre.
Nekünk nem volna információtudomány vagy virtuális távoktatás tantárgyunk, ha a világban nem foglalkoznának a web2-es eszközökkel és alkalmazásokkal, mint az oktatás legújabb módszereivel. Olyan lehetőségek ezek, melyek közösségre épülő internetes szolgáltatások, és lehetővé teszik a közös tartalomkészítést (pl. google dokumentum), az információmegosztást, tudásmegosztást biztosítanak, és közös gondolkodásra, csoportmunkára sarkallnak. A közösségek ezen szolgáltatások köré szerveződnek, és nagymértékű interaktivitás jellemzi őket. Már feljebb említettem, hogy az oktatási módszerek lényege, hogy hatékonyabbá tegyék a tanulást a tanulók számára. De milyen oktatási céllal születtek meg a web2-es eszközök? Én úgy gondolom, hogy a még hatékonyabb ismeret- és tudáselsajátítás mellett, az online együttműködés fejlesztése, a csoportmunka elősegítése és a digitális kompetenciák fejlődése. A webináriumok során többször is emlegetett "digitális tolltartó ceruzái" maguk a web2-es eszközök: a Facebook, a Twitter, a Moodle, a Youtube, a Ustream, a Picasa, a Flickr, a Mindmeister, a Foursquare, és még sorolhatnánk. Közös jellemzőjük a kapcsolattartás bizonyos formában, az információmegosztás, tájékozódás, közös tanulás, és így tovább.
Ha digitális, web2.0 alapú eszközök és alkalmazások állnak rendelkezésünkre, egy lépést tettünk a konnektivizmus irányába. Vegyünk példának egy tanulócsoportot. Ezt a csoportot csak akkor tekinthetjük konnektivista csoportnak, ha a digitális eszközök és alkalmazások segítségével tudásproduktumot hoz létre a csoport, együttes erővel, de akár egyénileg is. Az információcsere megjelenése a tevékenység ideje alatt elengedhetetlen, és az sem árt, ha az eszközhasználat igen sokrétű. Ezt tudásalkotásnak nevezzük, magyarán, a csoporttagok együttesen állítanak elő új tartalmat, oly módon, hogy "összeteszik, amijük van". A tudásalkotás körforgásában a személyes tudások a hálózatba szerveződnek, s az így összeadott tudás ismét egyéni tudásforrássá válik ("cycle of knowledge development"). Az együttműködő tevékenységek alkalmai elterjednek, a személyes szociális hálók az informális tapasztalatcsere színtereivé válnak, "communities of practice"-hálózatok alakulnak ki. A "hogyan" és "mit tanuljunk" mellé a "hol tanuljunk" kérdése is felzárkózik.
Találtam ehhez egy nagyon találó ábrát is:
Az ábra, ami azt mutatja, hogy mindig újabb csomópontok és élek jönnek létre, amik egymással kapcsolatba lépnek egymással. A kiindulópont a nagy közös körben látható, ahova minden új kis csomópont külön-külön is kapcsolódik. A blogom elején felsoroltam a már korábban említett tanuláselméleteket (kognitivizmus, behaviorizmus és konstruktivizmus), és negyedikként lép a képbe a konnektivizmus, ami a hálózati eszközök és alkalmazások használatával egészül ki, és célja egy új tudásproduktum létrejötte. Amikor a konnektivizmusról és kialakulásáról keresgéltem, ilyeneket találtam, hogy a 21. század tanulási módszere, kollaborációs eszközök használata, tudásmenedzsment, e-learning, stb. A konnektivista tanulás során a tanulókat lényegében, mind technológiailag, mind pedig módszertanilag segíti a konnektivizmus eszköztárának megértésére és használatára.
A konnektivista kurzusokban résztvevők egyfajta közösséget alkotnak (a web2-es alkalmazások segítségével), amely inspirálja őket az egyes témák továbbgondolására, a rájuk való reflektálásra. A személyek közötti interakciók megvalósuló tudásalkotás csak az egyik szintje a tanulási folyamatnak. A tudás hálózatot alkot bennünk is interperszonális szinten, melynek csomópontjai valamilyen jelentéstani egységek, ezeket pedig asszociatív kapcsolatok kötik össze. Itt nálam belép a képbe a fentebb már említett Mindmeister program, mert ezt a folyamatot leginkább akkor tudjuk szemléltethetővé és kézzelfoghatóvá alakítani, ha az egyes témakörök kapcsán gondolattérképet rajzolunk fel, saját logikai elgondolásunkat követve, minden ismeretünket elhelyezve úgy a szerkezetbe, hogy azt a tanulásunk során szerzett új információk alapján igényünk és elképzeléseink szerint bővíthessük, új pontokat köthessünk hozzá, de ha úgy akarjuk, akkor akár teljesen ki is cserélhessük.
Hallottatok már a CCK08-ról? Ez a George Siemens és Stephen Downes-féle konnektivizmus kurzus magyar nyelvű adaptációja. Egy tizenkét hetes kurzus, amely a konnektivizmus és a hálózat alapú tanulás elméleti és gyakorlati hátteréről szól. Az a céljuk, hogy minél több emberhez eljuttassák és megkedveltessék ezen új oktatási paradigmát, körvonalazódjon az emberekben, hogy ez a kapcsolatokra épülő és a megosztott tudást támogató új oktatási forma a változásokhoz való alkalmazkodás lehetőségét kínálja a mostani oktatási rendszerben.
Ha már új oktatási rendszer, odáig azért nem mernék menni, hogy ez működhetne mondjuk az általános iskolában is. Ez a módszer leginkább a nem intézményesült iskolai kereteken belül működik (erre talán mi vagyunk az egyik kivétel), és a felnőttképzés tudja főleg kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. (Rengeteget jegyzeteltem a legutóbbi webinárum során, de, lehet, hogy a fáradtság miatt, most ezt csupa száraz szakszövegnek érzem, alig tudok kiigazodni rajtuk.) Az internet térhódításának köszönhetően, megteremtődött az esély a nyitott tanulás lehetőségére, amelynek egy része spontán, nem mindig tudatosan e célból létrehozva, maguktól a hétköznapi felhasználóktól eredő tartalmakból tevődik össze. Azonban, ugyanezt célzottan is lehet használni, szakmai pontossággal megszerkesztett tananyagok egyre szélesebb tárháza válik elérhetővé a lehetőségeket felismerő szakembereknek köszönhetően. A közösségi oldalak népszerűsége, az információk nyilvánossá tétele, megvitatásuk, szakmai eszmecserék folytatása, későbbi módosítások, korrekciók, mindez ösztönzi az embereket a bekapcsolódásra, egyéni kutatások indítására. A mai oktatási rendszerekre sajnos, nagyon is jellemző, hogy a felülről szerveződő formális oktatási intézmények nem töltik be megfelelően funkciójukat, és csak tovább növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az az általános vélemény a szakemberek között, hogy egy másik, informális alapokon szerveződő tanulási formát kellene támogatni, amely hozzájárul a társadalom demokratizálásának növeléséhez, azáltal, hogy döntési szabadságot ad az egyének kezébe. Önálló, szabadon szerveződő közegekben sajátíthatják el a tudást kortársaiktól és a tapasztaltabb, idős korosztálytól. Mindebből következik, hogy az oktatási ügynek is nyitnia kell az informális és non-formális tanulás támogatása felé.
"Nem tudok jönni, majd mondjátok el, mi volt!" - elhangzott ez a mondat jó párszor az én és csoporttársaim szájából a levelező tagozaton. Azonban ez a mondat már az online világban is megállja a helyét. Ha nem tudok részt venni egy webináriumon, vagy a Second Life programban tartott virtuális órán, azonban ezek mind-mind fontosak a számomra, amolyan közösségi funkciók, amik akkor érvényesülhetnek csak, ha én is jelen vagyok virtuálisan. A megtervezett konnektivista oktatási programok során előre meghatározásra kerülnek az eszköztár, a csoportdinamika, illetőleg a nehézségek és problémák is. A közösségi pontokon zajló kommunikáció átlátható, nyílt információáramlást feltételez. A tanulás ezáltal nem ún. tudásfogyasztás lesz, hanem aktív tudásalkotássá alakul. A konnektivista tanuló kurzust jellemzi a kiegyensúlyozatlan információfeldolgozás, ott állnak már a nyilvános tartalommegosztás küszöbén, és a munkaszervezés értékelés alapú. Egyfajta önszerveződő és önszabályozó oktatási folyamat. Bár, itt vitatkoznék, mert nálunk nyomás hatására szerveződött a konnektivista tanulócsoport, és saját döntés (vagy külső hatás) volt, hogy benne maradunk-e vagy sem. Ebben a döntésben szerepet játszhatott, hogy kinek mennyire fejlettek az IKT-kompetenciái, szabadideje és magánélete mennyire engedi meg a mindennapos aktív online jelenlétet, vagy egyszerűen híján van az online tanuláshoz szükséges eszközöknek és szélessávú internetnek.
A konnektivizmus is egy lehetőség az élethosszig tartó tanulás folytatására és a személyes kompetenciák továbbfejlesztésére. A konnektivista tanulási koncepció arra alapoz, hogy a környezetből szerezhető sok információ, mindenki szerezzen ismereteket és beszéljük meg. A tanulás a társadalmi hálózatra épül, egymástól tanul a közösség. Az információ-intenzív környezeten belüli tanulást ez a modell jól leírja, az élménymegosztás egyben a kollektív tudásbővítést is szolgálja. Az oktató szerepe ebben a tanulási folyamatban tanulást elősegítő támogatóvá, vagyis facilitátorrá válik.
Mára itt felfüggeszteném, mert érzem, hogy elfáradtam agyilag :) Muszáj pihennem, és holnap pótolnom a második blogomat, addig is szép jó éjszakát mindenkinek! ;)
A konnektivista csoport előtt is találkoztam magával a fogalommal, de nem foglalkoztam vele különösebben. A szó egyfajta tanulási módszert takar, amely hálózati alapokon működik. George SIEMENS és Stephen DOWNES nevéhez kötik ezen tanuláselméletet. A jó öreg Wikipediához fordultam némi segítségért, hogy pontosabban meg tudjam határozni, milyen témakörökben kell gondolkodni a konnektivizmus hallatán. Három terület metszéspontján helyezkedik el: informatika, pedagógia és hálózatkutatás. A hálózatalapú tanulás tömören a hálózatelmléletek pedagógiában való alkalmazását jelöli. Vagyis, ha már információtudomány, akkor web2-es alkalmazások, amelyek használatának kultúrája a konnektivizmus alapja. A kérdés, hogy a konnektivizmus egyfajta tanuláselmélet avagy inkább tanulásmódszertan? Ha tanuláselméletre gondolunk, akkor az előző bejegyzésemben részletezett behaviorizmus, konstruktivizmus és kognitív tanuláselméleti modellekre tudok hivatkozni. Ha tanulásmódszertanra, akkor pedig egy módszerre, ami használható és működőképes technológiát ad a tanulók kezébe, ami segíti őket abban, hogy hatékonyabban tudjanak tanulni és ez által meg is értsék az anyagot, amit alkalmazni is tudnak az életben. Ez utóbbi megmutatja, hogy a világban igen sok probléma kerül előtérbe a tanulás témakörében, és a felgyorsult életmódunkban újabb és újabb lehetőségek kerülnek felszínre, újabb és újabb elméletek látnak napvilágot és újabb és újabb módszerek kerülnek kidolgozásra, tesztelésre.Nekünk nem volna információtudomány vagy virtuális távoktatás tantárgyunk, ha a világban nem foglalkoznának a web2-es eszközökkel és alkalmazásokkal, mint az oktatás legújabb módszereivel. Olyan lehetőségek ezek, melyek közösségre épülő internetes szolgáltatások, és lehetővé teszik a közös tartalomkészítést (pl. google dokumentum), az információmegosztást, tudásmegosztást biztosítanak, és közös gondolkodásra, csoportmunkára sarkallnak. A közösségek ezen szolgáltatások köré szerveződnek, és nagymértékű interaktivitás jellemzi őket. Már feljebb említettem, hogy az oktatási módszerek lényege, hogy hatékonyabbá tegyék a tanulást a tanulók számára. De milyen oktatási céllal születtek meg a web2-es eszközök? Én úgy gondolom, hogy a még hatékonyabb ismeret- és tudáselsajátítás mellett, az online együttműködés fejlesztése, a csoportmunka elősegítése és a digitális kompetenciák fejlődése. A webináriumok során többször is emlegetett "digitális tolltartó ceruzái" maguk a web2-es eszközök: a Facebook, a Twitter, a Moodle, a Youtube, a Ustream, a Picasa, a Flickr, a Mindmeister, a Foursquare, és még sorolhatnánk. Közös jellemzőjük a kapcsolattartás bizonyos formában, az információmegosztás, tájékozódás, közös tanulás, és így tovább.
Ha digitális, web2.0 alapú eszközök és alkalmazások állnak rendelkezésünkre, egy lépést tettünk a konnektivizmus irányába. Vegyünk példának egy tanulócsoportot. Ezt a csoportot csak akkor tekinthetjük konnektivista csoportnak, ha a digitális eszközök és alkalmazások segítségével tudásproduktumot hoz létre a csoport, együttes erővel, de akár egyénileg is. Az információcsere megjelenése a tevékenység ideje alatt elengedhetetlen, és az sem árt, ha az eszközhasználat igen sokrétű. Ezt tudásalkotásnak nevezzük, magyarán, a csoporttagok együttesen állítanak elő új tartalmat, oly módon, hogy "összeteszik, amijük van". A tudásalkotás körforgásában a személyes tudások a hálózatba szerveződnek, s az így összeadott tudás ismét egyéni tudásforrássá válik ("cycle of knowledge development"). Az együttműködő tevékenységek alkalmai elterjednek, a személyes szociális hálók az informális tapasztalatcsere színtereivé válnak, "communities of practice"-hálózatok alakulnak ki. A "hogyan" és "mit tanuljunk" mellé a "hol tanuljunk" kérdése is felzárkózik.
Találtam ehhez egy nagyon találó ábrát is:
Az ábra, ami azt mutatja, hogy mindig újabb csomópontok és élek jönnek létre, amik egymással kapcsolatba lépnek egymással. A kiindulópont a nagy közös körben látható, ahova minden új kis csomópont külön-külön is kapcsolódik. A blogom elején felsoroltam a már korábban említett tanuláselméleteket (kognitivizmus, behaviorizmus és konstruktivizmus), és negyedikként lép a képbe a konnektivizmus, ami a hálózati eszközök és alkalmazások használatával egészül ki, és célja egy új tudásproduktum létrejötte. Amikor a konnektivizmusról és kialakulásáról keresgéltem, ilyeneket találtam, hogy a 21. század tanulási módszere, kollaborációs eszközök használata, tudásmenedzsment, e-learning, stb. A konnektivista tanulás során a tanulókat lényegében, mind technológiailag, mind pedig módszertanilag segíti a konnektivizmus eszköztárának megértésére és használatára.
A konnektivista kurzusokban résztvevők egyfajta közösséget alkotnak (a web2-es alkalmazások segítségével), amely inspirálja őket az egyes témák továbbgondolására, a rájuk való reflektálásra. A személyek közötti interakciók megvalósuló tudásalkotás csak az egyik szintje a tanulási folyamatnak. A tudás hálózatot alkot bennünk is interperszonális szinten, melynek csomópontjai valamilyen jelentéstani egységek, ezeket pedig asszociatív kapcsolatok kötik össze. Itt nálam belép a képbe a fentebb már említett Mindmeister program, mert ezt a folyamatot leginkább akkor tudjuk szemléltethetővé és kézzelfoghatóvá alakítani, ha az egyes témakörök kapcsán gondolattérképet rajzolunk fel, saját logikai elgondolásunkat követve, minden ismeretünket elhelyezve úgy a szerkezetbe, hogy azt a tanulásunk során szerzett új információk alapján igényünk és elképzeléseink szerint bővíthessük, új pontokat köthessünk hozzá, de ha úgy akarjuk, akkor akár teljesen ki is cserélhessük.
Hallottatok már a CCK08-ról? Ez a George Siemens és Stephen Downes-féle konnektivizmus kurzus magyar nyelvű adaptációja. Egy tizenkét hetes kurzus, amely a konnektivizmus és a hálózat alapú tanulás elméleti és gyakorlati hátteréről szól. Az a céljuk, hogy minél több emberhez eljuttassák és megkedveltessék ezen új oktatási paradigmát, körvonalazódjon az emberekben, hogy ez a kapcsolatokra épülő és a megosztott tudást támogató új oktatási forma a változásokhoz való alkalmazkodás lehetőségét kínálja a mostani oktatási rendszerben.
Ha már új oktatási rendszer, odáig azért nem mernék menni, hogy ez működhetne mondjuk az általános iskolában is. Ez a módszer leginkább a nem intézményesült iskolai kereteken belül működik (erre talán mi vagyunk az egyik kivétel), és a felnőttképzés tudja főleg kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. (Rengeteget jegyzeteltem a legutóbbi webinárum során, de, lehet, hogy a fáradtság miatt, most ezt csupa száraz szakszövegnek érzem, alig tudok kiigazodni rajtuk.) Az internet térhódításának köszönhetően, megteremtődött az esély a nyitott tanulás lehetőségére, amelynek egy része spontán, nem mindig tudatosan e célból létrehozva, maguktól a hétköznapi felhasználóktól eredő tartalmakból tevődik össze. Azonban, ugyanezt célzottan is lehet használni, szakmai pontossággal megszerkesztett tananyagok egyre szélesebb tárháza válik elérhetővé a lehetőségeket felismerő szakembereknek köszönhetően. A közösségi oldalak népszerűsége, az információk nyilvánossá tétele, megvitatásuk, szakmai eszmecserék folytatása, későbbi módosítások, korrekciók, mindez ösztönzi az embereket a bekapcsolódásra, egyéni kutatások indítására. A mai oktatási rendszerekre sajnos, nagyon is jellemző, hogy a felülről szerveződő formális oktatási intézmények nem töltik be megfelelően funkciójukat, és csak tovább növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az az általános vélemény a szakemberek között, hogy egy másik, informális alapokon szerveződő tanulási formát kellene támogatni, amely hozzájárul a társadalom demokratizálásának növeléséhez, azáltal, hogy döntési szabadságot ad az egyének kezébe. Önálló, szabadon szerveződő közegekben sajátíthatják el a tudást kortársaiktól és a tapasztaltabb, idős korosztálytól. Mindebből következik, hogy az oktatási ügynek is nyitnia kell az informális és non-formális tanulás támogatása felé.
"Nem tudok jönni, majd mondjátok el, mi volt!" - elhangzott ez a mondat jó párszor az én és csoporttársaim szájából a levelező tagozaton. Azonban ez a mondat már az online világban is megállja a helyét. Ha nem tudok részt venni egy webináriumon, vagy a Second Life programban tartott virtuális órán, azonban ezek mind-mind fontosak a számomra, amolyan közösségi funkciók, amik akkor érvényesülhetnek csak, ha én is jelen vagyok virtuálisan. A megtervezett konnektivista oktatási programok során előre meghatározásra kerülnek az eszköztár, a csoportdinamika, illetőleg a nehézségek és problémák is. A közösségi pontokon zajló kommunikáció átlátható, nyílt információáramlást feltételez. A tanulás ezáltal nem ún. tudásfogyasztás lesz, hanem aktív tudásalkotássá alakul. A konnektivista tanuló kurzust jellemzi a kiegyensúlyozatlan információfeldolgozás, ott állnak már a nyilvános tartalommegosztás küszöbén, és a munkaszervezés értékelés alapú. Egyfajta önszerveződő és önszabályozó oktatási folyamat. Bár, itt vitatkoznék, mert nálunk nyomás hatására szerveződött a konnektivista tanulócsoport, és saját döntés (vagy külső hatás) volt, hogy benne maradunk-e vagy sem. Ebben a döntésben szerepet játszhatott, hogy kinek mennyire fejlettek az IKT-kompetenciái, szabadideje és magánélete mennyire engedi meg a mindennapos aktív online jelenlétet, vagy egyszerűen híján van az online tanuláshoz szükséges eszközöknek és szélessávú internetnek.
A konnektivizmus is egy lehetőség az élethosszig tartó tanulás folytatására és a személyes kompetenciák továbbfejlesztésére. A konnektivista tanulási koncepció arra alapoz, hogy a környezetből szerezhető sok információ, mindenki szerezzen ismereteket és beszéljük meg. A tanulás a társadalmi hálózatra épül, egymástól tanul a közösség. Az információ-intenzív környezeten belüli tanulást ez a modell jól leírja, az élménymegosztás egyben a kollektív tudásbővítést is szolgálja. Az oktató szerepe ebben a tanulási folyamatban tanulást elősegítő támogatóvá, vagyis facilitátorrá válik.
Mára itt felfüggeszteném, mert érzem, hogy elfáradtam agyilag :) Muszáj pihennem, és holnap pótolnom a második blogomat, addig is szép jó éjszakát mindenkinek! ;)
Kedves Viki, a nagyon megörültem a cck08-nak, még nem hallottam róla. Viszont úgy láttam, hogy 2008-ban indult, te találtál esetleg frissebbet?
VálaszTörlésNem tudok jönni, majd mondjátok el, mi volt!" - mondatod nagyon tetszett, összevetem a web2-es technológiákkal, akkor szinte ki is lehet húzni a hallgatók szótárából, mert megnézi-hallgatja a podcastet és megnézi a többiek jegyzetét a google docsban. :-)
Szia Orsi, sajnos, frissebbet nem találtam, de nekem még ez is újdonságszámba ment :)
VálaszTörlésA "nem tudok jönni, majd mondjátok el, mi volt!" - számomra még bír jelentőséggel, csak már online módon :) És a facebook-on kérdezem meg a saját csoportunkban :) De utána megkapom a linkeket és nem is baj, ha lemaradtam, mert tudom pótolni!