Sok blogbejegyzést és kommentet olvastam el múlt szerda óta, amikor is a digitális nemzedék elméletekről tartottak számunkra előadást. A téma, jobban foglalkoztatott engem is és a többieket is, mint az előző előadás bevezetője. Mint ahogyan mindenki másnál felfedeztem, én is azon agyaltam, hova tudnám besorolni magamat a digitális generációk közé. Végül, a születési időm alapján az Y generációba soroltam magamat. Azonban, egyetértek azzal, hogy nem lehet ebbe az öt kategóriába (Veteránok, Baby-bumm, X, Y és Z generáció) egyszerűen besorolni mindenkit, túl élesen határolódnak el egymástól. Sok múlik azon, kinek milyen a hozzáállása az új dolgokhoz, milyen helyzetekbe kényszeríti az élet (munkahelyen számítógéppel dolgozik, interneten kell elintéznie vásárlást vagy hivatali ügyeket, stb.). Tehát, én sem tudom azt mondani, hogyha valaki 1965 előtt született, annak halvány gőze sincs a digitális korszak adta lehetőségek zöméről, mert a Baby-bumm generáció tagja. Nem születtek ebbe bele, és még csak nem is gyerekek voltak, akik könnyen tanulnak, csak rájuk ragadnak ezek a szokások, hanem már felnőttek, többnyire már saját családdal, gyerekekkel. Az is lehet, hogy gyereknevelés, munka és mindezek mellett kellett elsajátítaniuk az internetetes böngészést, a számítógép adta lehetőségeket; autodidakta módon maguktól, vagy netalán a gyermekeiket hívva segítségül tanulták a használatát. Megszenvedhettek az okostelefonokkal, az iPod-okkal, vagy lehet, hogy csak pislogtak, amikor karácsonyra ajándékba e-könyvolvasót kaptak gyermekeiktől. De akinek volt hozzá affinitása, lehetősége, kedve vagy egyszerűen, így hozta számára az élet, az megtanulta. Vannak köztük olyanok, akik kényszerűségből, és megelégszenek annyival, amennyi ahhoz elég, hogy ellavírozzanak a munkahelyükön. De vannak olyanok is, akik óriási lehetőségeket látnak az internetben, a mai modern technikában, a legújabb programokban, és előszeretettel használják őket. A legmegszállottabbak még hozzá is tesznek.
Összeírtam magamnak a leggyakrabban előforduló kifejezéseket, és azokat amik megragadták a figyelmemet. Ilyen a digitális generáció, ami, egy új nemzedék kialakulása. Csepeli György szerint: "...nemzedék akkor születik, ha egy-egy korcsoport tagjai fiatal korban olyan éveket élnek meg, amelyek után a társadalom, melybe beleszülettek, radikálisan megváltozik. A sorsfordító események egyaránt lehetnek háborúk, forradalmak, gazdasági, politikai válságok, járványok, a lényeg az, hogy a fiatalok számára akkora hatást gyakoroljanak, hogy az egykor megélt hatás minden korábbi kollektív életesemény mércéjévé váljék." A digitális generációnak nevezhetjük, ahogy egy korábbi bejegyzésemben említettem, az információs korszakba belépő évjáratokat.
Összeírtam magamnak a leggyakrabban előforduló kifejezéseket, és azokat amik megragadták a figyelmemet. Ilyen a digitális generáció, ami, egy új nemzedék kialakulása. Csepeli György szerint: "...nemzedék akkor születik, ha egy-egy korcsoport tagjai fiatal korban olyan éveket élnek meg, amelyek után a társadalom, melybe beleszülettek, radikálisan megváltozik. A sorsfordító események egyaránt lehetnek háborúk, forradalmak, gazdasági, politikai válságok, járványok, a lényeg az, hogy a fiatalok számára akkora hatást gyakoroljanak, hogy az egykor megélt hatás minden korábbi kollektív életesemény mércéjévé váljék." A digitális generációnak nevezhetjük, ahogy egy korábbi bejegyzésemben említettem, az információs korszakba belépő évjáratokat.
Multitasking. Több feladat párhuzamos végrehajtása ugyanazon a számítógépen. Én most fogtam magam, és összeszámoltam, hány ablakom is van megnyitva összesen. Először is, egy karakterszámláló programba írok, nyitva van a blogom oldala, már beírtam a címet, nyitva van a facebook, ha már gép előtt ülök, rossz szokás, de nyitva van olyankor :) Továbbá, Csepeli György egyik 2003-as cikke, amit most olvastam végig; és meg van még nyitva az egyik mappám, amiben az iskolás fájlok, dokumentumok kaptak helyet. Nem is olyan régen még msn-en is online voltam, a húgommal váltottam néhány szót. Az is multitasking-nak számít, ha eközben telefonálok, és/vagy szól a tévében a Grace Klinika, háttérzajnak, amire olykor-olykor azért rápillantok, és mindeközben arra várok, hogy felforrjon a tűzhelyre rakott fazék víz, a rizshez :) Ahogy belegondolok ebbe, nem csoda, ha a digitális bennszülöttekre azt mondják türelmetlenek, netalán még hiperaktívak is. Kellenek nekik az ingerek.
És, ha már digitális bennszülöttek, ez a kifejezés is előfordult kivétel nélkül minden általam olvasott blogban. A kifejezést, a digitális bevándorlókkal együtt, először egy Marc Prensky nevű ember használta, még 2001-ben. Ő alkotta a feljebb már említett öt generációt is, amikkel én nem tudtam teljes mértékig egyetérteni. Amiben igaza van, hogy környezetünk – különös tekintettel az új infokommunikációs lehetőségek (számítógépes hálózatok, mobiltelefon) hogyan változtatják meg a gyermekek oktatással szemben támasztott igényeit. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tanároknak és az oktatásnak kell igazodnia a megváltozott tanulói elvárásokhoz. Ebben a 2001-es cikkben neurobiológiai kutatásokra hivatkozva arra az eredményre jut, hogy az új vizuális médiában gazdag és infokommunikációs technológiával átszőtt környezetben felnövő gyermekek agya másképp fejlődik, ezért viselkednek másképp mind 20-30 évvel ezelőtt élő társaik és igényelnek más oktatási módszereket és tananyag tartalmat.
A cikket, mely két részben jelent meg, belinkelem ide, hátha valakit érdekel (sajnos, magyarul csak az első részt találtam meg):
http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf
És a második része:
http://www.marcprensky.com/writing/Prensky%20-%20Digital%20Natives,%20Digital%20Immigrants%20-%20Part2.pdf
A digitális bennszülöttek fogalma mellett megjelent a digitális bevándorlók, akik nem beleszülettek ebbe az egész infokommunikációs hálózatba, hanem "beleemmigráltak". Így a mostani tanárok és diákok között is van egy ilyesfajta szakadék a digitális kultúrájukban. Ian Jukes és Anita Dosaj szerint a „született digitális tanuló” anyanyelve az internet, míg az „emigráns digitális tanárok” csak megtanulták azt. Ebből adódik egy sor preferenciakülönbség a két tábor között. Ehhez találtam egy összehasonlító táblázatot is, ami jól érzékelteti ezeket a különbségeket.
| Született digitális tanuló | Emigráns digitális tanár |
|---|---|
| az információhoz többféle média által jut el (gyors hozzáférés) | nyomdafesték-sovinizmus (lassú hozzáférés) |
| párhuzamos információfeldolgozás, párhuzamos terhelhetőség | egyszintű információfeldolgozás, egyszintű terhelhetőség |
| kép, hang és videó preferenciája a szöveggel szemben | szöveg preferenciája a kép, hang és videóval szemben |
| non-lineáris feldolgozási mód | lineáris információfeldolgozás |
| szimultán interakció preferenciája | egyéni munkavégzés preferenciája |
| belső tanulási motiváció | külső kényszerhez kötött tanulási motiváció |
| azonnali jutalomorientáltság | késleltetett jutalomorientáltság |
| a releváns, azonnal használható információk tanulásának preferenciája | irányított, curriculáris tanulási mód standard tesztekkel a végén |
Találtam Prensky cikkében egy nagyon jó példát ennek a szemléltetésére: "...a digitális bevándorló tanárok, akik régi, elavult nyelvet beszélnek (a digitális kor előtti nyelvet), azon kínlódnak, hogy egy olyan csoportot tanítsanak, akik egy teljesen más, új nyelvet beszélnek...". "A digitális bennszülöttek... sokszor nem értik, amit a bevándorlók mondanak. Különben is, mit jelent az, hogy számot ”tárcsázni”?" :) Ami egészen biztosan megváltozott a régi idők tanulói és a mostani diákok között: "A digitális bennszülöttek hozzá vannak ahhoz szokva, hogy rendkívül gyorsan kapnak információt. Szeretik a dolgokat párhuzamosan feldolgozni, egyszerre több mindennel foglalkozni. Jobban kedvelik az ábrákat, képeket, mint a szöveget, és nem fordítva. Jobban szeretik a véletlen elérést (mint a hipertext). Hatékonyabbak, ha hálózatban működhetnek. Táptalajuk az azonnali megerősítés és a gyakori jutalmazás. Előnyben részesítik a játékot a ”komoly” munkával szemben."
Folytatva az általam összeírt fogalmakat, a következő az interaktivitás (always online :) ). Segítségül hívva: Wikipedia. Rendezett információk befogadásának aktív folyamata, amelyben a befogadó fél a befogadás során döntéseket hoz, ezt a megjelenítő felé visszajelzi, és a folyamat ennek megfelelően, változásokkal halad tovább. Hm, hát nem az igazi. Számomra a kommunikációval függ össze elsősorban. Ahol azonnal reagálhat a befogadó a közlő üzenetére. Nekem mindenféleképpen számítógép, vagy számítástechnikai eszköz ugrik be, mely alkalmas a virtuális kommunikációra. Ez lehet akár chat-üzenetek váltása egy chat-szobában, lehet egy komment vagy üzenet facebookon, de akár egy Secong Life "tanóra" is, mind-mind interaktivitás feltételez.
Folytatva az általam összeírt fogalmakat, a következő az interaktivitás (always online :) ). Segítségül hívva: Wikipedia. Rendezett információk befogadásának aktív folyamata, amelyben a befogadó fél a befogadás során döntéseket hoz, ezt a megjelenítő felé visszajelzi, és a folyamat ennek megfelelően, változásokkal halad tovább. Hm, hát nem az igazi. Számomra a kommunikációval függ össze elsősorban. Ahol azonnal reagálhat a befogadó a közlő üzenetére. Nekem mindenféleképpen számítógép, vagy számítástechnikai eszköz ugrik be, mely alkalmas a virtuális kommunikációra. Ez lehet akár chat-üzenetek váltása egy chat-szobában, lehet egy komment vagy üzenet facebookon, de akár egy Secong Life "tanóra" is, mind-mind interaktivitás feltételez.
Emléknyom. A tanár úrtól hallottam a digitális emléknyom, más néven digitális lábnyom kifejezést a legelső órán, aztán több helyen is olvastam. A fogalom mindazokra a jelekre, nyomokra vonatkozik, amelyeket a felhasználó online jelenléte után maradnak, és amelyekből következtetni lehet a tevékenységére. Ezek bármilyen jellegű információk lehetnek: regisztráció egy adott oldalon, e-mailezés (a csatolmányokat is beleértve), videók fel- és letöltése, kommentelés, blogolás, stb. A digitális lábnyom így minden olyan információra vonatkozik, amelynek alapján be lehet azonosítani az adott felhasználót. És én most éppen otthagyom a digitális lábnyomomat a blogspot.com-on :) Nem félelmetes, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad, valójában letörölhetetlen? Ilyen szempontból szerintem, nagyon is veszélyben vagyunk. Főleg azok a fiatalok, akik még nem fogják fel, mennyi mindenre képes az internet, csak tesznek egy poénosnak szánt oda nem illő bejegyzést, vélemény gyanánt, és az ott marad, örökre. Felpakol valaki egy félmeztelen bulis fotót a facebook adatlapjára, és néhány év múlva, megkomolyodva indul egy fontos politikai poszt betöltésére. És a színes bulvármagazinok majd, amik amúgy is előszeretettel szemezgetnek közösségi oldalakra feltöltött fotókból és bejegyzésekből cikkjeikhez, előszedik róla a rég elfeledett bulis fotókat, egy lejárató kampány kedvéért. Sajnos, nem könnyű megszabadulni saját digitális lábnyomainktól. A világháló tartalmát ugyanis bárki másolhatja, bármire használhatja. Szorgalmas szoftverrobotok gyűjtögetnek hatalmas adatbázisokat. Ha törlöd az egyik helyen, felbukkan a másikon, ha végre elveszettnek hitted, váratlanul előkerül újra. Szerintem, nagyon lényeges átgondolni, milyen nyomot hagyunk fenn magunk után, mennyi személyes információt osztunk meg, hiszen nyomot hagyunk, ha bankkártyával fizetünk, ha SMS-t küldünk, és a hálózatra kötött számítógépen minden egyes leütésünk is megőrződik. Egy, a digitális lábnyomokról szóló cikkben a szerző, Z. Karvalics László a következőt tanácsolja: "Szörfölj, száguldozz, élvezd a hálózatot – de időnként nézz a lábad elé."
Még mindig a fogalmaknál maradnék: e-skills. Ezt is a tanár úr egyik előadásán hallottam. E-skills, vagyis digitális készségek, úgy mint e-készségek, e-befogadások, digitális írástudás, stb. Mindenhol azt olvasom, hogy kis hazánk nagy lemaradásban van ebben még. 2010-ben, releváns adatok alapján, a magyar lakosság kb. 30%-át tekintették digitálisan írástudatlannak. Nem untatok most senkit az Unió lépéseivel, de terveik szerint, 2015-re ennek a számnak a felére kellene csökkennie.
Utolsóként még megemlítem a "homo interneticus"-t, amit még Tóth Mózer Szilvia előadásán hallhattunk. Egyszerű fogalommagyarázattal, az internetező ember (helyesebben: homo sapiens interneticus). Ez a faj a többivel ellentétben nem a ,,hagyományos médiából" (rádió, televízió,
nyomtatott sajtó) értesül a világ történéseiről, hanem egyszerűen az interneten tájékozódik. A kommunikáció jelentős része ezen a csatornán zajlik, a levelezései, beszélgetései is nagy részben itt folynak. A világháló már nemcsak egy szűk csoport kiváltsága, a felhasználók a legkülönbözőbb rétegeket képviselik. A tévéhez és a mobiltelefonhoz hasonlóan, az internet is egyre nagyobb tömegeket érint és a "közönsége" is egyre inkább szélesedik.
Mindezeket a magam számára szerettem volna összegezni, és a hamarosan induló fogalomtérképemet gazdagítani majd vele :) Én nem érzem magam digitális bennszülöttnek, ahogy korábban írtam, leginkább az Y generációval tudok azonosulni. Internettel először 13 évesen találkoztam, amikor a helyi könyvtárba mentünk be a barátnőimmel, mert szerettünk volna tájékozódni az 1998-as futball világbajnokság főszereplőiről. :) Akkor, gyerekként, én voltam a legbátrabb, és arra kértem a nagydarab szőrös informatikust, hogy legyen kedves, és hozza be nekünk az internetet. Azt se tudtuk, mit kell vele csinálni, ő pedig elhúzta a száját afféle nagy szakértő módjára, hogy ez elég primitív kérés volt. Mi meg megszeppenve pislogtunk. De azért rányomott nekünk a gépen az Explorer ikonjára :) Mi pedig, életünkben először, nekiálltunk szörfölni a neten! És autodidakta módon jöttünk rá, hogyan lehet bármit is megtalálni. Később, a középiskola első évében, a chat dívott mindenütt, állandóan chat-eltünk a barátaimmal. Akkor csináltam a freemail-en az első e-mail fiókomat is. Azóta több, mint 10 év telt el, és rengeteget fejlődtem, tanultam. És még van hova, hiszen napról napra megjelennek a legújabb fejlesztések, trendek, a technológia és a tudomány terén.
Utolsóként még megemlítem a "homo interneticus"-t, amit még Tóth Mózer Szilvia előadásán hallhattunk. Egyszerű fogalommagyarázattal, az internetező ember (helyesebben: homo sapiens interneticus). Ez a faj a többivel ellentétben nem a ,,hagyományos médiából" (rádió, televízió,
nyomtatott sajtó) értesül a világ történéseiről, hanem egyszerűen az interneten tájékozódik. A kommunikáció jelentős része ezen a csatornán zajlik, a levelezései, beszélgetései is nagy részben itt folynak. A világháló már nemcsak egy szűk csoport kiváltsága, a felhasználók a legkülönbözőbb rétegeket képviselik. A tévéhez és a mobiltelefonhoz hasonlóan, az internet is egyre nagyobb tömegeket érint és a "közönsége" is egyre inkább szélesedik.
Mindezeket a magam számára szerettem volna összegezni, és a hamarosan induló fogalomtérképemet gazdagítani majd vele :) Én nem érzem magam digitális bennszülöttnek, ahogy korábban írtam, leginkább az Y generációval tudok azonosulni. Internettel először 13 évesen találkoztam, amikor a helyi könyvtárba mentünk be a barátnőimmel, mert szerettünk volna tájékozódni az 1998-as futball világbajnokság főszereplőiről. :) Akkor, gyerekként, én voltam a legbátrabb, és arra kértem a nagydarab szőrös informatikust, hogy legyen kedves, és hozza be nekünk az internetet. Azt se tudtuk, mit kell vele csinálni, ő pedig elhúzta a száját afféle nagy szakértő módjára, hogy ez elég primitív kérés volt. Mi meg megszeppenve pislogtunk. De azért rányomott nekünk a gépen az Explorer ikonjára :) Mi pedig, életünkben először, nekiálltunk szörfölni a neten! És autodidakta módon jöttünk rá, hogyan lehet bármit is megtalálni. Később, a középiskola első évében, a chat dívott mindenütt, állandóan chat-eltünk a barátaimmal. Akkor csináltam a freemail-en az első e-mail fiókomat is. Azóta több, mint 10 év telt el, és rengeteget fejlődtem, tanultam. És még van hova, hiszen napról napra megjelennek a legújabb fejlesztések, trendek, a technológia és a tudomány terén.
Zárásként, álljon itt egy idézet: Barry Wellman szerint "akik a netet használják, szociális lények, tehát nem csak információt keresnek, hanem a barátságot, a társas támogatást és a valahová tartozás érzését is".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése