Most úgy írom a téma kapcsán a heti első bejegyzésemet, hogy még nem olvastam el a többiéket. Majd csak utána. Kíváncsi vagyok arra, hogy vélekedik-e úgy más is, ahogyan én, miszerint, nem értek egyet azzal, hogy a webináriumon elhangzott alkalmazásokat nem lehet a blogokban kritizálni. Nem teszem meg én sem, mert külön kikötés volt, de, bár elég sok hasznos alkalmazást ismertem meg az órán, és némelyiküket még korábbról is, mégsem értettem egyet maradéktalanul abban, hogy mindegyiknek helyet kell kapnia az életünkben és az életvitelünkben. Erről ennyit, vegyük inkább sorba őket.
A tanár úr által oly sokszor emlegetett "digitális tolltartónk" (gyanítom, hogy ez a tanár úr saját találmánya, mert korábban még nem találkoztam vele) feltöltésre szorul, az órán az úgy nevezett "24 fő színből álló tollkészlettel" dolgoztunk. A digitális kultúra kiépítéséhez hozzájárulnak a digitális tolltartó eszközei, alkalmazásai, kommunikációs csatornái. A legfontosabb kategóriákat, és azokon belül is a legfontosabb web 2.0-s alkalmazásokat tekintettük át. Fontos megjegyezni, hogy valamennyi alkalmazás közös pontja, hogy mind internet használathoz van kötve.
Hogy az ember online vagy offline, saját maga dönti el, de vajon jó lesz-e neki, amit választ? Jó-e ha részt sem vesz a digitális átalakulásban? Vagy az a jobb, ha állandóan jelen van az online térben, és egymás után hagyja ott a digitális lábnyomait? Természetesen, ezek szélsőséges állapotok, de mindkettőre bőven akadnak példák. Valahol az arany középutat kellene megtalálni, talán egy pár százalékkal a digitális világ felé húzni (jobban nem kell), de az eszközöket, melyeket az életünk könnyebbé tételére fejlesztettek ki, nem baj, ha használjuk, sőt! De túlzásokba nem kell esni. Erről eszembe jutnak azok a facebook-on keringő vicces szövegek, amikor msn vagy skype magánbeszélgetéseket emelnek ki, vagy mintáznak meg (sajnos, az nem tiszta számomra, hogy háttéremberek vagy karbantartók végigolvassák mások magánlevelezéseit, és amin a térdüket csapkodják a nevetéstől, megosztják a nagy közönséggel is??? Vagy ezek városi legendák, és csak leírja őket valaki? Tehát, mennyire igazak?), vagy facebook bejegyzéseket, melyeket közzétett már felhasználó használnak fel, mert viccesnek tartják. Egyszer láttam egy olyat, ahol az üzenőfalra írogatott egy lány, egy bejegyzés, és hozzá-hozzászólogatott, de szinte másodpercenként. "Most felszálltam a volán buszra." "Nini ott egy hely, leülök." "Nem túl kényelmes ez a zötykölődés." "Mindjárt beérek Miskolcra." "Már látom a Miskolc táblát." "Moooost hagytam el az Üdvözöljük Miskolcon táblát." "Már látom is a megállót." "Leszállok." "Itt vagyok a kolinál." "Vajon ki van már itt?" "Mindjárt visszaolvasom számítógépen is amit telefonnal írtam." "Belépek az ajtón." "Hú, mennyi lépcső!" "Megérkeztem a koliba, újra itt." Hát, valahogy így szólt, de egy lélek nem szólt hozzá a monológjához, és az egyetlen lájkoló is ő maga volt. Az ilyet tartjuk szánalmasnak, azt gondolom. Talán, azért nem ez a jövő, mert ebben nagyfokú magányt, elszigeteltséget és figyelemre áhítozást érzek, ha már ilyen pszichikai módon közelítettem meg a dolgot. Ez a túlzás! Idáig felesleges "fajulni". De ezt nem is tudnám a digitális kultúra kategóriájába sorolni.
Menjünk akkor sorjában. Az első, amit megemlítettünk a közösségek csoportja volt. A 2000-es évek közepén jelent meg az iwiw, és kezdett el terjedni kis hazánkban, igen rohamosan. Az ismerőseinket tudtuk megkeresni a segítségével, amennyiben regisztrált felhasználó volt, de végeredményben itt meg is állt a dolog. Esetleg üzenetet lehetett részére küldeni, de igazán folyamatos kapcsolattartásra, tartalom- és alkalmazáshasználatra nem volt lehetőség. A facebook begyűrűzése Magyarországra (a Facebook úgy 2003-2004 óta létezik), már csak az iwiw elterjedése után következett be, amikor is már megjelent az igény az ismerős keresés utáni életre is. Én speciel, kb. három évvel ezelőtt regisztráltam a facebook-on (talán picit korábban), e-mail-ben kaptam néhány barátomtól kéréseket, és elfogadtam. Akkor még nem használtam a közösségi hálót, egyáltalán. Feltöltöttem egy profilképet és megadtam a születési dátumomat, és azt hiszem ennyi volt első körben. Jól emlékszem, hogy ténylegesen akkor kezdtem el használni, amikor a legjobb barátnőm küldött egy felkérést a híres-hírhedt FarmVille játékra :))) És skype-on keresztül beszéltünk éppen, amikor szólt, hogy ezt küldte, nézzem meg, legyek olyan kedves és csatlakozzam a "farmvillezők" táborába, mert minél több szomszédra van szüksége... Nem fogadtam el rögtön a felkérést, de másnap rábólintottam. És ő már magyarázta is, hogy hogyan kell vetni, aratni, építkezni, javakat szerezni, a szomszéd farmját meglátogatni és segíteni, stb. És rákaptam az ízére... Ez van, engem ezzel az alkalmazással szippantott magába a facebook. Azóta is megvan, de majdnem egy éve nem járta a farmomon. Ellenben, mivel olyan szépen hagytam ott, és annyi mindenem volt már, nem volt szívem törölni magát az alkalmazást. Kérdésem, ez vajon hozzájárult a digitális kultúrám műveléséhez?? :) Azóta vannak és voltak más játékok is, amiket kipróbáltam és még játszom is, de a legtöbb ilyen és ehhez hasonló dolog a facebook-on pénzbe kerül. Mit ne mondjak, zseniálisan csinálja pl. a Zynga, megszeretteti a játékot, fanatikusság műveli ki az embert, aki jobb akar lenni a szomszédainál, ezért előveszi a bankkártyáját és fizet, hogy meg tudja venni a kacsa lábon forgó, limitált számú malac ólat... De óriási ötletnek tartom, bár eleinte nem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy oldalt, a hirdetések között rengeteg olyan bukkan fel, amik engem érdekelnek. A program figyeli, mikre kattintok, miket nézek meg, és olyan reklámfelületeket rak ki oldalra, amik az adott profilhoz köthetőek. Számomra ez egyszerű és zseniális!!
Bármilyen legyen is a facebook, mindenkinek van róla véleménye. Az én életem szempontjából igen hasznos alkalmazás, és most elsősorban az iskolai csoportokra és feladatokra gondolok. Azonban, volt egy olyan csoport facebook-on, akik nagyon is jól megfogalmazták azt, amit néha én is érzek, ez a "Hogyan ******* el az időnket facebook-on?" nevű csoport volt, roppant találó névvel :) Néha érzek így én is. És bár, a tanár úr kérése alapján egyik alkalmazás esetében sem élhetünk kritikával, ami a digitális tolltartónkat illeti, nemcsak közösségformálásra, tartalommegosztásra, hírgyűjtésre lehet használni a facebook-ot, bővelkedik haszontalan alkalmazásokban is. És ugyancsak nem lehet függőségről sem beszélni a blogokban, de valljuk be, a facebook is okozhat nagyfokú függőséget. Szoktam is tapasztalni a jeleit. :) Mikor végigfuttatom az üzenőfalon lévő bejegyzéseket a belépést követően, tulajdonképpen híreket gyűjtök. És igen, kapcsolatot tartok fenn a barátaimmal, ismerőseimmel. Nekem ugyan nemigen vannak olyan ismerőseim, akiket személyesen nem ismernék vagy nem találkoztam volna vele (a mai napon rácáfolt erre Kristóf Zsolt tanár úr ismerősnek jelölése :D), de egészen biztosan vannak ilyenek is fenn. Hogy ez miért jó? Nem tudom, talán verseny folyik itt is, mint anno az iwiw esetében, kinek van több ismerőse? És vajon miért van az, hogy egyesek szándékosan tartják távol magukat a facebook világától? Egyáltalán nem akarnak regisztrálni, vagy netalán valami ördögi találmányként tekintenek rá? Édesanyám mindenképpen szeretett volna regisztrálni, miután a kolléganői is már aktív vagy kevésbé aktív tagjai voltak a közösségi klubnak. Én tanítgattam neki, mit hogyan kell, hogy tud ismerőst keresni, levelezni, miket raktak ki az üzenőfalra az ismerősei. Ő is elcsodálkozott, hogy ezen a ponton már nem áll meg az élet, hogy bejelölték egymást az ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal. De még mindig tanulja a facebook-ot. Édesapám azonban kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy őt is feltegyük. Épp elég neki az iwiw, ahonnan megkért, hogy szintén töröljem. Az oka egyszerű, látott egy riportot, miszerint egy bűntény esetén a gyanúsítottat megkeresi a rendőrség a közösségi oldalakon is, és a nyomozás során megnézik az illető kapcsolatrendszerét. Olyan sok ember van bejelölgetve mindenkinél, és sosem tudhatjuk, kiről mi derül ki, kit kivel hoznak kapcsolatba, és rossz fényt vethet ez az illetőre. Ennyi. Persze, nem kell egyből összeesküvés-elméleteket gyártani, de tény, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az letörölhetetlen, ugyebár, egy digitális lábnyomként ottmarad. Így pl. az is mindegy, hogy Apukám törölte magát iwiw-ről, mert "lábnyoma" megmaradt, de csak számítástechnikai szakemberek tudják előkeresni, minden adatot őriznek arról, ami egyszer felkerült, még ha le is törölték azt.
A tanár úr kíváncsiságból tett fel egy olyan kérdést, ami elgondolkodtatott, az elmúlt egy hétben mit olvastunk, láttunk a facebook-on? Hm, hát én megpróbáltam végigpörgetni az agyamban: sok állatmenhely "lájkolója" vagyok, így pl. megosztott, gazdira váró kutyusokat láttam, általában mindig megnézem a kirakott demotivalo.hu fotókat, volt egy megosztott kép, ami egy családi fotó szeretett volna eredetileg lenni, ahol apa és fia a kanapén ülve tévéznek, azonban a kanapé mögött a fényképezőgép "jóvoltából" megjelenik egy szellemalak :S Hozzászóltam a néhány barátom fotójához és állapotához, 3 új ismerősöm lett, a lakberendezési oldalak fotói közül többet is lájkoltam (hát, a kifejezésekkel és az egész facebook nyelvtannal oldalakat lehetne megtölteni, de erről már korábban beszélt nekünk Tóth-Mózer Szilvia is. A "lájkolni", vagyis "tetszikelni" kifejezés mára már beépült a nyelvezetünkbe is a facebook felhasználók jóvoltából). Megosztottam az aktuális kedvenc slágeremet, és kikerült néhány felkérés is a játékalkalmazásaim során :) Röviden ennyi, bár, biztosan nem soroltam fel mindent. Hogy mindez mennyire volt hasznos, és hogy mennyire művelte a digitális kultúrámat, nem tudom, de úgy hiszem, még ha igen kis mértékben is, de inkább hozzátett.
A következőt találtam a facebook-ról való keresgélésem alkalmával:
21 tény a Facebookról, amit talán nem ismerünk:
1. 2010-ben a Google keresések két százaléka tartalmazta a Facebook kifejezést.
2. A felhasználók átlagban 12 órát töltenek havonta a Facebookon.
3. Egy átlagos Facebook-felhasználó havonta nyolc ismerőst talál (és küld neki kérést) az oldalon.
4. Egy átlagos Facebook-felhasználó 13 csoporthoz csatlakozik.
5. A Facebook-használók 27 százaléka nem teszi közzé, hogy milyen kapcsolatban él.
6. A munkaadók negyede utasított már vissza álláskeresőt, miután megnézte annak Facebook-profilját.
7. A facebookozó nők 63%-a és a férfiak 42%-a kereste már a közösségi oldalon korábbi partnerét.
8. A facebookozók 12 %-a állítja, idegesebbé teszi őket a közösségi oldal látogatása. Ezt egyébként egy tanulmány is alátámasztja, amiről itt írtunk.
9. 76 nyelvű a Facebook, és ebbe hat indiai dialektus is beletartozik.
10. A legidősebb Facebook-használó kora tényleg meglepő: a walesi Lilian Lowe 104 éves, és a közösségi oldal használja arra, hogy tartsa a kapcsolatot unokáival és dédunokáival.
11. Egy felhasználónak átlagosan 130 barátja (ismerőse) van.
12. 66 168 fényképet tagelnek minden egyes percben a Facebookon.
13. Több mint kétmillió privát üzenetet küldenek a Facebookról minden 20 percben.
14. Közel két Magyarországnyi (18 487 490) felhasználó „lájkolta” Obama elnök Facebook oldalát.
15. 35 millióan változtatnak meg naponta valamit Facebook-profilukban.
16. 2010 legnépszerűbb Facebook-oldala a Texas HoldEm Poker volt. Havonta 38 millióan kíváncsiak rá. A második helyen Michael Jackson oldala, míg a harmadikon a Mafia Wars nevű játék oldala áll.
17. Több mint 200 millióan mobil eszközről érik el a Facebookot.
18. A hölgyek sokkal aktívabbak a Facebook-fotókat illetően: kétszer annyi fényképet tesznek fel és tagelnek, mint a férfiak.
19. S ha már fénykép és nők: A hölgyek szívesebben tesznek fel olyan fényképeket a Facebookra, amelyeken nők vannak, és a férfiak is szívesebben tesznek fel olyanokat. Azaz: a Facebookon található fényképeken sokkal többségben vannak a gyengébbik nem képviselői.
20. Az idősebb felhasználók több fényképet töltenek fel, viszont kevesebbet tagelnek, mint a fiatalok.
21. 2010 utolsó negyedévében átlagosan 6 milliárd fotó került fel havonta a Facebookra, s a jóslatok szerint 2011 nyarára már 10 milliárd lesz ez a szám.
És, hogy gyakoroljam a szövegbeágyazást, itt egy link , ami összegyűjtött érdekességeket ismertet, világ leghíresebb közösségi site-járól.
Jó böngészést!
A tanár úr által oly sokszor emlegetett "digitális tolltartónk" (gyanítom, hogy ez a tanár úr saját találmánya, mert korábban még nem találkoztam vele) feltöltésre szorul, az órán az úgy nevezett "24 fő színből álló tollkészlettel" dolgoztunk. A digitális kultúra kiépítéséhez hozzájárulnak a digitális tolltartó eszközei, alkalmazásai, kommunikációs csatornái. A legfontosabb kategóriákat, és azokon belül is a legfontosabb web 2.0-s alkalmazásokat tekintettük át. Fontos megjegyezni, hogy valamennyi alkalmazás közös pontja, hogy mind internet használathoz van kötve.
 | |
| Internet nélkül nem élet az élet :) |
Menjünk akkor sorjában. Az első, amit megemlítettünk a közösségek csoportja volt. A 2000-es évek közepén jelent meg az iwiw, és kezdett el terjedni kis hazánkban, igen rohamosan. Az ismerőseinket tudtuk megkeresni a segítségével, amennyiben regisztrált felhasználó volt, de végeredményben itt meg is állt a dolog. Esetleg üzenetet lehetett részére küldeni, de igazán folyamatos kapcsolattartásra, tartalom- és alkalmazáshasználatra nem volt lehetőség. A facebook begyűrűzése Magyarországra (a Facebook úgy 2003-2004 óta létezik), már csak az iwiw elterjedése után következett be, amikor is már megjelent az igény az ismerős keresés utáni életre is. Én speciel, kb. három évvel ezelőtt regisztráltam a facebook-on (talán picit korábban), e-mail-ben kaptam néhány barátomtól kéréseket, és elfogadtam. Akkor még nem használtam a közösségi hálót, egyáltalán. Feltöltöttem egy profilképet és megadtam a születési dátumomat, és azt hiszem ennyi volt első körben. Jól emlékszem, hogy ténylegesen akkor kezdtem el használni, amikor a legjobb barátnőm küldött egy felkérést a híres-hírhedt FarmVille játékra :))) És skype-on keresztül beszéltünk éppen, amikor szólt, hogy ezt küldte, nézzem meg, legyek olyan kedves és csatlakozzam a "farmvillezők" táborába, mert minél több szomszédra van szüksége... Nem fogadtam el rögtön a felkérést, de másnap rábólintottam. És ő már magyarázta is, hogy hogyan kell vetni, aratni, építkezni, javakat szerezni, a szomszéd farmját meglátogatni és segíteni, stb. És rákaptam az ízére... Ez van, engem ezzel az alkalmazással szippantott magába a facebook. Azóta is megvan, de majdnem egy éve nem járta a farmomon. Ellenben, mivel olyan szépen hagytam ott, és annyi mindenem volt már, nem volt szívem törölni magát az alkalmazást. Kérdésem, ez vajon hozzájárult a digitális kultúrám műveléséhez?? :) Azóta vannak és voltak más játékok is, amiket kipróbáltam és még játszom is, de a legtöbb ilyen és ehhez hasonló dolog a facebook-on pénzbe kerül. Mit ne mondjak, zseniálisan csinálja pl. a Zynga, megszeretteti a játékot, fanatikusság műveli ki az embert, aki jobb akar lenni a szomszédainál, ezért előveszi a bankkártyáját és fizet, hogy meg tudja venni a kacsa lábon forgó, limitált számú malac ólat... De óriási ötletnek tartom, bár eleinte nem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy oldalt, a hirdetések között rengeteg olyan bukkan fel, amik engem érdekelnek. A program figyeli, mikre kattintok, miket nézek meg, és olyan reklámfelületeket rak ki oldalra, amik az adott profilhoz köthetőek. Számomra ez egyszerű és zseniális!!
Bármilyen legyen is a facebook, mindenkinek van róla véleménye. Az én életem szempontjából igen hasznos alkalmazás, és most elsősorban az iskolai csoportokra és feladatokra gondolok. Azonban, volt egy olyan csoport facebook-on, akik nagyon is jól megfogalmazták azt, amit néha én is érzek, ez a "Hogyan ******* el az időnket facebook-on?" nevű csoport volt, roppant találó névvel :) Néha érzek így én is. És bár, a tanár úr kérése alapján egyik alkalmazás esetében sem élhetünk kritikával, ami a digitális tolltartónkat illeti, nemcsak közösségformálásra, tartalommegosztásra, hírgyűjtésre lehet használni a facebook-ot, bővelkedik haszontalan alkalmazásokban is. És ugyancsak nem lehet függőségről sem beszélni a blogokban, de valljuk be, a facebook is okozhat nagyfokú függőséget. Szoktam is tapasztalni a jeleit. :) Mikor végigfuttatom az üzenőfalon lévő bejegyzéseket a belépést követően, tulajdonképpen híreket gyűjtök. És igen, kapcsolatot tartok fenn a barátaimmal, ismerőseimmel. Nekem ugyan nemigen vannak olyan ismerőseim, akiket személyesen nem ismernék vagy nem találkoztam volna vele (a mai napon rácáfolt erre Kristóf Zsolt tanár úr ismerősnek jelölése :D), de egészen biztosan vannak ilyenek is fenn. Hogy ez miért jó? Nem tudom, talán verseny folyik itt is, mint anno az iwiw esetében, kinek van több ismerőse? És vajon miért van az, hogy egyesek szándékosan tartják távol magukat a facebook világától? Egyáltalán nem akarnak regisztrálni, vagy netalán valami ördögi találmányként tekintenek rá? Édesanyám mindenképpen szeretett volna regisztrálni, miután a kolléganői is már aktív vagy kevésbé aktív tagjai voltak a közösségi klubnak. Én tanítgattam neki, mit hogyan kell, hogy tud ismerőst keresni, levelezni, miket raktak ki az üzenőfalra az ismerősei. Ő is elcsodálkozott, hogy ezen a ponton már nem áll meg az élet, hogy bejelölték egymást az ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal. De még mindig tanulja a facebook-ot. Édesapám azonban kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy őt is feltegyük. Épp elég neki az iwiw, ahonnan megkért, hogy szintén töröljem. Az oka egyszerű, látott egy riportot, miszerint egy bűntény esetén a gyanúsítottat megkeresi a rendőrség a közösségi oldalakon is, és a nyomozás során megnézik az illető kapcsolatrendszerét. Olyan sok ember van bejelölgetve mindenkinél, és sosem tudhatjuk, kiről mi derül ki, kit kivel hoznak kapcsolatba, és rossz fényt vethet ez az illetőre. Ennyi. Persze, nem kell egyből összeesküvés-elméleteket gyártani, de tény, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az letörölhetetlen, ugyebár, egy digitális lábnyomként ottmarad. Így pl. az is mindegy, hogy Apukám törölte magát iwiw-ről, mert "lábnyoma" megmaradt, de csak számítástechnikai szakemberek tudják előkeresni, minden adatot őriznek arról, ami egyszer felkerült, még ha le is törölték azt.
A tanár úr kíváncsiságból tett fel egy olyan kérdést, ami elgondolkodtatott, az elmúlt egy hétben mit olvastunk, láttunk a facebook-on? Hm, hát én megpróbáltam végigpörgetni az agyamban: sok állatmenhely "lájkolója" vagyok, így pl. megosztott, gazdira váró kutyusokat láttam, általában mindig megnézem a kirakott demotivalo.hu fotókat, volt egy megosztott kép, ami egy családi fotó szeretett volna eredetileg lenni, ahol apa és fia a kanapén ülve tévéznek, azonban a kanapé mögött a fényképezőgép "jóvoltából" megjelenik egy szellemalak :S Hozzászóltam a néhány barátom fotójához és állapotához, 3 új ismerősöm lett, a lakberendezési oldalak fotói közül többet is lájkoltam (hát, a kifejezésekkel és az egész facebook nyelvtannal oldalakat lehetne megtölteni, de erről már korábban beszélt nekünk Tóth-Mózer Szilvia is. A "lájkolni", vagyis "tetszikelni" kifejezés mára már beépült a nyelvezetünkbe is a facebook felhasználók jóvoltából). Megosztottam az aktuális kedvenc slágeremet, és kikerült néhány felkérés is a játékalkalmazásaim során :) Röviden ennyi, bár, biztosan nem soroltam fel mindent. Hogy mindez mennyire volt hasznos, és hogy mennyire művelte a digitális kultúrámat, nem tudom, de úgy hiszem, még ha igen kis mértékben is, de inkább hozzátett.
A következőt találtam a facebook-ról való keresgélésem alkalmával:
21 tény a Facebookról, amit talán nem ismerünk:
1. 2010-ben a Google keresések két százaléka tartalmazta a Facebook kifejezést.
2. A felhasználók átlagban 12 órát töltenek havonta a Facebookon.
3. Egy átlagos Facebook-felhasználó havonta nyolc ismerőst talál (és küld neki kérést) az oldalon.
4. Egy átlagos Facebook-felhasználó 13 csoporthoz csatlakozik.
5. A Facebook-használók 27 százaléka nem teszi közzé, hogy milyen kapcsolatban él.
6. A munkaadók negyede utasított már vissza álláskeresőt, miután megnézte annak Facebook-profilját.
7. A facebookozó nők 63%-a és a férfiak 42%-a kereste már a közösségi oldalon korábbi partnerét.
8. A facebookozók 12 %-a állítja, idegesebbé teszi őket a közösségi oldal látogatása. Ezt egyébként egy tanulmány is alátámasztja, amiről itt írtunk.
9. 76 nyelvű a Facebook, és ebbe hat indiai dialektus is beletartozik.
10. A legidősebb Facebook-használó kora tényleg meglepő: a walesi Lilian Lowe 104 éves, és a közösségi oldal használja arra, hogy tartsa a kapcsolatot unokáival és dédunokáival.
11. Egy felhasználónak átlagosan 130 barátja (ismerőse) van.
12. 66 168 fényképet tagelnek minden egyes percben a Facebookon.
13. Több mint kétmillió privát üzenetet küldenek a Facebookról minden 20 percben.
14. Közel két Magyarországnyi (18 487 490) felhasználó „lájkolta” Obama elnök Facebook oldalát.
15. 35 millióan változtatnak meg naponta valamit Facebook-profilukban.
16. 2010 legnépszerűbb Facebook-oldala a Texas HoldEm Poker volt. Havonta 38 millióan kíváncsiak rá. A második helyen Michael Jackson oldala, míg a harmadikon a Mafia Wars nevű játék oldala áll.
17. Több mint 200 millióan mobil eszközről érik el a Facebookot.
18. A hölgyek sokkal aktívabbak a Facebook-fotókat illetően: kétszer annyi fényképet tesznek fel és tagelnek, mint a férfiak.
19. S ha már fénykép és nők: A hölgyek szívesebben tesznek fel olyan fényképeket a Facebookra, amelyeken nők vannak, és a férfiak is szívesebben tesznek fel olyanokat. Azaz: a Facebookon található fényképeken sokkal többségben vannak a gyengébbik nem képviselői.
20. Az idősebb felhasználók több fényképet töltenek fel, viszont kevesebbet tagelnek, mint a fiatalok.
21. 2010 utolsó negyedévében átlagosan 6 milliárd fotó került fel havonta a Facebookra, s a jóslatok szerint 2011 nyarára már 10 milliárd lesz ez a szám.
És, hogy gyakoroljam a szövegbeágyazást, itt egy link , ami összegyűjtött érdekességeket ismertet, világ leghíresebb közösségi site-járól.
Jó böngészést!
Viki, nagyon tetszett a bejegyzésed (a link is megy ;). Én is farmoztam a Farmeramaval, én akkor hagytam abba, amikor már meguntam, illetve helyettest kellett volna kerítenem, amíg nyaralok, aki ápolja az állataimat, hogy addig is fejlődjön a farm. Ez a játék is egyfajta online közösség volt, ahol a szomszédokkal megajándékoztuk egymást, illetve lehetett csevegni a szomszédokkal és a fórumokban bárkivel. A játék is kőkemény pénzekben ment, bár én megfogadtam, hogy soha egy fillért sem (különböző játékokkal sikerült néha farmaranyhoz jutnom), nagyon jól ki vannak találva ezek a játékok.
VálaszTörlésNagyon érdekesek voltak a Facebook statisztikák, találtam még egy meglepőt az általad ajánlott linken: "a világ internetezői között arányosan elosztjuk a Facebook felhasználók által az oldalon töltött időt, akkor mindenki 55 percet tölt Mark hálózatán. Összesen hatmilliárd percet töltenek a netezők minden nap az oldalon – ez pontosan a kétszerese annak, amit a Google tudhat magáénak." - ez hihetetlen.