Digitális tolltartó - minden a facebook-on kívül

Az előző blogomban a facebook világában merültem el teljesen. Olyannyira, hogy a többi digitális "tollról" a tollkészletben említést sem tettem. Ahhoz túl kevésnek bizonyult a megszabott 12.000 karakter. A közösségek témakörénél hagytam abba, illetve, éppen, hogy csak elkezdtem. Mivel a Facebook-nak magam is aktív tagja vagyok, könnyű volt elmerülni benne, de a digitális tolltartó egyéb elemei nem mind voltak ismerősek a számomra. Így mindegyikre rákerestem vagy kipróbáltam. Egy-kettőre regisztráltam is :) De erről bővebben az alkalmazásnál.Mellesleg, megjegyezném, hogy a legtöbb alkalmazásnak facebook-os vonatkozása is volt, és nem csoda, hogy mi is a facebook ismertetésével kezdtük a digitális tolltartó kielemzését. Olyan, mintha, minden út Rómába vezetne, de Róma ezúttal maga a Facebook.

Szóval, google+. Az egyik legújabb alkalmazás a tolltartóban. Tavaly nyáron mutatkozott be a nagyközönség előtt, és az eredeti terv az volt, hogy olyan közösségi óriásokkal vegye fel a kapcsolatot, amilyen a facebook is. A döntés azért született meg a google-nél, mert egyre több felhasználó keresett információkat a facebook és a twitter oldalain, mint a "keresőnagyhatalom" felületén. Szerették volna felvenni a versenyt, ezért úgy gondolták, megpróbálják lekőrözni a Facebook-ot és barátait az alkalmazásaikat, eszközeiket tekintve. A gond csak az volt, hogy beleestek abba a hibába, hogy már túllicitálták saját magukat is, annyira sok dolgot lehet csinálni google+-ban, hogy felsorolni is nehéz, nemhogy mindet használni. Az a személyes véleményem, hogy főleg Magyarországon, a felhasználók nagyobb része nem tudja kihasználni az internet adta lehetőségeket, mert nem is tudnak róluk. Ugyanez a helyzet a mobiltelefonok vagy akármilyen más technikai újdonságok esetében. Azokat a programokat használják az emberek, amiket ismernek. Ritkán nyúlnak az újhoz, mert szerintem, egész egyszerűen nem mernek. Pl. a google+ megoldotta azt, hogy a felhasználóinak lehessen videochatelniük. Vajon mennyien használhatják ezt az alkalmazást? És a mobilos eléréseit? Valószínűleg nagyon kevesen. Ettől függetlenül a google+ nem rossz kis alkalmazás, találtam róla egy bemutatkozó anyagot is, ide kattintva elérhető.

LinkedIn. The World largest professional network. Legalábbis ezt állítják róla. Ide speciel regisztráltam is. Az első amin elcsodálkoztam, amikor a munkahelyemet írtam be angolul, megjelent az első néhány betű után és felajánlotta, hogy erről van-e szó. És arról volt szó. Sőt, az egyik legjobb barátnőmet is megtaláltam a LinkedIn felhasználók között. A program amolyan szakmai facebook, szakmai kapcsolatokat segíthet  kiépíteni. A szakmai önéletrajzunkat tudjuk feltölteni a segítségével, ami bekerül az adatbázisba, de attól más, mint egy sima fejvadász cég adatbázisa, hogy itt kapcsolatba kerülhetünk a többiekkel is, állhatunk akármelyik oldalon, munkáltatóén vagy dolgozóén is, vagyis kapcsolati hálóba van ágyazva a karrierutunk. Sőt, akárkiről lehet értékelést írni, olyan, mint egy virtuális ajánló levél, és bárki láthatja, érdemes egy állásinterjú alkalmával az önéletrajzunkba is beírni. Lehet, hogy nekem is végül ez az alkalmazás fog segíteni váltani? :) 

Még mindig a közösségi alkalmazásoknál maradva, álljon itt most a moly.hu. Ide szintén regisztrálva vagyok, már korábban regisztráltam, ugyan facebook-on csak, mert, könyvmoly vagyok. Most a moly.hu-ra is regisztráltam, és őszintén szólva, nagyon tetszik. Ha valaki esetleg regisztrálva lenne, nyugodtan jelöljön, pláne, ha szeret könyvekről eszmét cserélni :) Közel hozza az olvasók társadalmának tagjait egymáshoz, ráadásul a kiadók ajánlatairól is első kézből lehet értesülni. Nem is beszélve az akciókról, amiket el lehet csípni és olcsóbban megvenni a kiszemelt könyvet. Ez egy olyan oldal lesz, amit sűrűn fogok látogatni a jövőben.

Meetup. Egy olyan oldal, ami a közösségek szervezésére jött létre. Ahogy google-ban rákerestem, első magyar oldalként, illetve közösségként a következő jött be: The Budapest New Technology Meetup Group. Találkozz a budapesti tech közösség tagjaival, ismerjük meg egymást, és az új technológiákat. Az előadások rövidek és ütősek, utána kötetlenül beszélgetünk. Ez a csoport az új technológiák megtárgyalására jött létre, a találkozóikra, előadásaikra kizárólag a meetup.com-on való regisztrációval lehet jelentkezni. Az oldalon már fenn vannak a májusi, júniusi és júliusi időpontok is a találkozókra. Aki regisztrál a meetup.com-ra, értesítést kap a számára érdekes rendezvényekről, amikre jelentkezhet. Ez azért tetszik különösen, mert az online tevékenységet ezúttal offline tevékenység követi, tehát, személyesen találkoznak az eseményre regisztrálók, akik közös érdeklődési körrel bírnak. Közösséget bárki indíthat, bármilyen témában, és a facebook-kal ellentétben, komolyabb támogatást is képes nyújtani, minthogy megtudjuk az időpontot és a helyszínt.

A közösségi portálokról a keretrendszerekre térjünk át. A keretrendszerek lényege, hogy a különböző alkalmazásokban leggyakrabban használt elemeket egyetlen helyre gyűjtik össze, és készen kínálják a fejlesztők valamint a programok számára, amelyek így rengeteg elvégzendő munkától mentesülnek. 

 

Ilyen keretrendszer, mely számomra a legismertebb volt, a Moodle is, melyet az ELTE is használ, és mi is készíthettünk ilyet az egyik óránkon. Akkor a tanárunk azt mondta, kb. 15 perc alatt el lehet készíteni egy moodle keretrendszert, azonban, ha valaki nem ért ehhez, és szakembert bíz meg, komoly pénzeket is elkérhetnek tőle, az amúgy ingyenes program létrehozásához. Alapbeállításokat már tudunk végezni a saját moodle rendszerünkben, de már akkor is azt vettem észre, hogy nagyon nincsen kihasználva a moodle rendszer tudása. Sokkal többre lenne képes, mint hogy a tanáraink megosszák velünk rajta keresztül a tantárgyuk tematikáját, és a kötelező irodalmakat. A moodle e-learning rendszert zárt rendszerként használják, és nem lehet csak úgy regisztrálni, többnyire mi, felhasználók kapunk kódot és jogosultságot a rendszergazdától, bár, a moodle, eredetileg nyílt forráskódot használ. Az előnye, hogy olyan irányba lehet fejleszteni, amilyenben csak akarjuk. Na, ezt az elte e-learning-en nem vettem észre. Azt sajnos, főként, ahogy említettem, tartalommegosztásra használják, ritkábban kommunikációra.

Ami számomra új volt, többek között a Mahara volt. A Mahara egy szabad forráskódú ePortfólió szoftver. Nna, ez nekem még nem mondott túl sokat. De, miután elolvastam, pontosan mire képes, világossá vált. Hasonlóan az előzőekhez, itt is közösségeket és csoportokat lehet létrehozni, és ami még újabb volt, az Eltének is van ilyen rendszere, méghozzá a moodle rendszeréből lehet továbblépni rá, az ELTE ePortfolio gombra kattintva. Ezt én is megnéztem, mert még sosem láttam. A digitális lábnyomaink szisztematikus összegyűjtésére szolgál. Ez is nagy segítség lehet karrier szempontjából, a saját portfoliónkat tervezhetjük meg a segítségével. Elvileg ez egy közösségi oldal szerepét is betöltő szoftver, mindenféle csoportalkotásos, barátkozós-bejelölős, intézményes hókuszpókusszal és az ilyen esetekben megszokott további velejárókkal. Mivel nem ismertem a programot, így rákerestem, a következőt írták róla: "A Mahara egyszerű - a profiladatok és nézetek összeállítása technikailag tényleg "nem vesz ki sokat" az emberből, csak egy kicsit "nyakatekert" a logikája. A Mahara jó - tessék bátran ePortfoliózni, már amennyiben bujkál bennünk némi kis exhibicionizmus."

Átnyergelnék akkor a blogokra. Elvégre, ehhez legalább hozzá tudok már szólni :) 

A blogok mellett meg kell említeni az úgy nevezett mikroblogokat is, mint amilyen a Twitter is. Bevallom őszintén, eleinte nem tudtam megbarátkozni a Twitter nyomorúságos 140 karakterével. A kifejezésért elnézést kérek, de egy olyan ember, aki szereti, és ki is tudja fejezni magát szavakkal, pláne írott szavakkal, annak ez a 140 karakter finoman szólva is csekély. Aztán miután már használtuk egy-két hete, és kezdtem ráérezni az ízére, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz dolog. Olyan, mintha gyors információkat kapnánk, rövid, de velős üzeneteket váltanánk egymással, akik követnek bennünket. Eleinte csak linkelgettem, de mikor rákattintottam egy-egy általam követett célszemélyre, és megnéztem, miket linkeltek ki mások, azon kaptam magam, hogy egymás után bújom a belinkelt honlapokat, mert hozzám hasonló érdeklődésű emberek számomra is érdekes témákat osztanak meg. És abba a 140 karakterbe még a rövid, tömör, de határozott véleményük is belefér :) Ráadásul, az oldalt megjelenő ajánlott követendő személyek vagy oldalak is olyanok, amik számomra érdekesek. Azt hiszem, a twittert is megtartom a kurzust követően. Csak tanítson meg valaki összekapcsolni a facebook-kal :) Amúgy, az nagyon tetszik benne, hogy twitteren tweet-elni lehet (eleinte nem értettem a kifejezést, amíg nem regisztráltam rá), vagyis csipogni :) Pontosan úgy, ahogy a boldogság kék madara. Megpróbáltam kideríteni, milyen nevet kapott a logó madárka, kérdezem, hátha tudja valaki, hogy ez igaz-e: "A legtöbbünk már úgy érzi, hogy szinte felér egy jó ismerőssel. Azonban, amikor erre gondolunk, rájövünk, hogy még a nevét sem tudjuk. Sőt, még azt sem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány. Nos, ő fiú. A neve pedig... Larry. Igen, Larry a madár. Vagy inkább, Larry Bird. Larry nevét a Twitter is megerősítette egy néhány évvel ezelőtti tweetjében."

Blog. Napjaink egyik legdivatosabb online elfoglaltsága a napló írás és olvasás. Ezt ma már online is megoldhatjuk, egy blog segítségével. Azonban, ez nem egy titkos napló, ez tartalommegosztás digitálisan. A blogok többsége nyilvános weblapként működik bármely internethasználó által elérhetően. Az eredeti „weblog” kifejezés a „web” és „log” (napló) szavak összetételéből keletkezett, ebből rövidült a mára bevetté vált blog avagy "binarylog" alak. A blog lehet egyszerűen egy interneten közzétett személyes, egyéni napló, de lehet egyéni vagy csoportos politikai véleménynyilvánítás vagy üzleti jellegű kommunikáció eszköze is, és lehetségesek tematikus blogok is, mint amilyen ez is, az információtudomány és a távoktatás köré épített témakörökben mozog. Én a blogger.com-ot választottam, ezt találtam a legegyszerűbbnek azok közül amit ismerek, és a megjelenése is szimpatikus volt. Magyarországi viszonylatokban nagyon rosszak a blogok elterjedésével kapcsolatos számadatok, csak igen kevés ember ír blogot hazánkban. Említettem feljebb a politikai blogokat, ezekkel vigyázni kell, mert félelmetesen nagy befolyásoló erővel bírhatnak, pláne, ha még facebook-on is megosztásra kerülnek...

A geolokációs szolgáltatások nem voltak ismeretlenek számomra, de tény, hogy nem használtam őket. Már korábban kacérkodtam a Foursquare program használatával, de mivel már én is idegesítőnek érzem néha magam, mikor a facebook oldalamon gazdit kereső kutyákat osztok meg naponta, nem szeretném az én kedves ismerőseimet még azzal is sokkolni, hogy éppen hol ebédelek, és milyennek osztályozom az éttermet :) Pedig amúgy, többek között erre is jók, bejelentkezni rajtuk keresztül a világ bármely pontjáról, és az ismerőseink tudják merre járunk. Megjegyzem, ha édesanya leszek, a gyerekeimre szereltethetek egy ilyen geolokációs eszközt, hogy ne aggódjak a nap minden percében értük :) Ami tetszik bennük, hogy mobiltelefonra is lehet alkalmazni. Lényege, hogy bárki létrehozhat bárhol egy helyet, mások, akár vadidegenek is, pedig bejelentkezhetnek oda. A hely olyan, mint egy közös faliújság, ahogy a tanár úr említette, vagy egy iskolapad, "itt jártam..." feliratokkal és megosztásokkal. Foursquare-hely bármi lehet, és fontos, hogy igen komoly üzleti szolgáltatásra épül a "játék". Ugyanis, reklámot jelent annak az étteremnek vagy egyéb helynek, ahova "becsekkolunk". Ha a barátaim is arra járnak, legközelebb majd ugyanazt a helyet választják, amit korábban én, mert jó véleménnyel voltam róla, vagyis kommunikáljuk a személyes választásunkat, véleményünket. Bár, talán kicsit idegesítőnek és betegesnek is, hogy az ember mindig és mindenhol informálja az ismerőseit, hogy éppen hol van. Érdekességként szeretnék megosztani egy magyar-foursquare értelmező miniszótárat :)

• foursquare: Magának a programnak a neve, melyet iPhone-ra, Androidra, BlackBerry-re, Symbianra, Nokia S40-re és Windows Phone 7-re is letölthetünk, plusz létezik belőle internetes kliens is, melyet gyakorlatilag bármelyik telefonról használhatunk.
• Check-in: "Becsekkolni", avagy bejelentkezni egy helyre, eseményre.
• Badge: Jelvény, melyet az ember bizonyos tevékenységekért kaphat, azaz egy olyan trófea, melyet lehet mutogatni barátainknak. Járhat badge azért is, mert valahova egy héten háromszor bejelentkeztünk, de vannak sokkal nehezebben megszerezhető jelvények is. Összesen több száz fajta létezik, számuk folyamatosan bővül.
• Mayor, Mayorship: Minden foursquare-ben létező helynek van egy virtuális polgármestere (a Mayor), aki azzal nyerte el ezt a rangot, hogy rendszeresen és nagyon sokszor (a többieknél többször) jelentkezett be az adott helyre. Minden helynek csak egy polgármestere lehet, de egy ember lehet több helyen is polgármester; ha egyszerre 15 darab helyen is az valaki, egy speciális badge a jutalma.
• Special: Olyan hely, ahol valami kézzel foghatót is kapunk azért, ha foursquare-en bejelentkezünk. Ez lehet ingyenes internethasználat egy étteremben, egy korsó sör egy kocsmában vagy épp 10% kedvezmény az árakból egy szórakozóhelyen.

A Latitude nevű program is igen hasznos lehet, mely a google csoport tagja. Mobilon keresztül használható, és google koordináták segítségével mindig megtalálhatjuk ismerőseinket és családtagjainkat egy térképen, és megoszthatjuk azokkal az emberekkel, akikkel szeretnénk, hogy tudatni, hogy éppen hol tartózkodunk. Amolyan térképes ismerőskereső és kapcsolattartó alkalmazás a mobilunkra. Egyszerű találkozókat szervezni és a barátokkal tartani a kapcsolatot vele. A tartózkodási hely adatait folyamatosan frissítő Latitude-on a felhasználó megnézheti vannak-e a közelben ismerősei, és az alkalmazást el sem hagyva küldhet nekik chates üzenete, SMS-t vagy akár fel is hívhatja őket. A Latitude a mobilra telepíthető Google Térkép részeként érhető el. Azonban, hazánk sajnos nem került rá arra a huszonhét országból álló listára, ahonnan lehet a Latitude telepítő letöltésére emlékeztető linket küldeni. Nem a Latitude az első mobilos közösségi szolgáltatás. Hasonló funkciókkal rendelkezik a Brightkite vagy a GPS-es telefonokra tervezett GyPSii is.

Még egy pár mondatot szerettem volna a geocaching-ről is szólni. Én ezt korábban egy játéknak ismertem, amolyan kincskeresőnek. Már régóta játsszák, mikor az egyik mobiltelefonszolgáltatónál dolgoztam, sokszor találkoztam olyanokkal, akik lelkes versenyzők és ők meséltek róla, hogy is működik. Egy játék, mely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát (GPS, Internet) a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel. Lényegében, egy elrejtett ládát, vagyis a kincset, a nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján GPS eszközzel lehet a legkönnyebben megközelíteni. A GPS eszköz azonban nem feltétlenül szükséges a játékhoz, hagyományos térképpel is lehet eredményesen játszani. Érdemes megemlíteni, hogy a GPS eszköz használata egyúttal nem jelenti a láda automatikus és könnyű megtalálását, mivel egyrészt a szabadidős GPS készülékek helymeghatározási pontossága 10 méter nagyságrendű, másrészt a láda elhelyezője és a további játékosok igyekszenek a ládát elrejteni.

A közösségi dokumentumokat illetően, a google docs-ot már ismertem, sőt, használjuk is a csoporttársaimmal, hiszen majdnem mindenkinek gmail-es e-mail címe van. Jó dolog, hogy akármikor letölthetjük, ami a közösben fenn van, hozzáférhetnek a csoporttagok, és mivel nagyobb tárhelyet igénylő dokumentumokat tudunk itt tárolni, ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak ahelyett, hogy mondjuk adathordozóra írjuk ki, és úgy juttassunk el valamit a többiek részére (ilyenek lehetnek mondjuk a tartalommegosztók is, mint mondjuk a toldacuccot.hu is, azonban, ezek csak korlátozott ideig tárolják a feltöltött anyagot, a google dokumentumok viszont megmaradnak). Szövegszerkesztővel együtt lehet használni, pont, mintha a word-ben írnánk. A dolog lényege tehát a megosztás, nem pedig az átküldés. Hasonló alkalmazás a scribd és a issuu is, amelyek dokumentum megosztó szolgáltatások.

A közösségi tartalmaknál megemlítésre kerültek a Wikipedia, a prezi.com és a slideshare.net is. A közös bennük, hogy információt osztanak meg.

A sorokat túl hosszúra nyújtottam, de még belefér egy kicsi, a fogalomtérképnél a mindmeister-t említettük meg. Ha végre egyszer elkezdem használni, ígérem beszámolok a tapasztalataimról. Húsvét környékén tervezem a vele való foglalatosságot... Egyébként a nem lineáris gondolatmenetünket képes lekövetni az alkalmazás :)

Még a fényképekről, közösségi képekről és videókról, podcast-ekről mondanék néhány szót, így összevonva. Amik itt terítékre kerültek, az a picasaweb, flickr voltak, amiket néhány héttel ezelőtt ismerhettünk meg részletesebben médialaboron. Fotók beágyazásával a web- és online környezetben, hatalmas fényképadatbázissal és megosztással foglalkozik. A 360cities.net oldalt épp, hogy csak érintettük, pedig ezt még ismertem is, jó kis alkalmazás. Körpanorámás fotók egy adott helyről. Mielőtt Rómába utaztunk volna, így néztem körbe a Vatikán azon helyein, ahova nem lehetett belépni :) Gyönyörű és nagyon izgalmas dolog, és szintén megosztható, bárki láthatja őket. 

A videóknál az itunes.apple.com-ot vizsgáltuk, aminek a külön itunes-u alkalmazása éppen a küszöbön van hazánkban, és az ELTE szeretne ebben az első lenni. A lényege, hogy az előadások rögzítésre kerülnek, webinárium formájában, és fel lehet iratkozni bárkinek rájuk, belehallgathatnak, az adott egyetem adott tárgyainak előadásaiba. 

A youtube volt a másik, ami szóba került, ezt nem kell senkinek sem bemutatni. Videómegosztó portál, és szerencsére hasznos dolgokra is lehet használni, nemcsak zavarbaejtő vagy lejárató videókat közzétenni másokról. Én többnyire zenéket hallgatok rajta, vagy filmrészleteket keresek elő a múltból, amúgy nosztalgiaképpen. :) 

Ilyen a u-stream is, videómegosztó szolgáltatás, akár élőben is nézhetem az előadásokat.

Az élőhang esetében még a skype program került elő, és a facebook videóhívó alkalmazása, amit mellesleg nem is ismertem. Skype-ot használok én is, néha mobilról is, mert szeretem, és széles körben elterjedt alkalmazás, sok barátom használja, és olyan is, aki jelenleg külföldön van, tehát vele így (is) tudom tartani a kapcsolatot.

És végül a virtuális környezetek. A sokat emlegetett Second Life mellett twitteren, ha látta valaki, megosztottam még néhány ilyen és ehhez hasonló alkalmazást is, mint amilyen pl. a Small Worlds is. Ez is 3D-s és egy kicsit modernebb is a kivitele. Az tetszik bennük, hogy a képzeletünkre van bízva sok minden. Olyan környezetet alakíthatunk ki, amilyet csak akarunk, és jó közösségformáló hatása is van, még akkor is, ha a felhasználói sosem találkoztak egymással előtte. És hogy ez miért jó a tanulásban? A virtuális tanulási környezet akkor jó, ha effektíve azzá válik, ami az elnevezése, nem feladat- és forrásgyűjtemény, hanem valódi tanulási környezet, ahol kérdéseket lehet feltenni, ötleteket, anyagokat gyűjteni, felfedezőútra indulni. Ideális esetben mindenki megtalálhatja a magának való feladattípusokat és azokat az anyagokat, amelyek továbbvezetik a mélyebb megismerésben. Lehetőséget ad a diákoknak az iskolán kívüli, szabadabb tanulásra, az anyagok bármikor, bárhonnan, bármilyen internetes eszközön elérhetők.