Az utolsó távtan. bejegyzés

Éljen-éljen! Eljött az ideje az utolsó virtuális távoktatás bejegyzésemnek is. Most hallgattam meg Jókai Erika előadását, e-learning tartalmak és oktatási környezetek ergonómiája témakörben. Ergonómiát már tanultunk előző félévben, azonban, másképpen kell értelmezni, ha virtuális vagy online tanulásra és tanulási környezetre szeretnénk hozzáilleszteni a tanultakat. 

Az ergonómia műszaki tudományág, és az ember és a munkakörnyezetének kölcsönhatásán alapszik. Abból indul ki, hogy a felhasználó milyen eszközökkel dolgozik, és milyen kölcsönhatásokba keveredik. Az ezekből a kölcsönhatásokból adódó kellemetlenségeket az ergonómus feladata felderíteni és megszüntetni, valamilyen módon megoldani. Erre kiváló módszereket alkalmaznak a szakértők.

Az ergonómia skandináv találmány, és az értelmező szótár szerint a következőt jelenti: a munkafolyamatokkal, illetve ezeknek az ember számára gazdaságos és a legkisebb erőkifejtést igénylő kialakításával foglalkozó tudomány. Az ergonómia (ergon= munka, fáradozás; nomos= törvény, szabály) az emberi munka tudománya. És, hogy miért skandináv? A skandináv tervezőiskolák híresek az ergonómia terén elért eredményeikről. Itt a funkció elsődlegessége mellett a használhatóság is komoly szerephez jut. 

Az, hogy én most a munkahelyemen, az irodánkban, a saját asztalomnál, a saját székemen ülve ülök és nézem a monitoromat, mind-mind ergonómiai kérdéseket vetnek fel. Vajon, elegendő távolságra van-e a monitor a szememtől? Vajon a székem megfelelő magasságúra van-e állítva ahhoz, hogy ne fájduljon meg a derekam? Vajon a klímaberendezés elhelyezkedése (oldalt, a fejem felett) mennyire befolyásolja a munkakörülményeimet? Vajon az irodánk falának halvány zöld színe mennyire hat megnyugtatóan a szervezetemre? És még sorolhatnám. Sokrétű tudomány, mégis, csak az 1950-es évektől kezdtek vele foglalkozni ("foganytúk és skálák ergonómiája"). Ahhoz, hogy tisztában legyen az ergonómus az általa vizsgált cég alkalmazottainak ergonómiai szükségleteivel, tisztában kell lennie az alkalmazottak igényeivel, anatómiai és pszichológiai jellemzőikkel, képességeikkel, adottságaikkal. Az emberek amúgy is szívesebben dolgoznak egy olyan helyen, ahol törődnek az igényeikkel (itt nem kell átesni a ló túloldalára, természetesen, hanem a lehetséges határokon belül, a legjobb megoldás keresése a dolgozók részére). Ezzel a cég malmára is hajthatjuk a vizet, hiszen, azok a dolgozók, akik biztonságban, kényelemben és nem utolsó sorban jól érzik magukat munkahelyükön, sokkal lojálisabbak, egészségesebbek, csökkennek a hiányzásaik, nem utolsó sorban pedig hatékonyabbak a munkavégzés során és jobb teljesítményt is nyújtanak a statisztikák szerint. De statisztika nélkül is megállapítható, hogy aki jól érzi magát, jobban teljesít.

A felhasználóhoz és annak szokásaihoz, attitűdjéhez, képességeihez és külső és belső jellemzőihez alkalmazkodnia kellene a felhasználni kívánt eszközének is. A három fő szempont: BIZTONSÁG, HATÉKONYSÁG és KÉNYELEM (komfort)! A HASZNÁLHATÓSÁG (vagy Usability) egy mindig előkerülő fogalom az ergonómia szempontjából, egy külön fontos szempont, amit én a hatékonyságon belül tudok elképzelni (elvégre hogy lenne valami hatékony, ha nem lehet rendesen használni??). A használhatóságról legegyszerűbben a felhasználó segítségével győződhetünk meg: a felhasználó véleménye ugyanis nagyon sokat számít az ergonómus számára. A felhasználói környezet kialakítása után, a felhasználó fogja nekünk elmondani, hogy mennyire tudja használni az adott eszközt vagy mennyire érzi jól magát a kapott környezetben. Ehhez, természetesen, nagyban hozzájárulnak a felhasználóra jellemző személyes, egyedi jellemzők, jellemvonások is. Rengeteg olyan tényező van a levegőben, amivel nem számolunk vagy nem tudunk számolni a tanulási/munkahelyi környezet tervezésekor. Ilyen pl. a társas környezet megjelenése is a tanulásban vagy a munkahelyen. Mert hiába van a felhasználónak minőségi szempontok alapján kiváló gépe, felhasználóbarát programja, testének megfelelő és kényelmes pozíciót tudott felvenni, a környezete (irodája) nyugtató és talán még inspiráló hatással is van rá, ha mondjuk a kollégái nem aktivizálják magukat túlságosan a munkát illetően. Ilyenkor ez is nagy hatással lehet a felhasználóra, aki hiába próbál hatékony teljesítményt elérni a munkájában, ha ezt a kollégái, csoporttársai, akarva-akaratlanul is gátolják. A legkevesebb hibaszázalék elérése érdekében, az ergonómusnak szem előtt kell tartania tervezéskor a felhasználók tevékenységét, ismernie kell a felhasználót (ahogy a bejegyzés elején már említettem), lehetőség szerint, be is kell őt vonni a tervezési folyamatba (tehát, nemcsak a tesztelésnél kell a segítségét kérnünk, hanem már a tervezésnél is). Mivel nem vagyunk egyformák, ugyanaz a felhasználói felület az egyes felhasználók esetében különböző módon jelenhet meg, más és más dolog nyerheti el a tetszésüket, és teljesen más egység okozhat problémákat is számukra. Óriási szerepe van a folyamatban annak is, hogy ki, melyik felhasználó, mit hozott magával, vagyis tudunk építkezni a felhasználói tapasztalatokra, megszokásokra. Ezek között bőven akadnak általános jellegűek is, mint például az előadáson elhangzott telefonos példa, miszerint, berögzült az emberekbe, hogy a piros gombbal rakom le a telefont, és a zölddel veszem fel. A használhatóság tényezői között elsődleges szerepet játszik a mi felgyorsult világunkban a gyorsaság, a megjegyezhetőség, a hasznosság, a tanulhatóság, nem árt, ha az elkövetett hibák számát mutatja a felhasználónak a program vagy eszköz, és ugyanakkor tudja is ezeket javítani maga a felhasználó, illetőleg, nem utolsó sorban, a megelégedettség. Az emberek nem változnak, csak a technológia, így még a technológiai újítások felhasználásával is törekedni kell a jól berögzült ismeretek használatára a program vagy eszköz létrehozása során, mert az emberek nem szeretnek ennyi újat tanulni egyszerre, így pozitívan értékelik majd azokat a dolgokat az eszköznél, amiket ismernek már.

A 4H-t említették még a webinárium során, ami a használhatóság mellett, a hatékonyságra, hatásosságra és a hozzáférhetőségre törekszik az eszközök és a környezet kialakítása során. Az online tartalmaknál nem árt például, ha átláthatóak, könnyen felhasználhatóak, egyszerű felépítésűek, moduláris szerkezetűek, jól tagoltak, nem zsúfolt a tananyag, nem túl sok a kiemelés a szövegekben, a kiegészítő elemek nem terelik el a figyelmet, érthető a szöveg, és az alternatív infomációközlő elemekből is csak egy van (pl. a képernyő alján futó szöveges üzenet bőven elég). Gondolni kell a speciális igényű felhasználókra is! Itt érdemes úgy kialakítani a felületet, hogy a speciális igényű felhasználók számára is alkalmazható legyen, így mindenki számára kényelmes és jól használható lesz, ezzel nem tévedhetünk. :) 

A webinárium során feltett kérdése a tanárnőnek a következőképpen hangzott: 

"Ön szerint melyek az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatóság/ergonómiai tulajdonságok? " 

illetőleg:

"Kell-e különbséget tennünk a tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat (kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás)?

Azért nem a kérdésekkel indítottam, mert egy rövid bevezetőt szántam magának az ergonómiának és a lényegének. Az ergonómia megjelenik a tanulási környezetben is, de még az  online vagy virtuális tanulási környezetek esetében is. Elektronikus tanulási környezeteknél négyet sorolt fel a tanárnő az órán:

• Kontakt szereplők
• Online eszközökkel támogatott kontakt
• Blended learning 
• Távoktatás

 Míg az első egyértelműen a szereplők térben is időben együttesen való megjelenését takarja, ahol a tartalom és a kommunikáció egy konkrét zárt térhez kötött, addig ugyenez, csak online eszközökkel támogatva, értelemszerűen bővül egy kicsit, hiszen ebben az esetben a résztvevők már online eszközöket használnak, úgyis, mint pl. a fejlesztő játékokat (térlátás, kommunikáció, kooperáció, stb. fejlesztésére). A blended learning esetében, mint ismeretes, az online vagy virtuális környezetben való tevékenységet jelent, akár egyénileg, akár csoportosan nézve. A távoktatás pedig, túlnyomó részt online vagy virtuális környezetben folyó tevékenység- vagy tartalomközpontú tanulás. Ennek ismeretében, az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatósági tulajdonságok, elsősorban szerintem, a 3M, vagyis meaningful, vagyis érthető legyen a tananyag, memorable, és az sem árt, ha emlékezetes is, és motivational, vagyis motiváló hatású a tananyag vagy előadás, vajon, fogják-e használni a tanulók a hallottakat (és mit és mennyit jegyeznek meg belőle). Mivel, nem lehet mindenki kedvére tenni, és minden egyes tanulóhoz egyesével, külön-külön alkalmazkodni, így olyan egységes tananyagot kell létrehozni, amely jól használható a későbbiek során, nemcsak a tanulást, hanem egyéb területeket illetően is alkalmazható, a tanuló képes felfogni, átlátni, megérteni, beépíteni a már meglévő tudásához. Talán a legfontosabb momentum maga a használhatóság, a tanulók használni tudják az online tananyagot vagy felületet, gond nélkül. Ehhez az is hozzátartozik, hogy lehetőséget kell biztosítani azok számára is, akik esetleg nem rendelkeznek szélessávú internettel vagy laptoppal. De azok számára is, akik előismeretekkel nem rendelkeznek a használni kívánt eszközöket illetően, esélyt kell biztosítani számukra a tanulásra. És ha már esély, nem szabad megfeledkezni a megváltozott képességű emberekről sem, akikkel szemben, még ha mások rossz szemmel nézik is, de eljárhatunk pozitív megkülönböztetéssel, hogy így segíthessünk nekik a feladatok megoldásában, a tanulásban. A felület szerkezetét, kinézetét tekintve, szerintem, fontos, hogy megjelenjen benne a design, amit órán is említenek, de ugyanilyen fontos és lényeges szempont a modularitás is, a szabványos formátum és az egyéni igényekhez való adaptálhatóság. A tananyagot a felhasználó képes legyen differenciálni és hatékonyan használni. Ez akkor lehetséges, ha a felhasználó tisztában van azzal, vagyis előre megkapta az információt arról, hogy mit várnak el tőle: milyen tudást kell elsajátítania, milyen feladatokat kell elvégeznie, és mindez mire szolgál, mennyivel lesz több a feladatok kiértékelésénél a tanuló. A hozzáférhetőséget említeném meg, ami pontosan a legutóbbi webinárium alkalmával nem sikerült, hiszen az előadást nagyon kevesen tudták nézni, de nekik is problémája volt a képpel vagy hanggal, illetőleg, sokáig nem került fel a közös kurzus oldalra. Ezért valahogy engedniük kellett a tanároknak, így a határidő ma este 8-ig kitolódott, azért, hogy senki ne maradhasson le az utolsó tanóráról és az utolsó feladatról.

A második kérdésre reagálva, én nem tennék fontossági sorrendet a tulajdonságokat illetően, aszerint, hogy milyen tanulási környezetben alkalmazzuk őket. Nem tudnám igazán összehasonlítani sem, mert ami fontos és elengedhetetlen az egyiknél, a másiknál nem feltétlenül elsődleges szempontként jelenik meg. A kontakt szereplők esetében például kevésbé fontos a hozzáférhetőség, mint mondjuk a távoktatást illetően. A blended learning-nél pedig a használhatóságot emelném ki elsősorban, ami a kontakt esetében szintén nem elsődleges szempont. A kontakt környezetet illetően a hatékonyságot tudnám első helyre tenni, de pont ezért mondtam, hogy nem lehet egyértelműen és mind a négy kategóriára szabva egységes sorrendet felállítani. Mert nem is csak a tanulási környezettől tehető függővé a tulajdonság fontossága, hanem magától a tanulótól és valahol a tanártól is. Az önszabályozó tanulás esetében, mint amilyen a távoktatás is, a tananyag szempontjából óriási felelőssége van a használhatóságnak (hiszen, ha nem tudja használni a tananyagot, nem tud tanulni a tanuló) és a hozzáférhetőségnek (ugyanaz, ha nem tud hozzáférni, nem tud tanulni), így talán, ezt a területet fokozott figyelemmel kell kísérni ergonómiai szempontok alapján. A tanulás eredményessége tehát együttesen függ mindegyik tényezőtől, de az eltérő környezetekben eltérő arányban képviseltetik magukat.