A nyílt oktatás - magánvélemény

Még mindig Szandra előadásánál vagyok leragadva, és az általunk készített kutatásán és annak eredményein járnak a gondolataim. Írtam az előző bejegyzésemben, hogy kellene a kurzus után is készíteni egy felmérést, ami azt mérné, ki hogyan értékeli utólag a feladatot. Előre értékelni kicsit nehezebb volt, mert mindannyian be voltunk gyulladva az egésztől, de végül is sokan belejöttek (talán írhatom, hogy belejöttünk, így velem együtt), bár, a többieket elnézve, akik kevésbé vannak lemaradva, mint én, termékenyek a blogokat és kommenteket illetően, és igen, úgy veszem észre, hogy élvezik a vitákat, szívesen mennek bele egy-egy szócsatába, akár a "szakértőkkel" is, mert nagyobb szabadság van, mint egy általános tanórán (meg nem is személyközi interakcióról lévén szó), és mindenkinek van véleménye az elhangzott témákról. Sajnálom azt, hogy mindez az utolsó félévünkben került elő, mert speciel az előző félévben, szerintem, többen is lettünk volna, mindamellett, hogy jobban is élveztük volna ezen elfoglaltságokat. Nem utolsó sorban, ha az előző év második félévében lett volna a tantárgy (mindkettő), akkor közelebb hozott volna minket egymáshoz (mint, ahogy ezt mi megtettük a saját levelezős csoportunkban a "csapatépítő tréningek" alkalmával, de a nappalisokat, vagy más évfolyamokon tanuló andragógia hallgatókat is összekovácsolt volna még inkább. Így egy kisebb kemény mag maradt a - ha jól emlékszem - 67 főből (?). Már, akik előzetesen regisztráltak a Facebook-on szerveződött KONNEKT csoportba.

Szandra kutatási eredményeit a csoporttársak közül, ahogy olvasgattam, sokan kivesézték. Szandra a következő kutatási eredményeket fogalmazta meg:

1. Időtényező szerepe
2. Internethasználat
3. Badoo-használat
4. Teljesíthetőség
5. Fogalomtérkép-ellenesség
6. Lemorzsolódás okai
7. Elvárások

Az időtényező szerepét nem fogom tovább boncolgatni, épp eleget foglalkoztam ezzel az előző bejegyzésemben. Ez a legnagyobb oka a lemorzsolódásnak. Az internethasználat ebben a felsorolásban azt takarja, hogy ki mennyire digitális. A legtöbbünk - szerintem - a kurzus során találkozott először jónéhány alkalmazással. Én nem ismertem előtte sem a ustream-et, sem a LinkedIn-t, de még a Second Life-ot sem. És bedobtak a mélyvízbe. Nem tudja vagy nem akarja mindenki vállalni ezt, hogy teljesen új dolgokkal ismerkedjen meg néhány nap leforgása alatt, tanulja meg használni őket, és mutasson aktivitást a konnektivista csoport munkájában. Lehet, hogy az illető nem rendelkezik a kellő infrastruktúrával az otthonában. Vagy egyszerűen csak nem tudja vállalni annak a kockázatát, hogy napi szinten órákat vegyen el az életéből (a szabadidejéből, az alvásidejéből, vagy akár a munkaidejéből) a feladatok teljesítése. És ezt abszolút meg tudom érteni. Én is sokat gondolkodtam, hogyan fogom megoldani. És, hát még mindig sokszor okoz ez problémát. De ez talán inkább az időtényezőhöz köthető megint. Tehát, nem tudják vállalni annak a kockázatát, hogy megtanuljanak valami újat, ami nem fér bele az idejükbe. A Badoo-használat nekem semmit nem mondott :) Ezt Szandra szavai is alátámasztották, mert csodálkozva tapasztalta a kutatásában, hogy szinte senki sem használja. Kénytelen voltam utánanézni, a magyar facebook a badoo. :) És emlékeztem, hogy még én is kaptam rá néhány meghívót, de a rohanó világunknak köszönhetően, nem olvastam végig, levélszemétnek véltem, és töröltem. Azért, akkora bajt talán nem generáltam ezzel :) A teljesíthetőség része a kutatási eredményeknek szorosan összefügg az időtényezővel, az elvárásokkal és az internethasználattal is. A feladatok teljesíthetőségét a legtöbben lehetetlennek, de legalábbis roppant nagy mennyiségűnek, amely felemészt rengeteg energiát. Akik "megfutamodtak" a feladat elől, így érezhették. Még az én számomra is kérdéses a teljesíthetősége a feladatsorozatnak, de már nem akarom feladni, ez az utolsó hét, annyira a küszöbén vagyunk a célnak. A fogalomtérkép-ellenességet, megmondom őszintén, nem értettem. Ebből rögtön kikövetkeztethető, hogy én nem ilyen jellegű választ adtam a teszt során, hogy engem zavarna a fogalomtérkép szerkesztése. Igaz, azzal sem állok valami jól, de legalább elindítottam :) Hamarosan látható lesz rajta, mit tanultam a félév során, mit sikerült elsajátítanom, és hogyan tudom beépíteni a meglévő tudásom mellé. A lemorzsolódás okait kutatta Szandra, hát, nekem ezek igen egyértelműnek tűnnek: időhiány szerepe, internethasználat (infrastruktúra hiánya, digitális tudás hiánya), teljesíthetőség (túlságosan lehetetlennek látják a tanulók a feladatsorok teljesítését szabadidejükben - megjegyzem, csak szabadidőnkben nem is lehet. Aki mást mond, az nem szokott kikapcsolódni - másképpen, mint internethasználattal.) és az elvárások. Az elvárások az én személyes véleményem szerint, igen magasak. Ami nem lenne baj önmagában, sőt, egyfajta kihívást jelent, nincsenek unalmas pillanataink a konnekt csoportban, mindig van mit csinálni, sőt! És örülök abból a szempontból, hogy foglalkoznak velünk és foglalkoztatva vagyunk. Új dolgokat tanultam meg használni, olyanokat is, amiknek tényleg hasznát veszem (nem gondolom ugyanezt minden tantárgyamról...) az életben is. De nem tudok amellett elmenni, hogy az elvárások magasak. Értem én a tematikát, hogy azért kell két blog, hogy a másodikban a többiek már elolvasott blogjai alapján, akár más megvilágításból, véleményezzük az adott témát. Ez nem is baj, inkább az a baj, hogy ez meg az előző is minimum 12.000 karakter kell, hogy legyen. Azért az megjegyzendő, hogy ezt nem látom minden alkalommal mindenkinél, hogy ez szigorúan be lenne tartva... A 28 kommentet sem igazán értettem, miért pont 28? És miért pont 28 tweet? Ha ezt valaki tudja, miért mágikus ez a 28-as szám, kérem, hogy ossza meg velem is, mert nagyon kíváncsi vagyok rá! :)

Az előadásban elhangzott, hogy mikor önként lehetett jelentkezni inspirátori szerepre, érdekes módon, senki nem jelentkezett rá. Egy árva lélek sem. Ezek szerint, éppen elég ennyi elfoglaltság, az inspirátori szerep már olyan plusz tevékenységnek bizonyult volna, amit valószínűleg nem bírt volna el egy olyan hallgató sem, akinek a számítógépen és interneten kívül is van bármekkora élettere is... A Korrekt Konnekt is előkerült a webinárium során, az a konnektivista csoport mintájára létrehozott csoport a facebook oldalon, ami a konnektivista csoport munkáját, feladatait, vele szemben támasztott tanári elvárásait, és a tagok véleményét (panaszait) volt hivatott összegyűjteni és a tanár úr elé tárni. Azóta sem tudom, hogy ezzel most mi van? Majd félév végén fognak rá reagálni? Vagy tanulnak az esetből? Levonnak belőle valamilyen következtetést vagy tanulságot? Megfogadják a tanácsokat? Nem tudni. Azóta sem. A kurzus során adatösszesítő táblázatokat használunk, amelyeken nyomon követhetjük, hogy leellenőriztek-e már bennünket, hogy megkaptuk-e a hőn áhított "ok" feliratot a kis rubrikáinkba. Na ez az igazi Damoklész kardja... Ezt a táblázatozást, ami a munkánkat igyekszik követni, és mutatni, nyomasztónak és idegesítőnek érzem. Persze, jó, hogy van, hiszen valahogy ellenőrizni kell bennünket, de akkora nyomást érzek miatta a vállamon, hogy alig várom, hogy mindez lehulljon majd róla. Nem is beszélve arról, hogy már csupán csak egy hét van hátra a kurzusból, így egyre nagyobb szerephez is jut a nyomonkövető táblázat. Az is eszembe jutott, hogy ezáltal láthatjuk a többieket is, ki van lemaradva, így akár ez személyiségi jogokat is sérthet, ha látják a többiek, hogy az illető feladta, nem tudta teljesíteni azt, amit a társai igen. Ezzel az érzéssel még külön meg kell birkózniuk. Szandra előadásában említést tett a megfigyelők hadáról. Ők nem tagjai a konnekt csoportnak, de mégis megfigyelik a csoport működését, munkáját. Beleszólni, közbeavatkozni nem szoktak, de véleményük nekik is van. Ilyen Ilona is, az egyik csoporttársam, akit tiszteletbeli konnektivista csoporttaggá avanzsáltunk :) És néha sokkal jobban képben van a csoport munkájával, mint mondjuk én. Én támogatom, hogy ők is jelen vannak a csoportban, még ha láthatatlanul is, a vizsga esetén akár plusz pontot is jelenthet, és amellett jobban képbe kerülnek a kurzus céljával és lényegével. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mi lett volna, ha senki nem jelentkezik a konnektivista kurzusba? Vagy ha mindenki lemorzsolódik? Persze, ehhez túl sokan indultunk, de mi van ha el sem indul? Mi értelme lett volna a kurzusnak?? Az utólagos pótlási lehetőségekről is szó volt a webinárium során, elvégre jellemző ránk a lemaradás, ez el is hangzott. Biztosan be van programozva az emberi génekbe a lemaradás, és a kétségbeesett kapálózás, hogy utolérjük saját magunkat :) Én legalábbis szoktam így érezni. És megmondom őszintén, igazságtalanságnak tartanám, ha nem lehetne pótolni. Persze, vannak behozhatatlan lemaradások is, de én speciel előző héthez képest vagyok  lemaradva, mindössze egy héttel, és tudom folytatni a munkát, csak nagyon feltornyosulnak a bepótolni valók. De ha összejönnek a dolgok az életben, sok munka, kötelező családlátogatások, gondok, bajok, egyéb, vagy csak elmegy kikapcsolódni egy hosszú hétvégére és kikapcsolja a digitális életét, máris hátrányokkal találja magát szemben. Amivel, ha nem birkózhatna meg, nem lenne túl igazságos.

Szandra saját tapasztalataiként említette az inspirátori szerep konta hallgató szerep összeütköztetését. Neki sem ment, saját bevallása szerint, hogy egyszerre legyen a csoport egyik inspirátora, és írja a kutatási munkáját és a szakdolgozatát. Többek között, ezért adtam fel én is a szakdolgozatom befejezését ebben a félévben. Így aztán tényleg nem lenne igazságos, ha még a kurzust sem tudnám kiváltani a blogolással és társaival :S Szandra kíváncsi volt arra, hogyan állnak hozzá a csoporttagok, mint inspirátor. Én önző okokból örülök neki, hogy neki sincs mindenre ideje, így van esélyem nekem is pótolni a munkáimat :) Már elnézést! :) Az új eszközök és alkalmazások használatát említette még az előadásában, amik valóban teljesültek, pláne az én szemszögemből. De ezt nem kezdem újra ecsetelni. És nála is gondot jelentett az időtényező. Néha úgy érzem, mindenkinél :) Elvégre emberek vagyunk.

A következő blogot már nagyon szerettem volna elkezdeni, mert sok-sok gondolat kavarog vele kapcsolatban a fejemben, de majd meglátjátok :) Előbb ezt kellett befejeznem ;)

Ja, és tudom, hogy nem épp pozitív felhangú az alábbi kép, de szerintem vicces, még ha igaz is :)